Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

âÔÔ Az országgyűlés képviselőházának 86. hitbizományokat birtokolnak, sokan vannak, akiknek idegen hangzású nevük van. Kötelességemnek tartom, hogy mint az eleki kerület képviselője ezzel a kérdéssel külön foglalkozzam. Azért tudniillik, mert Elek környékét egy idegenhangzású név (birtokolta, báró Harruckern György, aki három vármegyét kapott — Békés, Zaránd és Arad vármegyét, természetesen pénzért — s amikoir 1722-ben ezt a három vármegyét a kincstártól megvette, sivár pusztát talált ott. ö nem volt született magyar; osztrák ember volt, akit megbíztak az aradi vár restaurálásával. Arad várának restaurálása alkalmával annyira megszerette a magyar földet és a magyar népet, hogy azután nem kívánt már innen elmenni és amikor arról volt szó, hogy őt szolgálataiért kártalanítsák, ezt a nagy területet kérte. Kiszámították ennek értékét, amely az, akkori időben 35.000 forintot tett ki, és ennek a 35.000 forintnak a fejében ennek a három vármegyének korlátlan ura lett. Ennek a báró Harruckern-nek első teendője az volt, hagy telepítéseket végzett, amelyek magántelepítések voltak s nem államiak. Ö maga — mint említettem — megszerette ezt a földet, de nemcsak azért, mert olcsón jutott hozzá. Bizonyítja ezt az, hogy egy évre rá, 1723-ban, 4000 forintért megszerezte a magyar állampolgárságot. Akkor még nem igen kérdezték, hogy magyar állampolgár-e valaki, vagy sem, ő azonban kötelességének tartotta, hogy ha itt él, akkor neki a magyar állampolgárságot meg kell szereznie. Sem ő, sem pedig leányai, akik a történelmi osztály nagy neveinek viselőihez mentek feleségül, soha többé ennek az országnak területét el nem hagyták; ő maga megtanult magyarul és mint jó magyar ember halt meg. Ezért nem lehet azt mondani, hogy ha valakinek nincs jó magyar neve, akkor nem jó hazafi. Akiről Jókai Mór »Az új £öldesur«-at megrajzolta, az nemcsak egy regényalak, hanem az életből vett alak, amilyen mindenütt fellelhető és feltalálható. Tartoztam ezeknek elmondásával annak az embernek, aki a mi környékünket betelepítette, és tartozom az igazságnak, szemben azokkal, akik azt mondták, hogy ezek az idegenhangzású nevek mintegy bitorolják a hitbizományokat, amelyek az ő kezükön vannak. Amerikáról tudjuk, hogy óriási pénzösszegeket fordít arra, ihogy magának multat teremtsen; hiszen mindent, ami megvehető, az amerikaiak megvesznek és hazavisznek. Londoniban is megvettek egy hiidat is elviszik haza Amerikába, hogy ott mutogassák. Történelmet, multat csinálnak maguknak. Amikor nekünk ilyen gazdag multunk van, ezt a multat meg kell becsülnünk. Ennek a múltnak meglehetnek a maga hibái, de erre a múltra minden magyar embernek mindenesetre büszkének kell lennie. Ez nem jelenti azt, hogy mindent takargassunk, — mert akkor rossz politikát folytatnánk, hiszen a múltból tanulhatunk — de mindenesetre meg kell jegyezni, ihogy más lidők voltak azok és mások a mai napok, úgyhogy azokat az embereket olyan megvilágításba helyezni, mint amilyenbe itt helyezték őket, nem volt helyes, nem volt jó. (Vitéz Árpád: Ügy van!) Mint említettem, mélyen t. Ház, e hitbizományok urai mindenkor megérezték az ő nemzeti kötelességüket is. Végigmehetünk a magyar nemzet történelmén. Ha r például az iskolaügy területét vesszük, ott találjuk a mos- i ülése 1986 február 6-án, csütörtökön. tani Pázmány Péter Tudományegyetemet és a többi tudományos intézetet. Vájjon kiknek adományaiból, kiknek pénzéből épültek ezek, ha nem azoknak az adományaiból, akik ilyen hitbizományoknak voltak az urai. (Gr. PálffyDaun József: Nem m az ipari liitbizományokéból!) Teljesen igaza van igen t. képviselőtársamnak és azokból a hitbizományokból nem is fog épülni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Le kell szögeznünk azt a tényt, hogy ezek a hitbizományosok érezték az ő kötelességüket s ha kint Amerikában a milliomosok óriási vagyont áldoztak, a mielink, ha kisebb mértékben is, de megtették kötelességüket (Ügy van! Ügy van!) és éppen azért nem lehet Őket szemrehányással illetni, hanem csak a legnagyobb elismeréssel lehet róluk beszélnSl Egyik t. képviselőtársam, megemlítette, hogy mi lett volna a Rákóczi-féle szabadságharccal, ha Rákóczi háta mögött nem lett volna az egész Felvidék. így végigmehetünk többi nagyjainkon is és mindenütt azt látjuk, hogy annak a hitbizományi birtoknak köszönhetjük azt, hogy ki tudták fejteni azt az óriási nemzetmentő munkát, amelyről a történelem tesz nekünk tanulbizonyságot. Ezért, amikor hitbizomány ról van szó, amliikor a hitbizományokhoz hozzá akarunk nyúlni, ezeket a szempontokat mindig figyelemibe kell vennünk. Es ha nem kerülhetjük el, ihogy hozzá ne nyúljunk, ha ezen túl kell esnünk, ha ezt az operációt végre kell hajtanunk, akkor arüimt az orvosok, szeretettel és jósággal, megértéssel és körültekintéssel nyúljunk hozzá; mint előttem szólott t. képviselőtársam is említette, a szociális körülményeket kell mérlegelni és csak a szociális körülményeket mérlegelve nyúljunk hozzá az egyes hitbizomány okhoz. Mert lehetséges az, hogy akkor, amikor hozzányúlunk a hitbizományhoz, akkor nagyobb bajt csinálunk, mintha nem nyúltunk volna hozzá. Kerületemiben is volt egy hlitbizomány, amelyet parcelláztak. Mi lett ennek a következménye? A nép azt mondja, hogy: »Amíg itt volt a gróf úr, megvolt az egész évre a kenyerünk, most pedig, bár vettünk földet, vehetjük a vándorbotot és mehetünk a világba«. Ez tény. Azt akarom ebből kihozni, hogy ha valamely hirtok hitbizomány, ez még nem jelenti azt, hogy annak neki kell esni, mert lehetnek körülmények, amelyeket meg kell értenünk és lehet, hogy sokkal helyesebben cselekszünk akkor, ha ehhez nem nyúlunk hozzá, mint akkor, ha hozzányúlunk, mert ha hozzányúlunk, talán sok emher, aki addig megkereste kenyerét, munkanélkülivé, földönfutóvá lehet. Rajniss képviselő úr a múltkor az újdombóvári birtokot említette s a mellettem ülő képviselő úr azt mondotta, hogy választói nem igen fogják neki megköszönni azt a beszédet, amelyet itt mondott. (Zaj a balközépen.) Egészséges földbirtokreformra van szükség. A katolikus álláspont az, hogy amint minden embernek megvan a joga az élethez, éppúgy megvan a joga a megélhetéshez is, sőt magának az államnak kell a legjobban gondoskodnia arról, hogy mindenkinek megélhetése legyen. Ez a katolikus tanítás, ez a mi álláspontunk. Ismét csak a Quadragesimo Annót olvasom fel, amelyben a következő van (olvassa): »Már a magántulajdon jellegéből világosan következik, hogy a magántulajdon használatában nemcsak az egyéni érdeket, hanem a közjót is figyelembe kell venni. A? idevágó kötelességeket a jelentkező szükségletek szerint közelebbről körülírni az államnak