Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. ülése 1936 február 7-én, pénteken. 293 miniszter urat és a t. kormányt, hogy ha igazán egy új hitbizományi reformot akarnak s ha nem akarják azt, hogy a reformkorszak hátán egy nagy folt mutatkozzék ennek a hitbizományi javaslatnak megszavazásával, akkor vonják vissza ezt a javaslatot (Derültség és ellenmondások jobbfelol.) és hozzanak olyan javaslatot, amelyben a hitbizományokat korszerűsíteni méltóztatnak olyképpen, hogy azt a nemzetkonzerváló gondolatot, amely bennük megvan, megőrizzük, de kiterjesztjük az egész nemzetre és az összes földbirtokosokra, viszont elhárítják azokat az akadályokat, amelyek a termelésnél, a népesedés terén» a földbirtokpolitikánál és minden téren jelentkeznek a hitbizományokkal kapcsolatban. Azért kérem ezt. mert ez a javaslat nem hárítja el ezeket az említett akadályokat, legfeljebb szűkebb térre szorítja. De ez nem megoldás és megjósolhatom, hogy 3—4 vagy 5 esztendő múlva ugyanolyan támadások és ellenérzések mutatkoznak majd a hitbizományok iránt, mint amilyen ellenérzés mutatkozott eddig is. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy nekünk a közelmúltból is van egy ilyen papírostörvényünk, — a (karteltörvény — amelyet szintén nagyon hosszú ideig tartó küzdelem után valósítottak meg. (Mózes Sándor: Az is kortesjavasiat volt, mint ez a hitbizományi javaslat!) Az is valóiban kortesjavaslat volt, mint ez a hitbizományi javaslat, de végeredményben a karteltörvénynek semmi eredménye nem lett, mint ahogyan ennek sem fog semmiféle eredménye mutatkozni a jövőben és épúgy revízióra szorul majd, mint a karteltörvény. T. Ház! Ennyit akartam a hitbizományi jalatrol elvi szempontból elmondani s miután t éppen elvi álláspontomnál fogva nem fogadhatom el, — mint mondottam — a részletkérdésekbe nem is bocsátkozom. Csak még egy szempont van, amit egészen röviden akarok megemlíteni. Egy mondattal akarok visszautasítani egy bizonyos támadást, bár nem érzem magam hivatva, hogy az egyházi vagy községi birtokok védelmére keljek. Gróf Bethlen István képviselőtársunk és. más képviselőtársaim is egy kalap alá vonták mint kötött birtokokat a hitbizományi, az egyházi és községi birtokokat es ugy tüntették fel, mintha ezeket egyenlő elbánás lala kellene venni. Ez ellen tiltakoznunk kell, mert a községi és az egyházi birtokok egészen mas celt szolgálnak, mint azok a birtokok, amelyek hitbizományi kötöttség alatt vannak. Ezt csak: azért említem meg, hogy ne hangozzék el itt a Házban visszautasítás nélkül egy olyan látszatot keltő kijelentés, mintha mi a mindenkeppen megszüntetendő, eltörlendő hitbizományokkal egy kalap alá vonnók a községi vagy egyházi birtokokat. Mindezek alapján, mint már említettem, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólam. .Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A hitbizomá?^ J

^T»

s

l?

t aItalano

'

s vitája három hétig tartott. Előzőleg a bizottságok végeztek igen tiszteletreméltó, érdemleges munkát és a három het folyamán elhangzott felszólalások során örömmel konstatálhattuk mindnyájan, hogy ennek a matériának tanulmányozásába a felszólaló képviselő urak nagymértékben belemélyedtek, úgyhogy ez a hitbizományi vita egyike volt a legmagasabb nívójú vitáknak, (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) amelyek a forradalom óta ebben a képviselőházban elhangzottak. Azt hiszem, hogy a parlamentarizmus tekintélyének emeléséhez is hozzájárul egy ilyen nívós vita, amiért én a magam részéről is csak köszönetemet fejezhetem ki. (Helyeslés.) Azt hiszem, nekem nem kell arról beszélni, vájjon ezt a javaslatot nagy jelentőségűnek, vagy pláne, amint azt itt emlegették, 'korszakalkotónak, kell-e minősíteni, vagy sem. A három hetes vita megmutatta, hogy a t. Képviselőház tagjai ennek a javaslatnak igenis, nagy jelentőséget tulajdonítanak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) Azt pedig, hogy milyen lesz ennek a javaslatnak a hatása, majd a jövendő fogja megmutatni és akkor az utódok fognak véleményt alkotni arról, vájjon ez a kormányzat teljesítette-e azokat a kötelezettségeket, amelyekre a kormányzás átvételekor Gömbös Gyula miniszterelnök és kormánya vállalkozott. Ha helyesen akarjuk tárgyalni az egész kérdést, akkor elsőorban meg kell állapítanunk teljes pontossággal, hogy miféle elemek egyesülnek a hitbizomány intézményében. T. i. ez itt bizonyos félreértésekre, vagy félremagyarázásokra adott alkalmat, mert különféleképpen minősítették ennek a javaslatnak a természetét. Arról volt vita, vájjon ez örökjogi, vagy birtokpolitikai javaslat-e. T. Képviselőház ! Qui bene distinguit, bene docet. A hitbizományi intézmény magánjogi elemeket .tartalmaz, minthogy egy öröklési rendet szabályoz. Ebben a vonatkozásban tehát kétségtelenül örökjogi jellegű. Minthogy a hitbizományok túlnyomó nagy résziben föld birtokhói állanak, egészen természetes, hogy a hitbizományi intézmény szabályozásánál földbirtokpolitikai elgondolások is kell hogy bennünket vezessenek, tehát ebben a vonatkozásban ez a reform földbirtokpolitikai természetű is. Végül a hitbizományi rendszer bizonyos privilégium, közjogi privilégumtermészetű, aminek következtében a hitbizományi rendszer szabályozásánál közjogi elemek is kell hogy kifejezésre jussanak s ezek a közjogi elemek ebben a javaslatban fokozott mértékben kifejezésre is jutnak. Elsősorban foglalkoznom kell azzal a leglényegesebb kérdéssel, amely itt, a Képviselőházban felvettetett, hogy vájjon a földbirtokoknál a kötöttség rendszere helyes-e, vagy pedig a teljes szabadság intézménye a helyes. Foglalkoznom kell ezzel a kérdéssel különösen azért, mert hiszen a hitbizományi rendszer a kötöttségnek egy bizonyos neme; és itt nagyon erőteljesen hangsúlyozták, különösen^ ellenzéki oldalról, hogy a hitbizományi intézmény alapgondolata is teljesen idegen eredetű s így a magyar Corpus Jurishan idegen test. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy nagyon röviden egy kis történeti áttekintést adjak a magyar birtokrendszer múltjáról. (Halljuk! Halljuk!) A magyar birtokrendszer első örökösödési jogi szabályozása a vérszerződés, amely száj hagyományszerű intézkedések foglalata; akár megtörtént, akár nem, kétségtelenül a magyar nép jogi felfogásának a kifejezője. Ennek 2. pontja így hangzik (olvassa): »Valami jót munkánkkal szerezhetünk, abból közülünk senki ki ne legyen zárva.« A következő lépés ezen a téren, aminek írásom nyoma van, az Aranybulla, amely 4. cikkében a nemes embernek fimagzat nélküli elhunyta esetére megengedi, hogy a leánya ne-