Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-86
Az országgyűlés képviselőházának 86. a joga, amennyiben azokat a természetjog még eléggé világosan meg nem határozza. Az állam tehát a közjó valóságos követelményei alapján pontosabban és részletesebben előírhatja, hogy mi szabad a tulajdonosoknak a tulajdon használatában és mi tilos,« Amikor egyik-másik képviselőtársam azt mondotta, hogy a hitbizományokhoz hozzányúlni az államnak nem volna sem kötelessége, sem joga, akkor én azt mondom, hogy igenis, joga van hozzányúlni, sőt nemcsak joga, de kötelessége is, amennyiben a közjó ezt kívánja. Már pedig a közjó ma igenis kívánja, hogy á hitbizományhoz hozzányúljunk. (Gr. Pálffy-Daun József: De a kartelekhez is!) Arról is lesz szó. (Gr. Pálffy-Daun József: A nagybankokhoz is!) Sorjában mindenről lesz szó! (Gr. Pálffy-Daun József: A Gyosz.-hoz is!) Ahhoz is. Mindenről lesz szó. (Gr. PálffyDaun József: A háborús vagyonhoz is!) A háborús vagyonhoz is. (Gr. Pálffy-Daun József: A síberekhez is!) Azokhoz is. (Gr. Pálffy-Daun József: Es a liberalizmushoz is!) Ügy van, mert annak az átkát nyögjük. (Gr. PálffyDaun József: Ügy van!) Természetesen, amikor erről van szó, akkor az állam nem járhat el teljesen önkényesen, hanem a magántulajdonjognak és öröklési jognak mindig sértetlenül fenn kell maradnia, mert az államnak nincs joga ezt elvenni, hiszen az ember előbb volt, mint az állam. Ez tény, de amikor a közjóról van szó, akkor igenis az államnak joga van ahhoz hozzányúlni. (Olvassa): »Amikor az államhatalom a magántulajdont a közjog követelményeihez alkalmazza«, — írja tovább a papa — »a tulajdonosokkal szemben nem ellenséges, hanem barátságos szolgálatot végez, mert ilyen módon megakadályozza, hogy az isteni Gondviselés által az emberi élet megkönnyítése céljából alapított magántulajdon jogintézménye tűrhetetlen állapotokat ne teremtsen és így önmaga sírját meg ne ássa. Ez nem a magántulajdon eltörlése, hanem oltalmazása, nem a tulajdonjog meghiúsítása, hanem annak megszilárdítása.« Már pedig hallottunk itt roppant sok statisztikát felolvasni, amelyek tényleg mindenki előtt nyilvánvalóvá teszik, hogy ezt a hitbizományi reformot meg kell csinálni, hogy a földbirtokreformot végre kell hajtani. A mai időben ehhez hozzá kell nyúlni, és ez sok nehézségbe nem is ütközik, hiszen ezek a történelmi osztályok és hitbizományos urak sohasem álltak ellene a jogos követelményeknek. Ha a történelmet lapozzuk, látjuk, hogy nálunk nem kellett az 1848-as vívmányokat vérrel kiküzdeni a hitbizományosokkal szemben. Ők nem várták meg, míg azokat kodifikálják, hanem már előre felszabadították jobbágyaikat, előre megcsinálták már a földbirtokreformot, mindjárt belementek a közteherviselésbe, mindenből kivették a maguk részét, mert ők mindig a magyar nemzet testéhez tartozóknak érezték magukat és ezért nem követeltek maguknak olyan privilégiumokat, ame' lyek őket a többitől szeparálnák. Ma is az itt felszólalt hitbizományos urak ugyanezt a nemes lelkületet árulták el, mert nem tiltakoztak a javaslat ellen, azt elfogadták. Miért? ( Azért, mert ők maguk is úgy érezték, hogy valamit tenni kell, mert a mai birtokeloszlás helytelen, és a mai helytelen birtokeloszlás roppant sok veszélyt hord magában. A mai birtokeloszlás olyan, hogy a föld nagybirtokokra és kisbirtokokra oszlik, kikapcsolva a helyes és egészséges középbirtokot. Itt Use 1936 február 6-án, csütörtökön. 281 van egy ilyen statisztika, amely a magyar birtokmegoszlásról szól. Ezek a statisztikai adatok tartalmazzák a gazdaságok számát és azoknak területét. Öt holdon alul van 1,142.294 birtok, 5—100 holdig 441.102, 100--500 holdig 10.635, 500—1000 holdig 1971, 1000 holdon felül pedig 1640. 1,142.000 kisgazdának öt holdon alul vari a birtoka és abból megélni nem tud, mert amíg a maga kisbirtokán elpepecsel, nem tud elmenni máshova dolgozni, így azután nem talál megélhetést. Ezért volna nagyon helyes a törpebirtokokat kisbirtokokká kiegészíteni, de viszont ez szinte lehetetlenség, mert nincs anynyi föld, hogy ezt meg tudják valósítani. Ha ezekhez hozzávesszük a mezőgazdasági munkásokat, a cselédek nagy számát, akiket szintén félmillióra lehet tenni, akkor itt más félmilliós tömegről van szó, amelynek minden álma, álmának legfőbb vágya egy darab saját föld, amelyen meg tudjon élni, meg tudja keresni a maga kis darab kenyerét. Ha a földbirtokreformot végrehajtanák s igénybevennék mindazokat a területeket, amelyeket Bethlen István gróf képviselőtársunk felolvasott, amint hallottuk, akkor is lehetetlen volna mindezeket kielégíteni, pedig ezeken segíteni kell, és pedig minél előbb, mert a föld utáni vágy mindig nagyobb és nagyobb lesz. Akik ezekkel a kérdésekkel állandóan foglalkoznak, látják, hogy minél előbb esünk ezen túl, annál jobb, mert elkövetkezhetik az az idő, amikor egy újabb Nagyatádi-féle szerencsétlen földreformot kellene végrehajtani, amelyről maga Bethlen István miniszterelnök úr mondotta, (Gr. PálffyDaun József: Volt miniszterelnök!) hogy ez csak levezetője akart lenni azoknak a szenvedélyeknek, amelyeket felkorbácsoltak, és máskép nem térhettek ki előle, mint ilyenmódon: egy rossz földbirtokreformot megvalósítani, amely tönkretett nem egy uradalmat, viszont nem segített a szegény emberen sem, mert amíg a maga egy-két holdjával elbajlódik, a mezőgazdasági munkának vége is van, napszámhoz nem jut, és így nem tud eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, ha pedig jön egy aszály, tönkremegy annyira, hogy három esztendő sem elegendő arra, hogy mégegyszer magát összeszedje. Minél előbb csináljuk meg tehát a földbirtokreformot, annál jobb. (Gr. Pálffy-Daun József: De a bankokra és a 'kartelekre is csináljuk meg minél előbb a reformot!) Amikor arról van szó, hogy a törpebirtokokat kisbirtokokra egészítsük ki, mindig azt hozzák fel, hogy honnan vegyük a pénzt. Ha pénzt erre a célra lehetetlen előteremteni, van még más segítség is, és pedig az intenzív gazdálkodás. Bizonyos, hogy a oni mezőgazdaságunk nem áll azon a magaslaton, amelyen állnia kellene, megmaradt egyszerűen az őstermelésnél, a búzánál és a kukoricánál. (Gr. PálffyDaun József: Dehogy, csak nem lehet termelni mást» mert a kartel megfojt minden mezőgazdálkodást! — Müller Antal: El kell törölni a karteleket! — Gr. Pálffy-Daun József: Ügy van, el kell törölni! Ötször fizettünk vagyondézsmát, ők egyetlenegyszer sem! — Elnök csenget) Mondom, lehetne ezeken a kisemebereken segíteni, és ezért nagyon fontos volna a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése, — ehhez más alkalommal fogok majd hozzászólni — mert végeredményben nekünk nemcsak gazdatisztekre van szükségünk, hanem okos mezőgazdákra, akik kis földjükön is tudnak boldogulni. 41*
