Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. delmi rendelkezésekhez (Ügy van! Ügy van! jobb felől) és nem tudom, hogy ebiben a vonat­kozásban nem lesz-e szükség újabb hitellehető­ségi korlátozások és kötöttségek megteremtésére. (Helyeslés jobb felől. — Csoór Lajos: Ez hiány­zik a javaslatból!) A tapasztalatok, amelyeket a birtoíkválto­zásokkal és a birtokeladósodásokkal komolyan foglalkozó magyar hazafiak szereztek, lassan­ként odavezettek, hogy kezdték keresni az or­vosszereket ez ellen a káros 'birtokmozgósítás és eladóslodás! ellen. Mert, igen t. Képviselőház, jöjjünk tisztába azzal, hogy amint Prohászka püspök tegnap itt citált beszédéből hallottuk, a birtok nem portéka. (Ügy van! a jobboldalon.) Az ország, a birtokko'kból álló ország, nem lehet mozgósított talaj, ennek szilárdnak, ál­landónak kell lennie. (Ügy van! Taps a jobb­oldalon.) amelyhez szeretet és lelkesedós fűz. Éppen ezért lehetetlen, hogy a birtokból, az ingatlanból ingóságot akarjunk csinálni. (Ügy van! Taps a jobboldalon.) Ez ellentétben áll annak természetével ellentétben áll a nemzet szempontjából való jelentőségével. (Ügy van! a jobboldalon.) Tanulmányutakra jártak a külföldre ki­váló magyarjaink. Még a múlt század hetve­nes éveiben Széchenyi Imre, Bernáth István Amerikában tanulmányozzák a Home Stead intézményét; tanulmányozzák nagyon sokan. Felmer Frigyes, Mattyasovszky, Sebess Dénes és mások a törzsöröklési intézményt és tanul­mányokat végez az arra hivatott igaaságügy­minisztérium is az öröklési jog esetleges mó­dosítása vagy megváltoztatása kérdésében. Megszületik egy Home Stead-tervezet, amely azonban benyújtásra nem kerül. A kivándor­lási tanács kebelén belül alakított bizottság megbízásából Sebess Dénes 1916-ban kidolgoz egy ilyen parasztbirtokkötöttségre vonatkozó javaslatot. Mindezekből a tanulmányokból azonban nem a külföldi tanulmányutak ered­ménye és a külföldi tudományos munkák ol­vasása érdekes, hanem a legérdekesebb a ma­gyar nép gyakorlatának ismerete ebben a kér­désben. Amikor én ezzel a kérdéssel három év előtt el kezdtem foglalkozni, elsősorban a ma­gyar közjegyzőktől kértem adatokat a paraszt­ság végrendeleteinek és a hagyatéki ügyekben kötött osztályegyezségeknek tartalmára vonat­kozóan, hogy milyen, irányt mutat az a felfo­gás, amelyben parasztságunk él. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy csupán egyes kivételes esetekben, különösen akkor, amikor a gyerekek egyrésze kirajzott a házból és egy fiú van otthon, aki, szüleit eltartja, ismeretes az egy ben tartott öröklés a magyar faj előtt is. A sváb fajták között már inkább elterjedt a törasöröklési rendszerhez hasonló végrendelke­zési és osztály öröklési szokás is. Úgyhogy arra a meggyőződésre jutottam, hogy kötelező erő­vel az ilyen kötött átlagöröklési szisztémát a magyar parasztság gondolatmenetével megba­rátkoztatni nem lehet, ellenben igenis, nagyon célszerű volna, hogy fakultatíve lehetővé te­gyük a magyar parasztság számára, hogy bir­tokát az adott viszonyok között így megköt­hesse. (Csoór Lajos: Éppen fordítva! — Far­kas István: Az ellenkezőjét, mint amit ez a törvény csinál.) Igen t. Képviselőház! Aki az ellenkezőjét állítja, (Farkas István: Ez a törvény állítja az ellenkezőjét a magyar gyakorlatnak! — Gr. Festetics Domonkos: Farkas ehhez nem ért!) az a magyar nép erre vonatkozó szokásait KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 február 7-én, pénteken. 295 nem ismeri. (Farkas István: Én nagyon jól is­merem, miniszter úr, jobban, mint ön! — El­lenmondások a jobboldalon. — Az elnök csen­get.) Én az önérzetet végtelenül tisztelem, de méltóztassék elhinni, én nemcsak a saját ta­pasztalatomból beszélek. (Farkas Istán közbe­szól. — Gr. Pálffy Daun József: Ne csacsog­jon!) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, tegye lehetővé az igazságügyminiszter úr számára, hogy beszédét nyugodtan elmondhassa. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Nem vagyunk kí­váncsiak Farkasra! — Gr. Pállí'y Daun József: Csacsog itt! Elemista tempó!) Lázár Andor igazságügy miniszter: Igen érdekes, hogy a magyar törvénytárban ha­sonló természetű intézkedésekkel már talál­koztunk. Régebbi telepítési törvényeink, az 1894 :V. te. és különösen az 1911 :XV. te. 6. §-ában kimondják az állagöröklés elvét. Ismer­jük a jobbágytelki törvényeket, az 1836:IV. és V. tc.-et, amelyek szintén korlátot vetettek a jobbágytelek elaprózásának és egynegyed job­bágytelekben állapították meg a legkisebb el­aprózási lehetőséget. Hasonló elvek alapján áll az 1907:XLVI. te. az állami munkásházakra vonatkozólag, amelyek szintén feloszthatatla­nok. Ide tartozik a közlegelők kérdése is, ezek felosztása szintén nem lehetséges. Természete­sen ezzel kapcsolatban felmerültek igen érde­kes kérdések: a Home Steadon kívül az üzem­egység- vagy birtokegységminimum és a par­cellaminimum kérdése. A parcellaminimum kérdésére vonatkozólag Tisza Istvánnak volt nagyon érdekes álláspontja, aki a parcellami­nimum behozatalát ellenezte, mert azt mondta: a törekvő kisember vagyonszerzési lehetőségét tenné tönkre az, ha ilyen minimumokat álla­pítanánk meg. Ha a magyar birtoktörténetet nézzük, ab­ból kétségtelenül megállapítható, hogy a nagy­birtok fokozatos szétmorzsolódása történelmi tény és történelmi szükségesség, amelyet meg­állítani egyáltalán nincs szándékunkban. Szándékunkban csak annyi lehet, hogy meg­akadályozzuk az olyan tempóban és olyan mértékben történő felaprózódást, amely a nemzeti termelés érdekével ellenkezik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! A forradalom óta uralmon lévő kormányok működési iránya ebben a kér­désben konzekvensen ugyanez volt. Nézzük a földbirtokpolitikai törvényt, az 1920 : XXXVI. tc-et vagy a vagyonváltságtörvényt, mindkettő ezt a gondolatot szolgálta: a. túlságosan nagy birtok fokozatos lemorzsolását, úgy azonban, hogy az a kéz, 'amelybe kerül, képes legyen ott olyan eredményt produkálni, amely a nemzet érdekeinek is megfelel. Ezt a gondolatot — a kis­ember birtokbantartási lehetőségét és a további felaprózódás meggátlását — szolgálta a gazda­védelmi rendeletek egész sora its», amelyekért a magyar adózó, a magyar nemzet óriási áldoza­tokat hozott. Ezt szolgálja — a látszat szerint talán kevéssé, a valóságban azonban erős ha­tással — a tagosítások reformálásáról megjelent rendelet, amely az eljárás alapos egyszerűsíté­ltével és olcsóbb ításával körülbelül tízszer annyi tagosítást tesz lehetővé, mint amennyi tagosítás eddig az országban volt. Ha ez. a rendelet eléri célját és évente körülbelül negyven község ta­gosítását végre tudjuk hajtani, azt hiszem, igen sok hiábavaló munka, amely ma veszendőbe megy, termelőmunkáivá alakul át. (Elénk he­lyeslés a jobboldalon és a középen.) A tagosítás folytán a terméseredmény bizonyos emelkedést 43

Next

/
Thumbnails
Contents