Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-87

288 Az országgyűlés képviselőházának 87. oszolva. Amíg: ugyanis a törpebirtok a gazdaságok 71.5%-át teszi ki és a földterületnek csak 11%-át foglalja magában, addig az 500 holdon felüli birtok a gazdaságoknak 0.2%-át teszi ki, a földiből viszont 32.3%-ot foglal el. Ebiből is látható, hogy a mai viszonyok között már cisak a társadalmi igazságosság* szempontjából sem tartható fenn a földbirtoknak ez a helytelen megoszlása. De más szempontból is szükség van egy üdvös és helyes földbirtokpolitikára. Nevezetesen a tiúlnagy birtok veszélyezteti népünk megélhetését. Tudjuk, hogy Magyarország népsűrűsödése emelkedett. Míg azelőtt négyzetkiloitnéterenkint 64.6 volt a népsűrség, most 94.4-et tesz ki. Ennek a néptöbbletnek valamiképpen el kell helyezkedni és minthogy nekünk földből van a legtöbb^ egészen természetes, hogy a föld az a lehetőség, ,ahol a népfelesleget el lehet helyezni. De célszerűnek mutatkozik ez az elhelyezkedési lehetőség azért is, mert általános megállapítás szerint a kisbirtok népsűrűsége jóval nagyobb, mint a nagybirtoké. így tehát a kisbirtokrendszerre való áttérés lehetőséget ad a nagyobb népsűrűség által keletkezett többlet eltartására is. Ha a születési számokat vizsgáljuk, akkor is a kisbirtok kedvezőbb voltára következtethetünk. A statisztika szerint ugyanis 1914-ben ezer lélekre 34.2 születés esett, 1933-ban pedig mar csak 22 születés. Ez olyan nagymértékű fogyás, amely méltán ejt gondolkodóba bennünket nemzetünk népesedési politikáját illetőleg. Ha talán nem is tolhatjuk ezt az eredményt egészen a földbirtok helytelen megoszlására s így a kisbirtok-rendszer hiányára, mindenesetre ebben is keresnünk kell az elnéptelenedés egyik okát. A statisztika szerint például az elfoglalt területeken, ahol a kisbirtokok száma tetemesen megnövekedett, például Csehszlovákiában 120%-kai, a ruténföldön pedig 50%-kai emelkedett a születések száma. íme, tehát ez a statisztika is mutatja, hogy helyénvaló a kisbirtokrendszer kibővítése annál is inkább, mert népességi politikánk, nemzetünk fejlődése és jövője szempontjából szükségünk van erre. Azt szokták mondani, hogy a kisbirtok gazdasági hozama jóval kisebb, mint a nagybirtoké. A búzatermelés szempontjából tagadhatatlan, igaz ez a megállapítás, azonban nem igaz • például az állatállomány, a baromfitenyésztés és a gyümölcstermelés szempontjából, ahol a kisbirtok termelési intenzitása meghaladja a nagybirtok termelésének intenzitását. A jelenlegi viszonyok között ebben a tény ben bizonyos előny is rejlik, mert hiszen tudjuk, hogy éppen a gabonaneműek a legkevésbbé alkalmasak az exportra, míg a gyümölcsfélék, a tejfélék és a tojásfélék sokkal inkább találnak külföldi piacot. De ettől eltekintve, az előbb mondottak alapján rendkívül fontos, hogy a földbirtok mai nagyságát némileg megbontsuk és lehetővé tegyük egészséges kisbirtokok megteremtését. Annál inkább fontos ez, mert — mint tudjuk — a szomszédos államok a tőlünk elfoglalt területeken ezt igen agresszív formában megvalósították. Ha az ember a határmenti városokban és községekben jár, ott látja kibukkanni az új palatetős és cserépfedeles házakat, amelyeknek tulajdonosai már nem magyarok, hanem az illető országhoz tartozó nemzetiségűek, akiket telepítés céljából vittek oda, azért, hogy a magyarság arányát meg- I bontsák és a magyarság exisztenciáját megsemmisítsék. Céltudatos politikával kisbirtokpolitikát csináltak, — sajnos — nem a magyar- j ülése 1936 február 7-én, pénteken. ság, hanem saját nemzetbelijeik részére. És ha talán ilyen agresszív formában nem is utánozhatjuk őket, a gondolatot el kell tőlük sajátítanunk és a kisbirtok szélesebb kiterjesztését ebben az országban is meg, kell valósítani. Ezt a szempontot tartotta szem előtt annak idején az 1920:XXXVI. tcikk, amely a földbirtok helyesebb megoszlását célozta. Erről a törvényről sokan sokféleképpen vélekednek. Egyesek azt mondják, hogy a törvényhozás kudarcot vallott ezzel a törvénnyel, mert nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket annak idején hozzá fűztek. Utólag mindig könnyű okosnak lenni, t. Ház, ha azonban nézzük azokat a szempontokat, amelyeket az 192J. évi XXXVI. tcikk megvalósításánál közrejátszottak, azt a miliőt, amelyben a törvény létre jött, akkor nem szabad a törvényt kézlegyintéssel elintéznünk. Ez a törvény körülbelül egy millió katasztrális holdat juttatott kisemberek kezére. Igaz, hogy a gazdasági viszonyok leromlása folytán egyesek képtelnek voltak ezt a földet megtartani, de vájjon ki látta akkor, hogy a gazdasági élet ilyen irányban fog leromlanil De e leromlás ellenére is, — ezt hangsúlyozom — azoknak, akik földet kaptak, legalább kétharmad része megtartotta a nekik juttatott földet. Tehát azt a célt, amely a törvényt annakidején létrehozta igenis javarészben megvalósulva látom. Olyan törvényt amely 100%-ban beváltsa a a, hozzáfűzött reményeket a törvényhozás még nem hozott, de hangsúlyozom, hogy a törvény üdvös volt és a birtokpolitika terén eredményeket hozott létre a kisbirtok és a nép javára. Azt mondják, hogy nem volt célszerű törpebirtokot létesíteni. Ez igaz. Ha azonban azt a hangulatot, azt az érzést vizsgáljuk, amely annakidején a harctérről visszatért nincstelenek lelkében honolt, akkor megértjük, hogy a törvényhozás annakidején őrájuk is gondolt és őket is részesítette a földbirtokreform áldásában. íme tehát, megállapíthatom, hogy a mai gazdasági viszonyok között nem lehet arra a merev álláspontra helyezkedni, hogy a hitbizományok rendszerét régi formájában megtarthatjuk. De arra az álláspontra sem tartom célszerűnek helyezkedni, hogy a hitbizományok rendszerét eltörüljük. Nézzük osak a legutóbbi 40 év gazdasági életének fejlődését: azt látjuk, hogy a földbirtokpolitikai terén egy hagy probléma mutatkozott, nevezetesen az, hogy mindig job'ban és jobban csúszott ki a föld azoknak a lába alól, akik a földet műivel ték. A Ház. nemrégen rendezte törvénnyel a gazdaadósságok kérdését. Akkor előtárták azokat a súlyos terheket, amelyek a gazdaadósságok szempontjából a földre és a föld tulajdonosára nehezednek, de a felszólalók elfeledkeztek arról, hogy ez nem újkeletű probléma, ez nem csupán a mai gazdasági élet megromlásának következménye. Ez a súlyos problémába föld eladósodásának és eladásának problémája megvolt már a háború előtti években is. A régi Nagymagyarországon évente körülbelül 150.000 gazdaság felett, ütötték meg a dobot és az adósságok tekintetében a gazdának alig volt jobb a helyzete a régi Magyarországon, mint CsonkaMagyarországon. Már most, ha nem lett volna meg a hitbizományok rendszere, az a felfogásom, hogy az akkori gazdasági rendszer kö; vetkeztében, amely a merkantilizmusnak adta