Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

282 Az országgyűlés képviselőházának 86. (Helyeslés.) A másik dolog, amivel lehetne eze­ken segíteni, a kisbirtok adómentessége volna, (Helyeslés. A kisbirtokok óriási adóval vannak megterhelve. Hogiy a t. kormány a földadó 25%-át elengedte, ez tulajdonképpen nem érez­teti a hatását annyira, mintha elengedték volna • a pótadóknak és a többi adóknak a 25%-át. (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Mindet! — Derültség.) Az volna a legjobb, (vitéz Göm­bös Gyula miniszterelnök: Ezt csak az ellenzéki oldalról lehet mondani!) Az volna a helyes, ha volna egy maximum a kisbirtoknál, amelyen alul nem kell adót fizetni, mert végeredmény­ben a pótadó, az útadó, a betegápolási pótadó rendkívül nagy terheket jelentenek és ezek az okai annak, hogy a kislbirtok tényleg agyon van terhelve. Ez volna az igazi segítség. A kislbirtok rentábilissá tétele roppant sok más kérdéssel isi — j mint pl. a vízrendészet, az értékesítés szervezése, stb. — van összefüg­gésben. A másik pedig, amivel ezeken segíteni le­hetne, volna ,a földbérlet-rendszer bevezetése, mégpedig a felesbérlet bevezetése. Az igazság­nak tényleg 'ez felelne meg a legjobban. Ha ugyanis földbérletbe mennek ezek a kisembe­rek, — tapasztalatból tudom, mert régebben pár földbérletet vettem ki én is az embereimnek — akkor, ha jön egy-két rossz esztendő, tönkre­mennek; de ha felesbérletet vállalnak és mun­kájukkal járulnak hozzá, akkor feltétlenül el­kerülhető az ilyen katasztrófa. Ha az egyik esztendői gyengébb, a másik esztendő ezt pó­tolni fogja és így lehetne ezeken az embereken segíteni. De mindenképpen gondoskodnunk kell róluk, ez elkerülhetetlen és minél előbb, annál jobb. Ami az államot illeti, a T>ápa merészen túl­teszi magát azokon a korlátokon, amelyeket a liberalizmus az államnak szabott, és bátran hirdeti, hogy (olvassa); »Az állam nemcsak jogállam és nemcsak őre a törvényes rendnek, hanem minden eszközzel oda kell törekednie, hogy olyan törvényeket ós intézményeket te­remtsen, amelyeknek nyomán a köz- és ma­gánjólét felvirágozzék. Az egyes polgároknak és családoknak biztosítani kell ugyan a cse­lekvési szabadságot, de mindig a közjó és má­sok jogának sérelme nélkül. Az államhatalom kötelessége az egész nemzetet és annak min­den egyes tagját megvédelmezni, de a jogvé­delem, gyakorlásánál különös figyelemmel kell lennie a gyöngékre és szegényekre.« Éppen azért teljesen jogosult a földbirtokreform, és mindent el kell követni, hogy ezt minél előbb és hatásosabban keresztül lehessen vinni. De amikor a hitbizományi reformról van szó, an­nak csak az első lépésnek szabad lennie, a hit­bizományi reformnál megállani nem szabad. Mélyen t. Ház! A háború után roppant so­kat beszéltek a háborús vagyonról, és azt lát­juk, hogy a háborús vagyon megmaradt. x\mí.g százezrek kint voltak a harctereken és ott sár­ban és fagyban harcoltak és védték a hazát, addig egyesek itthon maradtak és papiros­bakancsokat szállítottak, (Ügy van! Ügy van!) sőt még annak a kis ásónak a nyele is papi­rosból volt csinálva, úgyhogy nem tudta ma gát a katona beásni és idehaza szereztek ma­guknak nagy vagyonokat, amelyeket érintet­lenül hagyni nem szabad. (Helyeslés.) Ezek­nek történelmi múltjuk nincs, ezek oly módon szerezték vagyonukat, amely teljesen jogo­sulttá teszi azt, hogy ezeket a vagyonokat szintén igénybe vegyük. Nem mondjuk, hogy erőszakos kisajátítást akarunk, mindent be­ülése 1936 február 6-án, csütörtökön. csülettel megfizetünk, de ezeket kímélni nem szabad. Éppúgy itt vannak a bankok is. Ma renge­teg sok föld van a bankok és a pénzintézetek kezén. A bankok és pénzintézetek olcsó áron, a legolcsóbb pénzen vették meg ezeket a föl­deket, de mivel nem rentábilis a mezőgazda­ság, azért benthagyják a régi tulajdonosokat, hadd küzködjenek és fizessenek nekik tovább, de 'ezt nem számítják be az adósságba, és a szegény tulajdonos örül még, hogy a minden­napi kenyeréért ott megdolgozhatik. A mi ha­tárunkban is van egy 380 holdas birtok, ame­lyet a Magyar-Olasz Bank megvásárolt. Kö­rülbelül 10 éve már, hogy ezt a bank megvette és maga gazdálkodik rajta. Hány kisgazdát lehetett volna azóta már exiszteneiához jut­tatni! Az volna tulajdonképpen az igazi tele­pítés, hogy ott, ahol a bankok kezén birtokok vannak, ezeket a birtokokat kisajátítsák és azokon telepítést végezzenek. Már csak azért is, mert végeredményben a bankoknak, pénz­intézeteknek nem az a feladatuk, hogy ők me­zőgazdasággal foglalkozzanak, hiszen nagy baj van itt abból is, hogy a bankok és pénz­intézetek olyan térre mentek át, amely nem tar­tozik szorosan az ő szerepkörükbe: van mező­gazdaságuk, gyáriparuk, mindenük, de amikor elmegy a földmíves és pénzt akar kapni tőlük, soha sincsen pénzük. (Gr. Pálffy-Daun József: Ez a politikájuk!) Itt vannak azután a kar­telek. Maguk a gyárak is mennyi földet vásárol­nak, pl. a cukorgyárak is milyen óriási föld­tömegek felett rendelkeznek és ők saját ma­guknak termelnek. Miért ne termelhessenek a kisgazdák, és miért ne vennék meg a cukor­gyárak a kisgazdák répáját, miért kell házi­kezelésben termelniökf (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A gyáriparnak erre nem volna lét­jogosultsága, és ha erről volna szó, ehhez szintén hozzá kell nyúlni, mert ezek szintén nem őstermelők, és azért tagadom azt a jogo­sultságukat, hogy ilyen birtokokat huzamosabb időn keresztül a maguk kezén tarthassanak. Ha másképpen nem lehet, az állam gyakorolja velük szemben az elővásárlási jogot, a birto­kokat vegye magához ós ezekre telepítsen. (Gr. Pálffy-Daun József: Gyorsan!) Mindenesetre ! minél előbb, mert a helyzet olyan sürgető, a ! kedélyek annyira fel vannak csigázva, hogy j ezt meg kell tennünk. (Jenes András: Meg kell nyugtatni a kedélyeket!) Ezzel kapcsolatban a kereszténypártnak az ! volna az álláspontja, amikor ezekről a juttatá­sokról van szó, hogy mindenesetre meg kell vizsgálni azt, akit akár hitbizományi földből, akár máshonnan földhöz juttatunk; nézzük meg, hogy vájjon őseik 1848 előtt őstermelők voltak-e! (Helyeslés és taps a középen.) Itt nem szabad mindenféle protekciónak engedni, hogy olyanok jussanak hozzá a földhöz, akik­nek ősei nem művelték ezt a földet. (Gr. Pálffy­Daun József: Apáink bűnös törvényeit ki kell javítani!) Tisztelettel kérném a mélyen t. mi­niszter urat, hogy a 19. §-hoz ezt a módosítást fogadja el (olvassa): »A hitbizományi kötött­I ségből felszabadult ingatlanvagyon csak olya­noknak tulajdonába, birtokába, vagy bérletébe j juthat, akiknek ősei legalább 1848 óta ősterme­léssel foglalkoztak.« (Helyeslés a középen. — Lázár Miklós igazságügyminiszter: Ez nem a hitbizományi javaslatba való, hanem a telepí­tésibe!) De a hitbizományi javaslathoz ezt 1 hozzá lehet fűzni. (Túri Béla: Én beadtam egy

Next

/
Thumbnails
Contents