Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

278 Az országgyűlés képviselőházának 86. mind örvendetes és helyes, a Vitézi Rend tagjait azonban nem lehet az országos átlag színvonalához mérni, mert hiszen a vitézek a magyarság színe-javából, legjobb emberanyagából kiválogatott férfiak, akik e mellett még szakadatlan istápolásban, útmutatásban, útbaigazításban, gazdasági és erkölcsi nevelésben, erőteljes nemzeti nevelésben részesülnek, vagyis hogy voltaképpen ez a két tényező, az emberanyag kiválósága és ez a szakadatlan nevelés, hozzák ki az előbb említett figyelemreméltó eredményeket. De ebben az esetben is még mindig kérdés marad az a kérdés, vájjon hogyan alakulna a kötött kisgazdaságok családi vonatkozása, ha nem vitézekről volna szó? T, Képviselőház! Ezeknek az észrevételeknek az igazsága csak látszatigazság. A Vitézi Rend tagjai csakugyan a front kiválasztottjai, csakhogy a front nem egyformán adott alkalmat mindenkinek a többi társai közül való kiemelkedésre, az azok közül való kiválásra és állítom, hogy nemcsak tíz- vagy tizenötezer magyar katona volt, akikben ugyanazok a katonaerények, ugyanazok a férfierények, ugyanaz a magasabbrendű szellemiség élt, mint a felavatott vitézekben. Nagyon lebecsülném a magyar népet, ha feltenném, hogy legalább is a nagyobb többségében hiányoznak azok a lelki erények, amelyeket a felavatott vitézekben tisztel a közvélemény. Az emberanyag minőségét tehát nem lehet felhozni a kötött gazdaságokkal szemben támadt aggof dalmak indokolásául. A nevelés kérdésében pedig azt tartom, hogy semmi akadálya nincsen, sőt egyenesen kötelességünk a jövendő hitbizományosait éppen olyan istápolásban, útbaigazításban, útmutatásban, szakoktatásban, erkölcsi nevelésben részesítenünk, mint ahogy azt ma a vitézekkel teszik, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy belőlük magyarabb magyarokat, öntudatosabb polgárokat, katonalelkű polgárokat neveljünk. Igen t. Képviselőház! Szólnom kell még egy tapasztalatról. Valahány telkes vitézzel beszéltem, arra a kérdésre, hogy vájjon mi lesz a nem öröklő gyermekeivel, holott talán azokat is legerősebb hajlamuk a gazdálkodás felé vonzza, minden egyes esetben ezt a választ kaptam: összedolgozunk, uram és hozzászerzünk a földhöz. Ez a szerzési vágy, — amelynek teljes hiánya olyan siváran szomorú jellegzetessége éppen az egykés vidékeknek — úgy látszik, elemi erővel tör fel a kötött kisgazdaságok talajából. Bizonyos, hogy emellett intézményes biztosítékokkal 'kell majd támogatnunk a sokgyermekes családok és elsősorban a kis hitbizományos családok gyermekeinek más pályákon való elhelyezését, de bizonyos az is, hogy ez a szerzési vágy sok-sok magyar embert köt majd újra a röghöz. Roppant erő ez; a teher% mentes föld, a kötött kisgazdaság mágneses erővel vonzza magához a többi földet. Ennek számtalan példáját láthattuk, ehhez nem is kellett talán éppen a kötött kisbirtok, mert hiszen egyéb tehermentes kisbirtok is ugyanezt a hatást fejti "ki. Éppen ezért nem puszta elmélkedés az, amikor azt állítom, hogy a kötött kisgazdaság erősebben eggyéfüzi a családot a távolabbi nemzedékekre is, mint a szabad öröklés, amely inkább vezethet a családi birtok teljes szétporlódására, a testvérek széthullására és a család valamennyi tagjának talán már a második, vagy a harmadik nemzedékben való proletarializálódására. ülése 19

S6 február 6-án, csütörtökön. Ha ezt a szerzési vágyat tudnók valamiképpen beleoltani az egykés vidékek kifáradt, elpetyhüdt, közömbössé száradt lelkületébe, (Gr. Pálffy-Daun József: Es nemcsak a nagybankokba!) akkor azt hiszem, hogy a legerősebb és a leghatásosabb ellenszert adhatnék véle ez ellen a szörnyű néppusztító kórság ellen. Igen t. Képviselőház! Elérkeztem igénytelen felszólalásom befejezéséhez. A föld szentséges valami, a föld rejtelmes valami. Örök törvényei vannak, amelyek szervesen összefüggenek a rajta élő ember sorsával. Ha a társadalom fejlődik, változnia kell a földön való birtoklás viszonyának is. De jól ügyeljünk, hogy ezekkel a változtatásokkal soha bele ne ütközzünk ebbe az örök törvénybe és bizonyosak lehetünk felőle, hogy ahol az embernek és a földnek viszonya korszerűen egészséges, ott a nemzet kimozdíthatatlan (Úgy van! jobbfelől.) és ebből a szent és örök szövetségből győzelmes életerők születnek. T. Képviselőház! Mivel úgy vélem, azt tartom, hogy ez a törvényjavaslat gondos előrelátással ezt az új és korszerű szövetséget és véle a magyarság életerőinek gyarapítását szolgálja, az én igénytelen szavammal szívesen megszavazom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Reibel Mihály képviselő úr következik szólásra. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! A hosszan elnyúló vita folyamán felszólaltak a hitbizomány barátai és azok, akik a ihitibizományt kárhoztatták. Rajniss képviselő úr előadásából hallottunk egy listát felolvasni, azoknak neveit, akiknek földje idegen nemzetiségek kezére jutott és amikor ezt a listát ' felolvasta, igazolta tulajdonképpen szinte önkéntelenül is a hitbizományok létjogosultságát. Ha a mi törvényeink ezt az idegemből importált intézményt be nem fogadták volna, s a törvény erejével nem 'biztosították volna, hogy ez a föld keresztény és magyar maradj ou, ki tudja, mennyi föld volna ma magyar és keresztény kézen. (Gr. Festetics Domonkos: Bizony, körülbelül semmi! — Gr. Pálffy-Daun József: Semmi! Mind elrabolták volna!) A hitbizománynak megvolt a létjogosultsága a múltban, megvan -ma is és mindenkinek, aki magyar szempontból vizsgálja a kérdést, csak egy kívánsága lehet, hogy a jövőre is meg kell maradnia. Nagyon helyes, hogy ezt a hitbizományt bővítették a hitbizományi kisbirtokokikai, mert mennél jobban le tudjuk kötni ezt a földet a magyar ember számára, annál inkább tudjuk biztosítani a magyar nemzet fennmaradását. A hitbizományi javaslathoz szólva, mégis azt gondolom, talán előbb azoknak a 'kérdését kellett volna megtárgyalnunk, akiknek ügye mindannyiunknak, kivétel nélkül az egész Háznak szívügye és ez annak a sok százezer emb érnek ügye, akiket a nemzet egy kis röghöz juttatott és fedél alá juttatott, de akikről tulajdonképpen eddig csak beszéltünk, intézkedés érdekükben még nem történt. Ez nem tartozli'k ugyan szorosan a hitbizományhoz és talán éppen, hogy a hitbizomány tulajdonképpen csak 61 családot érint és nem érinti magát az egész nemzetet; ez az oka annak, hogy a legtöbb szónok eltér a tárgytól és rátér a földbirtokkérdésre, (Gr. Festetics Domonkos: De érinti a földbirtokkérdést!) mert ez tulajdonképpen a legégetőbb kérdés. Itt előttem szó-