Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

Az országgyűlés képviselőházának 86. ü tekét is felállítani s azoknak egy részét kiadnám ezeknek az embereknek hosszú bérlet formájában, de ugyanakkor egy másik részen, ahol erre a lehetőség megvan, elősegíteném a feles haszonbérletek bevezetését. Mit értek én feles haszonbérlet alatt? Ez igen jelentős kérdés. Feles haszonbérlet az, ha nekem például van, mondjuk, tíz hold földem és azt, hogy népiesein szóljak, odaadom valakinek felébe haszonbérbe. Ez azt jelenti, hogy akármilyen termés is van, nekem jogom van a betakarítás utáji a termés felét magamhoz venni, a másik fele pedig az illető vállalkozóé. Ennek az az óriási jelentősége, hogy itt nem szükséges tőkével rendelkezni, itt nem lehet szó arról, hogy esetleges rossz termés esetén nem fizetünk, vagy ügyvédi felszólítás útján per szakad a nyakunkba és ezzel csak a költségek szaporodnak, mert akár jó, akár rossz a termés, a bérlő mindig a felét fizeti. Ha méltóztatnak külföldre menni; ott is méltóztatnak meglátni, hogy Olaszországban, Franciaországban, de Angliában is vannak fefes haszonbérletek, ahol a birtokos többszáz évre kiadja földjét feles haszonbérbe. Ezzel a telepítés kérdését is előre lehetne vinni, mert arról a birtokosról, aki ilyen befektetést hajlandó csinálni, igazán el lehet mondani, hogy száz százalékig megfelel szociálpolitikai feladatának. Mai pénzügyi helyzetünket tekintve, ezt az eljárást csak örvendetesnek lehet tekinteni, mert az adózó polgárok szempontjából egyetlen fillér kiadása nélkül a kérdést szociálpolitikailag megoldottnak lehet tekinteni. (Ügy van! tJgy van! jobbfelöl.) Ilyen feles haszonbérletek vannak ma is az országban, sőt tudok egyes városokat, ilyen például Nyíregyháza városa is, ahol mindig vita volt a bérösszeg kérdésében, végül is úgy egyeztek meg, hogy a bérlők felébe bírják a földet és azok, akiknek fogatuk és felszerelésük van, a leghasznosabb dolognak .tekintik a feles gazdálkodást a mi viszonyaink közepette. (Mózes Sándor: Ez nem végleges megoldás!) Amikor azonban törvényt hozunk, legyen az akár földbirtokreformtörvény vagy telepítési törvény, számolni kell az emberi természettel is, számolni kell azzal, hogy az emberek mentalitása nálunk az, hogy ha valamit az államtól bérelnek, bírnak, vagy részletre megvesznek, mindjárt az első pillanatban, ha rossz időjárás van vagy elemi csapás, jégverés, vagy szárazság lép fel, azonnal politikai kérdéssé változik a dolog. Azonnal mennek a képviselőhöz, aki természetesen kénytelen velük menni a hatósághoz. A hatosáé: azután nagy kegyesen prolongálja az elmaradt részleteket. Ezzel azonban nem oldódik meg a kérdés, mert a kamatokkal még sokkal súlyosabbá válik a fizetési kötelezettség és merem állítani, hogy igen sok eladósodásnak éppen ez volt a kútforrása. Jégesőre vagy szárazságra pedig bizonyosan lehet számítani itt, vagy amott, mert hiszen elemi csapások mindig előállanak. Ha azonban magánossal áll szemben a magyar ember, akkor egészen más a mentalitása, akkor igyekszik fizetési kötelezettségének pontosan eleget tenni; inkább sajátmagán takarékoskodik, éhezik, fagyoskodik, de mégis megtakarítja a szükséges összeget, mert tudja, hogy ha magánossal áll szemben, eleget kell tenni kötelezettségének. Erre vonatkozólag csak a magam példáját hozom fel. A földbirtokreform végrehajtása során eladtam bizonyos földeket, a vevőkkel ötéves részletfizetési szerződést kötöttem és mindjárt az első éivben kifizette mindenki a ése 1936 február 6-án, csütörtökön. 273 ráeső részt, míg a földbirtokreform alapján juttatott földekért nem fizetett senki. Nekem elhoztak a pénzt, mert engem láttak, tudták, hogy ott vagyok, még hozzá nem is kötelezettségük időpontjában, hanem azelőtt tettek eleget kötelezettségüknek. Igen figyeleimreméltónak tartom, hogy ma a.z a mentalitás van az országban, hogy az állammal szemben az állampolgárok nem olyan módon tesznek eleget kötelezettségüknek, mint magánosokkal szemben és sok esetben bizony politikát csinálnak a kérdésekből. Mint gyakorlati kérdést hoztam ezt a kérdést a Ház elé, mert azok látnak bele legjobban az emberek lelkületébe, akik falun élnek, ismerik a falut, meg tudják ítélni a falu viszonyait és véleményüket kellő időben meg is mondják. A jog szempontjából nem kívánom bírálni ezt a kérdést, mert hiszen jogi kérdéseket nem tudok pontosan és alaposan megbírálni. Ezt azokra hagyom, iakik jogi kérdésekkel foglalkoznak. A magam részéről ezeket a kérdéseket hoztam ide és bocsánatot kérek a t. Háztól, ha talán földbirtokpolitikai kérdésekben egy kicsit, nem szorosan véve a tárgyhoz szólottam, de mivel aktuálisnak tartottam ezeket a kérdéseket, idehoztam őket. Ismerem a pártot, a kormányt és tudom, hogy ha olyan véleményeket hall, amelyek reálisan meg is vannak indokolva, figyelemibe veszi azokat. A túloldalról bizony sok olyan felszólalás hangzott el, amelyek sohasem a kérdés lényegét nézték, hanem mindig azon vitatkoztak, miképpen lehet kellemetlent mondani másnak. Mi ezt nem csináljuk, de továbbmegyek, az ország is többet vár tőlünk, ha felszólalunk, mert azt tartják, hogy a kormánypárti képviselők nem csépelhetnek szalmát, nem handabandázhatnak, hanem meg kell, hogy mondják a dolog lényegét, (Mózes Sándor: Mellébeszéljenek!) sőt azt is, hogy miképpen és hogyan lehet a kérdésen segíteni. Tekintettel arra, hogy a hitbizományi törvényjavaslat is elősegíti azokat az intenciókat, amelyek a kormány szándékában állnak, azt elfogadom. (Elénk helyeslés és tups a jobboldalon és a középen. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy Esztergályos János képviselő úr beszéde alatt Surgóth Gyrula képviselőtársával szemben sértő kifejezést használt. Ezért a képviselő urat utólag rendreutasítom. Szólásra következik Balogh István képviselő úr. Balogh István: T. Képviselőház! Örömmel fogadom ezt a törvényjavaslatot, amely korlátozza a hitbizományi, amely a magyar népei gazdasági szempontból úgy a történelmi osztályt, mint vele együtt a mezőgazdasággal foglalkozó népréteget a tönk szélére juttatta. vagy legalább is megterhelte. Ez a törvényjavaslat az, amely ismét arccal fordítja a földet jogos tulajdonosához, ahhoz a magyarhoz, amelyik megszerezte és ezideig történelmi magaslatán és színvonalán megtartotta. Igen sok szép hozzászólás hangzott el itt a Házban és nagyon sok külföldi hasonlattal hozták kapcsolatba ezt a törvényjavaslatot, amely hasonlatok külföldről importálva, úgy érzem, a mi magyar viszonyainkba nem illenek kellőleg bele és ez indít engem felszóla lásra akkor, amikor mint Debrecen szülöttje és egyik képviselője hozzászólok ehhez a tör vényjavaslathoz. Talán egy kicsit szerénytelenség, ha felszólalásomat ezekkel a külföldről importált hasonlatokkal úgy hozom kapcsolatba, mint a hazai ibolyát a pármái ibolyával. 40*