Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

294 Az országgyűlés képviselőházának 87, ülése 1936 február 7-én, pénteken. gyedrészit kapjon a birtokból, az azonfelüliről pedigi szabadon intézkedhetik. Azt mondja az Aranybulla említett cikke (olvassa): »Ha pedig testamentom nélkül történik halála, valamely közelebbvaló atyafiai vannak, azoké lesznek és ha teljességgel semmi nemzetsége nem volna, a királyra szálljon birtoka.« Itt tehát már fellép a kötöttség gondolata. Nagy Lajos 1351. évi decretumának 11. §-a eltörli ezt az Aranybullában statuált végrendeleti és elidegenítési lehetőséget és azt mondja, hogy ezeknek a nemesemebereknek birtokai jog és törvény szerint, tisztán és feltétlenül legközelebbi atyafiaikra és nemzetségeikre haramiának. Nagy Lajosnak ezt ;az 1531. évi decretumát tekintjük az ősiségi rendszer első írott forrásának, amely rendszer azutánWerbőczy Hármaskönyvében nyerte a maga kifejlődését. Azt mondja a decretum (olvassa): »Az ősi vagyon a mi nemző eleinkről törvényest öröklés útján száll át reánk.« Ezek szerint tehát az: a földbirtok, amelyről itt szó van, nem egyéni tulajdon, hanem a család egészének tulajdona, afelett az; aki éppen birtokban van, nem rendelkezhetik szabadon. Az ősiségi intézmény a családot teszi a birtok tulajdonosává és a birtok elidegenítését csak a szükségesség és célszerűség igazolása esetén engedi megi, ebben az esetben is a praemonitio admonitio intézménye révén köteles az eladni szándékozó' a birtokokat az osztályos atyafiak részére felkínálni, úgy hogy itt egy igen érdekes elővásárlási jog intézménye van meg ebben az ősiségi rendszerben, amely maga után vonja, hogiy a birtokok csak egészen kivételes esetekben szakadnak ki a családból. Az ősiségi rendszer természetesen rendkívül sok inkonvenienciával járt. A későbbi idők követelményeinek egyáltalában nem felelt meg. Telekkönyvi intézmény híján a birtoklási viszonyok és hitelviszonyok bizonytalansága következett be és így a, XIX. század elején elkezdődött harc eredményeképpen ez az ősiségi intézmény az 1848 : XV. tc.-kel eltöröltetett. Azt mondja ez a törvény (olvassa): »A minisztérium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyűlés elébe terjesztendi.« Tudjuk, hogy az 1848 : XV. te. meghozatalát milyen szomorú események követték. Az abszolút kormány ennek a törvénynek elvi rendelkezéseit az életbe átvinni; szándékozván, 1852-ben kibocsátotta az úgynevezett ősiségi nyilt parancsot, amely a magyar ősi örökjogna(k teljes félretételével az osztrák polgári törvénykönyv örökjogi intézkedéseit tette kötelezőkké Magyarországra is. Az alkotmányosság visszaállítását megelőző időben, az alkotmányosság első tavaszán, 1861-ben az országbírói értekezletet abból a célból hívták össze, hogy ia régi magyar törvényeknek a változott viszonyoknak megfelelő visszaállítására megfelelő propozíciót tegyen. Az országbírói értekezleten a magyar örök jog kérdése igen részletes diskusszió tárgya volt. Deák József és társai a régi öröklési rendszert óhajtották visszaállítani, ezzel szemben az értekezlet többsége, így Deák Ferenc is, azon az állásponton volt, hogy az 1848-as^ törvények hatályosságát nem szabad kétség*bevonnl, ennek kövekeztében nem lehet kétségbevonni az 1848:

XV. te. hatályosságát sem; éppen ezért az ősiség eltörlése mellett, illetőleg ennek a rendelkezésnek fenntartásával olyan örökjogi rendelkezéseket kell alkotni, amelyek a régi magyar örök jog elveihez közelállanak, vagy ezeknek megfelelnek. Igen érdekes, hogy Deák Ferenc ezen az országbírói értekezleten 1861 február 22-én tartott beszédében azt mondotta, hogy (olvassa): »Maga is igen óhajtaná az örökösödésben bizonyos nemét az ősiségnek fenntartani.« Nagyon érdekes továbbá gróf Barkóczy Jánosnak 1861 február 23-án tartott beszéde, amelyben a birtokfelaprózódások káros hatásával foglalkozik; hivatkozik arra, hogy egyes külföldi államokban milyen körülmények következtek be, keresi, hogy miáltal lehetne pótolni a megszüntetett ősiségnek e részbeni jótékony hatását és arra a következtetésre jut, hogy (olvassa): »A magyar törvényhozás kétségtelenül át fogja látni e tárgy fontosságát és más feladata lesz, mint utánozni a francia vagy ausztriai kódexet. Feladatunk lesz a középutat feltalálni és a birtokot úgy rendezni, hogy a feldarabolástól ne kellessen tartani.« Ez a fejtegetés, amint a következő szónokok beszédéből ki lehet venni, általános tetszést aratott. Ezeknek a tárgyalásoknak következménye volt az, hogy az 1861-es országbírói értekezlet a régi magyar örökjogi gondolatoknak megfelelően az ági öröklés intézményét, a hitvesíársi öröklés intézményét és a kötelesrész intézményét jogunkba beiktatta. Az ősiség eltörlését eredményező politikai harcokban igen nagy szerepet játszott a Code Napóleon örökjogi elgondolása, amely az egyenlő Örökösödési osztályt minden korlátozás néikül konstituálta. Igen érdekes magának Napóleonnak ehhez a rendelkezéshez fűzött megjegyzése. Napoleon azt írja egy levelében Murát nápolyi királynak, amikor az a nápolyi királysági főurak nagy hatalma ellen panaszkodik, amivel szemben neki nehéz ellentállania: Hozd be az öröklésnél a Code Napoleon rendelkezéseit, meg fogod látni, hogy ennek a következményei ugyanazok lesznek, mint Franciaországban. Az országbírói értekezlet idején a telekkönyvi intézmény már bevezetést nyert az országban ést így a hitelkérdés is az akkori idők felfogása szerint ideálisan szabályoztatott a földbirtokra nézve. Sajnos, azok az ideális elgondolások, amelyek ennek a reformnak propagálóit vezették, nem mindenben következtek be a magyar nemzet egészére kedvező módon. A korlátlan elidegenítési lehetőségek vezettek arra a birtokmozgósításra, amely különösen a középbirtokok eladása révén azt eredményezte, hogy ta régi középbirtokos-osztály helyébe, főképpen az ország bizonyos vidékein, egés'zen más középbirfcokos-osztály lépett, amelynek a nemzet életével saeimben táplált kötelességérzete nem volt egyenértékű a régi birtokos osztály kötelességérzetével. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) A korlátlan hitellehetőségek azt eredményezték, hogy az eladósodásnak nem volt korlátja és roppant érdekes, hogy ha az összefüggéseket keresem, az egész kérdés szemléletében arra a következtetésre jutok, hogy az ősiség intézményének teljes eltörlése, benne az osztályos atyafiak elővásárlási jogának eltörlésével, arra vezetett, hogy egy új elővásárlási jogintézményt kellett alkotni az állam elővásárlási jogának talakjában, amely ma már törvénykönyvünkbe be van iktatva. (Helyeslés jobbfelől.) A korlátlan hitellehetőségek és az eladósodás korlátlan lehetősége vezetett a gazdavé-