Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 1936 február 6-án, csütörtökön. 275 a hitbizományi birtokok elterhelt részét — sajnos, ma a hitbizományi birtokok javarészben el vannak terhelve — a hitbizományok földbirtokreform céljaira leadnák. Könnyen kaphatnám erre azt a kérdést, hogy milyen áron és ki fogja ezeket a földeiket megváltani. Bátor vagyok erre egészen egyéni módon azzal válaszolni, hogy a Nemzeti Bank mindennap 130 millió pengőt használ a csekkforgalom letétje címén, tehát ez a pénzösszeg lehetne alapja annak, hogy miből lehetne ezeket az eladósodott hitbizományi birtokokat megváltani. Töiblbet a hitbizományi birtokokból én nem igényelnék ki, mert a hitbizományoknak is megvan a maguk rendeltetése nemzeti szempontból, különösen akkoir, ha annak a hitb'izománynak olyan ura van, aki a maga földjét nemzeti szempontból is tudja értékelni. Az az álláspontom, hogy ennek a nemzetnek nines módja arra, hogy olyan embereket is ilyen anyagi javakban részesítsen, 'bármilyen ősökkel rendelkeztek is, akik nincsenek a ma élő társadalom hasznára, (vitéz Somogyváry Gyula: Ezt nem lehet mondani! — Reisinger Ferenc: Hogy lehet azt mondani, hogy ezt nem lehet mondani, hiszen nem értjük, mit mond! Le kell magyarra fordítani! -j Zaj.) akiknek az a hitbizomány olyan lehetőséget adott, amelyek mellett fiatal korukat gondtalanul tölthették el és magukat akár politikai, akar közgazdasági, akár katonai, akár diplomáciai téren zsenikké fejleszthették volna ki. (Reisinger Ferenc: Lefordítjuk magyarra a naplót, akkor majd meglátjuk! — Csoór Lajos: A magáét is le kell fordítani!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Balogh István: Én ezeket a hitbizományi birtokokat adnám át azoknak a szegény munkás embereknek, akiket ma igénylőkként elbírálhatnánk. Én a tiszta magyarvérü munkás, katonaviselt és jóerkölesű embereket bevonnám ebbe az elbírálásba, mindegyiket egy külön vegyes bizottság elbírálása alá állítanám oda és belehelyezném őket egy olyan birtokrészbe, amelyet családjával együtt meg tudna munkálni. Ezek az emberek hasznos polgáraivá válnának a nemzetnek. Mélyen t. Ház! Az ember elkalandozik a hitbizományi javaslattól, mert ez a javaslat nem tartalmazza szorosan azokat a megoldásokat, amelyeket a nép boldogulására ki lehetne aknázni. Én nem tudom olyan határozottan állítani azt, hogy ez a törvényjavaslat a maga valóságában nincs átitatva bizonyos szociális gondolatokkal, de azt is tudom, hogy érdekeket is sért. Mindezeken azonban túl kell tennünk magunkat, éppen azok alapján is, amiket előttem szólott báró Vay Miklós t. képviselőtársam mondott. Amikor ilyen nagy és nehéz kérdésekben döntenie kell a képviselőnek, akkor az egyéni, a magánügyeket félre kell tenni. Én ebből a szempontból ezeket a gondolatokat voltam bátor elmondani és kérem, hogy ezeket a gondolatokat méltóztassék olyan jóakarattal elbírálni, mint amilyennel „ én elmondottam és kérem a törvényjavaslatot olyan formába önteni, ahogy az a magyar nép érdekeinek megfelel. T. Ház! Én nem akarok a sokat emlegetett demagógiával élni, bki módomban volna ne* kern is a nép közt előadni olyanokat, hogy a magyar ember olajpogácsán telelteti ki a gyermekét és családját, de ezzel nem segíthetünk a dolgon. Segíteni csak úgy tudunk, ha e kérdéseket egyöntetűen akarjuk megoldani. Ha ebből a törvényjavaslatból olyan erő, olyan aktivitás sugároznék ki, amely nem tolná ki egy emberöltőnél tovább a javaslat céljának megvalósítását, akkor elfogadnám s örömmel szavaznék mellette, de így a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor: vitéz Somogy váry Gyula! vitéz Somogy váry Gyula: T. Képviselőház! Előttem szólott Balogh István t. képviselőtársam, csatlakozva úgyszólván a legtöbb ellen zéki szónok felszólalásához, egyik mondatában azon a ponton támadta meg a törvényjavaslatot, amellyel beszédem későbbi részében részletesen kívánok foglalkozni, bizonyos statisztikai adatok alapján, Előzetesen általánosságban óhajtanék néhány gondolattal hozzájárulni a vitához. A hitbizományi törvényjavaslat tárgyalása során számos olyan magas színvonalon álló hozzászólást volt alkalmunk hallani, az érveknek olyan bőséges és erőteljes tömegét vonultatták fel a javaslat bírálói vagy helyeslői, hogy — megvallom — valóban nehézzé tették számunkra, a vita későbbi résztvevői számára azt a feladatunkat, hogy figyelemreméltó gondolatokkal járuljunk hozzá ennek a roppant kérdésanyagnak további megvilágításához. Megnehezíti ezt a feladatunkat az a körülmény is, hogy néhány kivételtől eltekintve a legtöbb szónok pártpolitikai alapon vizsgálta ezt a ja~. vaslatot, holott a tetszetős szólamok és népszerű elvek igen gyakran lazatalajú megállapításokra csalogatják még az egyébként fegyelmezett gondolkodót is. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Igénytelen felszólalásom során jómagam arra törekszem, hogy a pártpolitikai szempontoktól teljesen mentesen, a népszerű szólamok és hangzatos elvek teljes félretolásával, — ha szabad azt mondanom — politikai indulat és pártpolitikai érzelmesség nélkül szóljak hozzá a javaslathoz. T. Képviselőház! A hitbizományok történelmi vonatkozásait, fejlődésük egyes szakaszait, gazdaságpolitikai és társadalomtörténeti hatásait, előnyeit és egyúttal súlyos hátrányait bőségesen kifejtették előttem szólott képviselőtársaim. Ezen a vonalon tehát én céltalan szószaporításnak vélném a további elmélkedést, meg azután azt tartom, a múlt 'keserű sérelmeinek emlegetésével bizony hajszálnyival sem visszük előbbre a világot. Abban valamennyien egyetértünk, — és azt hiszem, pártkülönbség nélkül — hogy a nagy hitbizományoknak az élethez való joga már régen lejárt; roppant történelmi szükségszerűségek húzzák felettük a lélekharangot, hogy helytadjanak az alattuk és mellettük feltörekvő százezernyi új életakaratnak. Már most ez az egyöntetűen vallott vélemény csak kétféle kérdést engedhet meg számunkra: mivel használhatunk többet a magyarságnak és Magyarországnak, ha nyomban és teljesen eltöröljük a hitbizományokat, avagy ha végtelenül kártékony túlzásaikat alaposan lenyesegetve, a bennük lévő néhány előnyt ja

: vított formában igyekezünk biztosítani további nemzedékek számára is. T. Képviselőház! Ez a két kérdés nem olyan egyszerű, hogy habozás nélkül bármelyikre is rávághatnók a választ. Megvallom nyiltan: elvben fenntartás nélkül a hitbizományok eltörlésének álláspontján állok, és ha nagyapáink vagy apáink boldogabb korszakában,