Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

Az országgyűlés képviselőházának 86, ülése 1936 február 6-án, csütörtökön. 283 ilyen módosítást! — Zaj. — Tovább olvassa): »Nem kerülhet a hitbizományi kötöttségből felszabadult ingatlanvagyon oly nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kezére vagy bérletébe sem, amelyeknek részvényei bemutatóra szólnak.« Amikor a hitbizományi birtokokról van szó, arról, hogy itt (bizonyos földek fel fognak szabadulni, előrelátható, hogy ez hosszú időre fog kinyúlni. Remélem, hogy amikor a földbirtokreformról lesz szó, gondoskodni fog a mélyen t. kormány előre is, hogy megfelelő birtok álljon rendelkezésre, mert egyébként az ilyen megoldását nem találom helyénvalónak. Nem találom helyénvalónak azért, mert itt 61 családnak földjéről van szó, amely körülbelül 132 család között kerül szétosztásra. Ez a 132 család függő viszonyban .marad, sohasem tudja, hogy mi lesz. holnap, állandóan meg lehet ezeket környékezni, már pedig arra kell törekedni, — amint nagyon helyesen mondották mélyen t képviselőtársaim — hogy önálló, független gazdabirtokokat létesítsünk. Ezért nem lehet ilyen sokáig, esetleg évtizedeken keresztül függő viszonyban tartani embereket, akik attól való félelmükben, hogy éppen azt a birtokrészt fogják elvenni, amely legjobban van invesztálva — mert el lehet venni, a törvény módot ad rá — elhanyagolják a birtokot.^ (gróf Pálffy-Daun József: Láttuk a cseheknél!) Szóvátették a lengyel földibirtokreformot is. Lengyelországban megállapították, hogy kinek mennyi földet kell leadni. így iminden földtulajdonos iparkodik becsületes úton megszabadulni földjének ettől a részétől és amint vevő jelentkezik, magától átadja birtokának ezt a részét; ilyenformán lassanként felszabadul a hitbizományi birtok. Ez különben nálunk sem nagy ritkaság, hiszen látjuk, hogyan aprózódik évről-évre a hitbizományi birtok. Annyi föld kerül eladásra, hogy mindig bőségesen találunk annyit, amennyit fel tudnánk használni erre a célra. Kivétel az, ha a hitbizomány akadály egy község fejlődésében. Itt bele kell nyúlni a kérdésbe, mert a kényszerűség rávisz. Szóvátették, hogy figyelembe kellene venni azokat is, akiket a trianoni békeszerződés elszakított tőlünk. Közbeszólások hangzottak el, hogy ezt nem szabad, miért nem optáltak. En azt is magyar testvéremnek tekintem, akit a trianoni békeszerződés elszakított tőlünk. Ottmaradt esetleg azért, hogy birtokát, földjét megmentse, de nem hiszem, hogy behódoljon. Ott is a magyarságnak lesz a mentsvára, erőssége. Nem találom tehát olyan fontosnak, szükségesnek kimondani azt, hogy ezeknek ideát nem lehet birtokot adni. Amint gróf Széchenyi György képviselőtársunk is említette, nem; szabad figyelmen kívül hagyni a felszabadítandó birtokokon most dolgozó gazdasági cselédséget sem. Ezek a cselédek ott születtek, ott is halnak meg. A legtöbb hitbizománynak megvannak a maga régi családjai, amelyek apáról fiúra szállnak. Ott küzdöttek, verejtékeztek azon a földön. Figyelemmel kell tehát lenni rájuk és amikor a föld felosztásáról van szó, feltétlenül gon- j doskodni kell róluk. Súlyos igazságtalanság volna földönfutóvá tenni azokat, akik azon a birtokon nőttek fel, ott dolgoztak, ott verejtékeztek. Ha valahol ilyen hitbizományi birtok felszabadul, úgy vélem, hogy a szociális igazság szerint elsősorban ezekről kell gondos;! kodni. Vv^c Volna még egy megjegyzésem a kegyúri terheket illetőleg is. A legtöbb hitbizomány több plébániának, templomnak a kegyura szokott lenni. A törvényjavaslat azonban lehetővé teszi a kegyúri terhek megváltását. Csakhogy ezt véleményem szerint imperative kellene e javaslatban leszögezni, hiszen az élet azt mutatja, hogy a pap túlságosan lojális földesurával szemben, minden tekintetben megbízik benne, de jön egy új tulajdonos, aki már nem akarja elismerni ugyanazokat a jogokat; kezdődik a veszekedés, civakodás. Imperative kell tehát kötelezővé tenni a megváltást, hogy önmagától megoldást nyerjen ez a kérdés. Legyen szabad áttérnem ezek után a hitbizományi kisbirtokra. Szó volt itt arról, hogy a hitbizományi kisbirtok német intézmény. Ezt elismerem. Németországban ez az intézmény már régen meg volt. De viszont, amint a vitézi telkeik példája mutatja, nálunk is be fog válni. Én nem félek tőle. Magam is mindenkor híve voltam az ilyen hitbizományi kisbirtoknak. Magam is mindig sürgettem, hogy ilyeneket létesíteni kell. Miért? Azért, mert a mostani idők megtanítottak bennünket arra, hogy vannak érdemes gazdák, akik jómódú gazda hírében álltak és elég volt, hogy Anettek egy traktort^ perre került a dolog és az egész vagyon elúszott. Bizony ezek a mai időkben védelemre szorulnak, mert a gyermekeik kezén már elúszhatik az egész birtok. (Gr. PálffyDaun József: 50 pengőért áryereztet ugyanaz a társaság, amely 750.000 pengős adócsalást követett el!) Elnök: Gr. Pálffy-Daun képviselő urat kérem, ne méltóztassék magát a szónok szerepébe beleélni. (Derültség.) Reibel Mihály: T. Ház! Éppen azért tartom én nagyon szükségesnek ezt a hitbizományi kisbirtokot, mert ez lesz az ilyen parasztcsaládnak az utolsó mentsvára, s ha mindene elúszott is, még mindig megmarad az a talpalatnyi földje, amelyen munkával fenn tudja magát tartani. Nagyon sok aggályt hallottam a hitbizományi kisbirtokkal kapcsolatban a népesedést illetőleg. Azt mondták, hogy ez fogja terjeszteni az egykét. Nem tudom, hogy ez igaz lesz-e, de mindenesetre a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a sok gyermek nem ott van, ahol a vagyon van, hanem ott, ahol nincs semmi: a cselédségnél. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Elég baj!) Nem baj, t. képviselőtársam, ez a szerencse, mert ha ott sem volna, akkor elpusztulnánk. (Csoór Lajos: Az a baj, hogy ott van a sok gyermek, ahol nincs semmi vagyon!) Az élet azt mutatja, hogy nem a földdel van arányban a gyermekek száma, hanem a szülők lelkületével, hitével, vallásosságával. Mihelyt egyszer a szülő erkölcsileg züllik, annak már nem kell a gyermek, gyermekében már nem látja az Isten gyermekét, az Isten ajándékát, csak a terhet látja benne, amelytől szabadulni akar. Állítom és vallom, hogy teljesen független ettől a gyermekszaporodás, — mondjuk, Istenáldás, mert ez tényleg az -— mert ahol gyermek van, ott a családapák tudják, hogy mit jelent az a gyermek, s ahol nincs, ott sírva kívánnák, mert érzik a szülők, hogy milyen sivár az életük és milyen üres a házuk. Nekünk arra kell törekednünk, hogy a házasság szentségéről szóló törvényjavaslatot, amelyet tavaly a mélyen t. kormány magáévá tett, minél előbb tető alá hozzuk. -; J3zóvá tétetett itt a gyermekvédelem is. Én 1 •;' &