Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

290 Az országgyűlés képviselőházának 81 alig üti meg egy nagyobb bank évi nyereségének egyharmadrészét. Itt tehát olyan vagyonról beszélni, amely számottevő tényező lenne földbirtokpolitikai szempontból, ismétlem, felesleges, mert ilyen vagyon nincs. Ami pedig a pénzvagyont illeti, az cirea 150 millió értékben a devalváció következtében teljesen elenyészett. De tudnunk kell azt is, hogy ehhez az egyházi vagyonhoz jogot formál 3 érsekség, 5 csonka egyházmegye, 19 férfi-, 22 női szerzetesrend, 28 szerzetes gimnázium, 11 szeminárium, 21 férfi- és női tanítóképző intézet, 113 férfi- és 273 női zárda, 58 fiú- és leánypolgári, 6 felsőkereskedelmi, 2548 elemi iskola, 1500 plébánia és 3700 szerzetes és világi pap. Most tessék ceruzát venni és ki lehet számítani, vájjon ezek az intézmények meg tudnak-e élni ebből az egyházi vagyonból. Ügy tudnak megélni, hogy például ma egy nyugdíjas rendőr jóval több nyugdíjat kap, mint egy nyugdíjas plébános, és a legtöbb kanonoknak ma kisebb fizetése van, mint egy idősebb tanítónak. Nem azért említem fel ezt a két kategóriát, mintha azoknak fizetését sokallanám, csak azért, hogy méltóztassék belátni, hogy az egyházi vagyonból ma mennyi jut azoknak, akiknek eltartására volna hivatva. Arról tehát szó sem lehet, hogy ez jelentős tényező lenne az országos földbirtokpolitika szempontjából, ellenben ha ezt a földet elvennék, akkor az állam volna kénytelen ezeket az iskolákat és intézményeket fenntartani, mint ahogy Németországban és egyebütt történik, ami az államnak többe kerülne, mint amennyit ennek a földnek az értéke T. Ház! Ezeket voltam bátor a hitbizományi javaslathoz megjegyezni. Még csak egyet akarok hangsúlyozni, nevezetesen azt, hogy a magyar falusi nép, a magyar parasztság problémáját sem a hitbizományi reformmal, sem semmiféle földreformmal százszázalékig meg nem oldjuk. A, parasztság problémájának megoldásához nemcsak föld, hanem elsősorban lélek kell. Le kell rombolni azt a válaszfalat, amely a vezető osztályokat a falu népétől, a földmívestől elválasztja. (Ügy van! Ügy van!) Tudatára kell jönnünk, hogy ez az osztály képezi nemzeti társadalmunk legértékesebb rétegét, ezt tehát nemcsak szeretnünk kell, de testvérünknek kell tartani, mert a parasztság jövője ennek az országnak a jövője. T. Ház! Amikor rutén földön jártam, hallottam a nevét egy idegen hangzású, de nagy magyar embernek, Egán Edének. Valami csodálatos, hogy a megszállás után húsz évvel is emlegetik ennek az idegemből ideszakadt magyar embernek: a nevét. Ez az ember 12.000 katasztrális holdat osztott szét a rutének között, közel 100 szövetkezetet létesített, de ezenfelül nem átallotta a nép panaszait meghallgatni, bemenni :az istállójába, megnézni az állatát, ellenőrizni a boltban, hogy jól mérnek-e és mit mérnek A rutén magyar hálás lett érte és

] ime még ötven év múlva is emlegeti ennek az embernek a jóságát és nemes lelkületét. A föld mellé, hogy a magyar problémáját megoldjuk, ilyen Egán Edékre van szükség. Ott fenn egy Egán Ede lelüíi forradalmat csinált a magyarság érdekében. Az Alföldre minél több Egán Edét, hogy a parasztság lelkét megszerezzük önmagunknak, hogy a magyarság élő organizmusába ezt az osztályt beállítsuk, naggyá és erőssé tegyük, mert ezzel biztosítjuk legjobban a magyarság jövő fejlődését és fennmaradását. Amint hallottuk a felszólalásokiból, ez a nép '. ülése 1936 február 7-én, pénteken. I ma szenved, ez a nép pusztul. Hallottuk, hogy az orvosi vizsgálat megyénként és járásonként alig talált fiúkat, a'kik rendesen táplálkoztak volna és ennek következtében valámikép betegek ne lennének. Ennek az osztálynak a pusztulása az ország pusztulását is .jelenti. Ha valamikor szükség volt erő® földmíves osztályra, most van erre szükség, mert ez az ország ma oly nehéz helyzetben van, amilyenben soha nem volt, talán még a tatárjárás idején sem. Ne hagyjuk tehát ezekben a szegény földes viskókban sínylődni a szegény embert. A magyar úr, a magyar gazda szálljon le ehhez a szegény emberhez, iparkodjék rajta-segíteni anyagilag és erkölcsileg, hogy lelkét magához ragadva, beállítsa ezt az embert az örök magyar jövendő nemzetalkotó murikájába. T. Ház! Ez nagy munka, de meg kell valósítani. A tárgyalás alatt levő javaslat ezt az akarást leheli bele a magyar társadalomba, éppen ezért tisztelettel és örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Igen nehéz helyzetben' vagyok, amikor több heti vita után kell hozzászólnom ehhez, a javaslathoz. Amikor ezt teszem, arra igyekszem, hogy lehetőleg a tárgynál maradjak és ne kalandozzak el mellékes témákra. Megpróbálom vázlatokban összefoglalni az elhangzott felszólalások tárgyait és ezekből levonva a következtetéseket, megállapítani, hogy ezt a javaslatot elfogadhatjuk-e vagy nem. Kérem az igen tisztelt igazságügyminiszter urat, ne haragudjék, amiért beleikontárkodom a munkájába, amidőn összefoglalást kívánok adni arról, amiket hallottunk, de ez szükségesi ahhoz, hogy álláspontomat megindokolhassam. T. képviselőtársaim elsősorban történelmi adatokkal foglalkoztak ennél a kérdésnél. Ha ezeket a történelmi adatokat egymás mellé állítjuk, megtudhatjuk belőlük, hogy a hitbizományok kereteiből kinőttek igen derék hazafiak és megtanulhattuk azt is, hogy voltak szomorú jelenségek is. Ha igazságosan és pártatlanul akarjuk elbírálni ezt a történelmet, akkor nem mondhatjuk azt, hogy a hitbizomány mint intézmény különösen alkalmas arra, hogy nagy nemzeti nagyságokat neveljen, de nem mondhatjuk azt sem, hogy aki hit bizományos, az már egyúttal el is veszett a nemzeti értékek szempontjából. A történelmi vizsgálat tehát nem alkalmas arra, hogy ítéletet mondjunk a hitbizományok szükségessége vagy pedig lebontása kérdésében. Foglalkoztak t. képviselőtársaim termeléspolitikai kérdésekkel és különösen a jobboldali földbirtokos t. képviselőtársaim magyarázták azt, hogy általában a nagybirtok vagy általában a kisbirtok termel-e többet, vagy kevesebbet. Itt különbséget kell tennünk általában nagybirtok és kisbirtok és hitbizományi nagybirtok és kisbirtok között. Nem akarok annak taglalásába bocsátkozni, hogy a nagybirtok vagy a kisbirtok termel-e többet, s hogy nagybirtokra vagy kisbirtokra van-e szükség. Vannak körülmények, amelyek mellett szükség van a nagybirtokra és vannak körülmények, amelyek mellett szükség van a kisbirtokra; vannak körülmények, amelyek között többet termel a nagybirtok és vannak körülmények, amelyek mellett többet termel a kisbirtok. De ha a birtokokat abból a minősítési szempont-