Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

284 Az országgyűlés képviselőházának 86. ezt a kérdést nemcsak a Stefánia Szövetség keretében tartom megoldandónak, hanem ilyen nehéz időkben az állam segítségére is szükség van. Az államnak kell segíteni a szülőket a gyermeknevelés terén, ha állásbetöltésről van szó, azt kell nézni, hogy hány gyermeke van az illetőnek. Ha Olaszországban bankett van, nem a méltóságos urat ültetik az asztalfőre, hanem azt, akinek sok gyermeke van. (Helyeslés.) Ha mi is így becsüljük meg a sokgyermekes családapákat, akkor hiszem, hogy lesz elég gyermek a magyar rónán, de ha az a családapa azt látja, hogy míg ő küzd és fárad, addig azok, akiknek nincs gyermekük, könnyen élnek s könnyen haladnak előre, akkor lelkében, ha gyenge és kevés a hite, könnyen felébred az a gondolat, hogy a gyermektől ő is szabaduljon. T. Ház! Csak ki kell menni a falvakba és a tanyákra. A falvak és a tanyák házainak ablakából roppant sok buksi fej kandikál kifelé, de a palotákban — tisztelet a kivételeknek — megszámolhatjuk, hogy hány gyermek van. En láttam, egy statisztikát, (megnéztem a mi járásunk adatait és Budapest adatait, s azt láttam, hogy bizony az én kerületemben az országos átlagon felül van a gyermekek száma, Budapesten pedig azon alul. Pedig tulajdonképpen Budapesten az élet sokkal könnyebb, mint a vidéken. Akár elhiszik ezt mélyen t. képviselőtársaim, akár nem, ez így van. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Erről lehet vitatkozni!) Erről lehet vitatkozni, igen t. miniszterelnök úr, de az idén nálunk olyan elemi csapások voltak, hogy most borzasztóan nehéz ott az élet, viszont például Budapesten maga a főváros segítségére megy minden embernek és könnyűvé teszi számára a megélhetést, míg vidéken nagyon nehezen tudja megszerezni a szegény ember a mindennapi kenyerét. Mondom, ezekkel az aggodalmaskodókkal szemben nem féltem a gyermekszaporodást, csak vezessük be a 'házasság szentségének régi eszméjét, részesítsük előnyben azokat, akiknek sok gyermekük, nagy családjuk van (Elénk helyeslés.) és akkor majd a hitbizomány is be fogjlai^tölteni szerepét. (Elénk helyeslés és taps. — Reisinger Ferenc: Ez ellentétben van előbbi megállapításával, képviselő úr!) Nálunk a délvidéken ha öt-hat gyermeke volt egy gazdának, az a gazda egy gyermeket, legfeljebb kettőt otthon tartott, a többit taníttatta. Igaz, hogy most abnormális időket élünk, de amint azok az emberek megtalálták a maguk számítását, meg fogják találni az emberek számításukat ma is, ha látják, hogy az állam is segítségükre megy. Ezért én ezt a hitbizományi kisbirtokot helyesnek tartom. Akinek nem kell, az nem fogja kérni, hiszen a hitbizományi kisbirtokot nem kényszerítik rá senkire, de viszont egy-egy 100—200 holdas gazda miért ne (biztosítsa gyermekeinek jövőjét ezzel a hitbizományi kisbirtokkal? Ha nem válik be az életben, nem fogja senki sem kérni. (Gr. Pálffy-Daun József: Jó MZ HZ Erbhof! En láttam!) Legyen szabad még rátérnem magára az egyházi vagyonra. Bethlen István képviselőtársunk beszédében azt említette, hogy a földbirtokreformmal kapcsolatban az egyházi vagyonra is kerüljön rá a sor és ez az egyházi vagyon éppen úgy, mint a többi nagybirtokos vagyona is, vonuljon ki a birtokokból, menjen ipari és kereskedelmi térre, ott próbálja érvényesíteni a befektetett tőkét. Amit Bethlen István gróf mondott, az szép dolog, de az élet viszont azt mutatja, hogy nagyon sok részülése 1936 f§bruár 6-án, csütörtökön. vény tár saságba, gyár vállalatba vonultak be egyháziak, vonultak be földbirtokosok is, (Gr. Festetics Domonkos: Ottmaradt a pénz!) minthogy azonban minoritásban voltak, ottmaradt az egész vagyon. Itt csak arról lehetne beszélni, hogy ha majoritásban lehetne ez a tőke és mint majoritás kezébe vehetné az egész irányítást, kezébe vehetné az ellenőrzést és azután természetesen az állam is támogatná őket, akkor lehetne ezen a téren boldogulni. Ezt könynyű így kimondani, de amikor célvagyonról van szó, akkor nehéz ezt megvalósítani. Egyébként, ami az egyházat illeti, a mélyen t. képviselőház nagyon jól tudja, hogy az egyház sohasem zárkózott el a jogos szociális követelmények elől, {Ügy van! Ügy van! a középen.) az egyház mindenütt előljárt ebben a tekintetben. (Felkiáltások a középen: A telepítésnél is!) Az igen t. kormány bizonyságot tehet róla, hogy az egyház a legnagyobb készséggel rendelkezésre állt, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: A telepítésnél!) csak azt kívánja, hogy a sokgyermekes családapák részesüljenek előnyben a telepítésnél, (gróf Pálffy-Daun József: Neesak a kartelesek!) Az egyház soha sem zárkózik el az elől, csakhogy az a tétel, amelyet Bethlen István képviselőtársunk felemlített, nagyon labilis alapon áll. (Zaj a középen.) Az egyháznak a háború előtt volt vagyona, de a háborúban 200 millió aranykorona vagyona veszett el a hadikölcsönkötvényekben és annak ellenére, hogy ez célvagyon volt, mi egy fillér ellenértéket sem kapunk és úgy tudom, nem is fogunk sohasem kapni. Ez ,a 200 millió aranykorona teljesen elveszett. Az a gazdag egyház, amelyről a fantázia olyan színes képeket fest, már a multté, ma az egyház már nem gazdag. Azok a birtokok is, amelyek az egyház kezén vannak, célvagyont alkotnak, azoknak is megvan a maguk feladata; templomokkal, iskolákkal, szegényházakkal, árvaházakkal, tanítóképzőkkel, mindenféle más intézményekkel kapcsolatban óriási mértékben igényibe vannak véve, r úgyhogy nehéz dolog volna ezeknek terhét az államnak átvenni. Végeredményben, amint jogosult az a szempont, hogy a hitbizományi reform ne legyen erőszakos foglalás, hanem jogos kisajátítás, éppen úgy az egyháznál is ugyanez a mérték s ha erre kerül a sor, az államnak át kell vennie azokat a terheket, amelyeket most az egyház fedez, Az egyház sohasem állt útjában a jogos szociális reformoknak és a jövőben is mindenkor készséggel rendelkezésre fog állani, hogy ezeket meg lehessen valósítani. A hitbizományi reformról szólva, említettem volt, hogy ennek idehozatala jogos, megkívánja a mai helyzet: a közjóról van szó. Arról van szó, hogy sokan megkapják azt a területet, amelyen ők és családjaik megélhetnek és éppen a közjó igazolja azok álláspontját, akik a hitbizományi reformot idehozták A közjó mindenekelőtt. Az államnak kötelessége a közjót mindenekelőtt képviselni és szolgálni. A hitbizományi reform azonban sokakban csalódást fog kelteni, mert ez a hitbizományi reform úgy volt beállítva, mint " valami földbirtokreform, azt hitte az egész ország, hogy a hitbizományi reformot letárgyalása után mindiárt földosztás lesz széltében-nosszában. öriási tévedésbe esett itt az egész ország és ki fog ábrándulni ebből a reformból, amikor majd látni fogja, hogy ez még nem jelent, számára semmit. Tegnap Ángyán t. képviselőtársunk mondotta is, hogy a proletariátus szempontjából ez a javaslat semmit sem jelent,