Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

Az országgyűlés képviselőházának 87. meg a kereset és pénzszerzés nagyobb lehetőségét, a hitbizományok egyrésze is elhullott volna. Ebből a szempontból tehát fontos volt a hitbizományok rendszere, mert történelmi hivatást teljesített és ezért nem lett volna célszerű eltörölni. Már abban, amit elmondottam, benne rejlik az a gondolat, hogy a hitbizományok bizonyos rendszerét fenn kell tartani. Nem megtartani tehát a maga egészében, de nem is eltörölni, de igenis a raai idők változott viszonyaihoz képest meg kell reformálni. Ezt a szempontot tartotta szem előtt a kormányzat, amikor a hitbizományok reformjáról ezt a törvényjavaslatot a Ház elé terjesztette. Nem törölte el, nem is hagyja meg a maga eredetiségében, de azt a mai idők szellemének meg:feleloen megreformálta. Körülbelül 230.000 katasztrális hold az a terület, amely e javaslat törvényerőre való emelésével közkézre kerül és mobilizálható lesz. Ha ez nem is minden a magyar földbir tokpolitika szempontjából, de mégis olyan jelentős valami, ami méltánylást érdemel. Helyeslem a törvényjavaslatnak azt az intézkedését is, hogy a hitbizományi kisbirtokok létesítését megengedi. Éppen ama iszempontok alapján, amely éket a nagy hitbizományok történelmi hivatásáról mondottam, ezekre is súlyt kell helyezni, mert lehet, hogy ezek a hitbizományok lesznek alkalmasak arra, hogy annak kezében tartsák meg a földet, akit elsősorban megillet: a földművelő és a magyar gazda kezében. Azt mondja a közmondás, hogy akié a föld, azé ,az ország. Súlyt kell helyezni arra, hogy ne részvénytársasági és bankigazgatók uralják a magyar földet, hanem az, akit jogosan megillet: a magyar gazda, — mert amíg az uralja addig ennek az országnak a jövője is biztosítva van. Igen szomorú jelenség, hogy a parasztság száma napról-napra fogy. Annak a parasztságnak a száma, amelyről annakidején Beksics Gusztáv, aki annyit harcolt a magyar parasztságért itt a parlamentben is, azt mondotta, hogy (olvassa): »A magyar gazdasági és nemzeti politika nem lehet más, mint parasztszaporítási politika. Ennek alá kell rendelni minden szempontot. Fenn kell tartanunk parasztságunk szaporodását, meg kell könnyíteni a birtokszerzést s ekkép ki kell nyitni előtte, nem pedig becsukni e hódító útra vezető kapukat.« Negyven évvel ezelőtt mondotta ezt Beksics és ezek a iszavak ma is aranyszavak és megszívlelésre méltóak. Ugyanezeket állapítja meg ma is a Magyar Központi Statisztikai Hivatal elnöke, Dr. Kovács Alajos, aki azt mondta, hogy (olvassa): »Minden adat, amely a foglalkozással kapcsolatban mutatja be a házassági termékenységet, azt igazolja,, hogy a földmíves osztály az, amely a nemzet szaporodását, propagáeióját a legnagyobb mértékben előre viszi Az egészen törpe birtok a legkedvezőtlenebb a népszaporodásra; a kisbirtokosoknál a születési arányszámnak majdnem határozott növekedését látjuk a felsőbb kategóriák felé, ami azt jelenti, hogy a birtok nagyobb terjedelme feltétlenül javítólag hat pi gyermeklétszámra.« , A parasztság száma 1890->ben 70"8% volt, 1910-ben 56%, 1920-ban 55%. 1930-ban a parasztság már csak 51'8%-át tette ki a lakosságnak; lehet, hogy elérkezünk oda, hogy a fele sem lesz a parasztság a lakosság létszámának. (Gr. Festetics Domonkos: Sajnos!) Ha azt nézzük, hogy annak idején a háborúban a maülése 1936 február 7-én, pénteken. 289 gyár földmíves a legjobban megállta helyét, ha nézzük azt, hogy a magyar élet a kenyerét a földmíves izzadságos munkája termeli, akkor meg kell állapítanunk, hogy igenis parasztszaporítást kell csinálni, amelynek célja, hogy a magyar parasztot megtartsa és sokasítsa. íme, ezek volnának azok a szempontok, amelyeket a javaslattal kapcsolatosan bátor voltam elmondani. Még csak egy kérdésre bátorkodom felhívni a t. Ház figyelmét. Bethlen r István képviselőtársunk szóvá tette az egyházi vagyon kérdését is, olyan értelemben, hogy az is kötött birtok és azt is célszerű volna hasonló reformnak alávetni. Távol áll tőlem, hogy ilyen szempontból az egyházi birtokot megvédelmezzem, mert az nem szorul védelemre. Látjuk, hogy az 1920 : XXXVI. te. alól az egyházi javakat egyáltalában nem akarták kivonni és a szorosan vett egyházi javak igenis nagymértékben estek megváltás alá, hiszen belőlük is legalább 20%-ot lehasítottak. Az egyházi vagyonnal kapcsolatosain nem az a céloan tehát, hogy azt védjem, mert az egyházi vagyon tulajdonosai mindig állanak azon az erkölcsi magaslaton, hogy a nemzet, nagy érdekeit szem előtt tartsák és ebből a szempontból áldozatokra is hajlandók legyenek, s így nem szorulnak védelemre, hangsúlyozom, hogy az a nagy és mesés egyházi vagyon, amelyről a háború előtti Magyarországban annyit olvastunk, ma a fantázia országába tartozik. Statisztikai adatokkal szolgálok. .Nagymagyarországon volt főpapi birtok 1,250.000 katasztrális hold, szerzetesi birtok 230.000 katasztrális hold, plébániai birtok pedig 240.000 katasztrális hold, összesen tehát volt egyházi birtok 1,720.000 katasztrális hold, szemben a 36 millió katasztrális holddal, amely az egész ország földbirtokát tette ki. Ebből a megszállás következtében Csonka-Magyarországon nem maradt több, mint a következő: főpapi birtok 607.688, szerzetesi birtok 162.152 és plébániai birtok körülbelül 100.000 katasztrális hold, öszszesen tehát 869.840 katasztrális hold. Ebből a területből azonban szántó csupán 213.096 katasztrális hold, a többi erdő, legelő, nádas és haszontalan terület. Ha tekintetbe vesszük, hogy ebből a területből a földbirtokreform következtében 20%-ot leadtak, megállapíthatjuk, hogy jelenleg az egyháznak mindössze 191.096 katasztrális hold szántóföldje van. Tekintve azt, hogy Csonka-Magyarország szántóföldje 15 millió katasztrális hold, s az 500 katasztrá-: lis holdnál nagyobb birtokok szántóterülete 8'7 millió katasztrális hold, úgy az. egyházi vagyon álmagyar szántóföldeknek csak elenyésző részét, a nagybirtoknak pedig mindössze egynegyvenkettedrészét teszi ki. Ez olyan elenyésző terület, hogy ha mind feláldoznák, akikor sem lehetne Magyaroszág birtokpolitikái céljait ezáltal megvalósítani. Ami most már ezeknek jövedelmezőségét illeti, ha az Omge. kimutatása szerint az összterületre átlagosan 2 pengő tiszta hasznot veszünk, akkor mindössze 1-3 millió pengőt jövedelmez az egész Magyarországon levő egyházi birtok. Mindenesetre szép összeg, de ha tekintetbe vesszük, hogy például a Magyar Altalános Hitelbank — ha jól emlékszem — három évvel ezelőtt 6-4 millió pengő tiszta hasznot mutatott ki, a Kereskedelmi Bank pedig ugyanabban az évben 5-9 millió pengő tiszta hasznot mutatott ki, akkor megállapíthatjuk, hogy az egyház földvagyonánák összjövedelme 42*