Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

272 Az országgyűlés képviselőházának 86. hassa nekünk a pénzügyminiszter úr azt, hogy ' ezzel a bndget fel fog borulni, — már több képviselőtársammal beszéltünk erről a kérdésről — szükség volna egy munkakölcsön kibocsátására. (Helyeslés.) Nevezetesen a munka'kölosönt úgy értelmezném, hogy az ingó vagyon, vagyis az a vagyon, amely egyáltalában ebből a katasztrófából csak a legcsekélyebb mértékben vette ki a részét, jegyezze ezt a kölcsönt, a mobil tőke, az a tőke, amely a legjobban el tud bújni és amely igenis a bankok pénztáraiban igen tekintélyes összeg erejéig adózatlanul áll, vagy csak igen csekély részt vesz az adózásban. (Ügy van! a baloldalon.) A földbirtokos-osztály, lehet mondani, tönkrement azáltal, hogy a mezőgazdasági termények ára lezuhant, a föld értéke lezuhant, (Farkas István: Növekszik a drágaság, drágább a kenyér és tönkrementek?) viszont az a birtokos és általában az, akinek a vagyona pénzben volt, nemcsak hátrányt nem szenvedett ezideig, hanem igenis jelentős előnye származott abból. Hiszen elég, ha csak két példát hozok fel. Mondjuk, egy 10 holdas birtokos fogta magát, a konjunktúra éveiben eladta a földjét, holdanként ezer pengőjével. A 10.000 pengőt betette a bankba, azután bement az ő községi házába, szedte a kamatokat. Először heti kosztpénzt kapott, majd később kevesebbet kapott, de mindenesetre ezekből a kamatokból szépen, megélt, pipázott, az a szomszéd birtokos pedig, aki vett magának 5 hold földet adósságra, teljesén tönkrement bele. Majd a konjunktúrás időknek vége lévén, c1Z cl gazda, aki eladta a földjét és a bankba tette pénzét, kivette onnan azt a 10.000 pengőt ós vett magának kétszer- esetleg háromszorannyi földet. Igenis, egy ilyen munkakölcsön felvételére megjelöltem a lehetőséget, megmondottam, hogy miképp kellene ezt csinálni és miként volna lehetőség arra, hogy egy belföldi munkakölcsönt itt az országban felvehessünk. Méltóztatnak tehát látni, hogy ia földbirtokpolitikai elgondolásiok tekintetében itt ebben <ai Házban nemcsak ezen az oldalon, hanem a másik oldalon is bizonyos szempontokból vannak árnyalati különbségek, de mindnyájan óhajtjuk, hogy a földbirtokpolitika annak a kérdésnek a tengelyébe állíttassék, amelyért tulajdonképpen megszületett, nevezetesen, hogy a munkanélküli tömegeknek munkalehetőséget és elhelyezést keressünk. Igenis, helyeselni tudom ezt és ki tudom kapcsolni a saját személyemet, mint földbirtokost, mert én azt tartom, hogy amikor politikai pályára kerülünk, magánérdekeinket kii kell kapcsolnunk és esak azokat az érdekeket kell szem előtt tartanunk, amelyekért tulajdonképpen ennek a hivatásnak dolgozni kell. Az ellenzék oldalán is, — de előfordul bármelyik politikai pártnál — amikor földbirtokpolitikai kérdéseket tárgyalunk, mindenki úgy képzeli el a dolgot, 'hogy igenis kell földet osztani, de amelyük kategóriába ő még beleesik, az sértetlenül maradjon. Néha a nagybirtokosoknál is van egy bizonyos tendencia ebben a tekintetben, de látjuk ezt kisemíbereknél is, ellenzéki politikusoknál is, akik mihelyt földről van

( iázó, mindenki másnak a földjét kiosztanák. Sőt a túloldalon van egy igen t. képviselőtársunk, akii szakembernek tartja magát a földibirtokpolitikai kérdésekben s aki hajszálnyira pontosan úgy állapítja meg a birtokmaximumot, mint amekkora földbirtokhoz az ő családi körülményei esetleg kilátásba helyezik, hogy hozzájuthat. (Mózes Sándor: Ki az? Halljuk, ki ez a nagy szakértő?) A kérdés nem ezen ülése 1936 február 6-ám, csütörtökön. múlik. Mint mondottam és ismételten összefoglalom, én a földbirtokot nem [holdanként és nem nagyság szerint állapítanám meg, hanem én minden földbirtokot abból a szempontból vizsgálok, hogy -a munkaalkalmak szempontjából mennyiben tölti íbe hivatását és aránylag hajlandó-e többet teljesíteni, mint a másik birtokos. Én az adópolitikával is parallel sújtanám azt a földbirtokost, aki e tekintetben nem tölti be hivatását és kényszeríteném arra, hogy több munkásnak adjon kenyeret és több embernek adja meg létfenntartásának lehetőségeit. (Mózes Sándor: A vidék szociális körülményeit is mellé kell tenni!) Természetesen mellé kell tenni; én csak azt kívánom itt hangsúlyozni, hogy megfelelő adópolitika és adóreform nélkül hiába próbálunk mi akármilyen reformot megvalósítani, mert az adópolitikának parallel kell haladnia azokkal az elgon; dolásokkal, amelyeket a kormány maga elé tűzött. Sajnos, azonban szomorúan láthatjuk azt, hogy bizony a mi fináncpolitikusaink igen elzárkózott természetű emberek (Mózes Sándor: Csak bevenni szeretik a pénzt, kiadni nem!) és igenis reformra szorulnak ebben a tekintetben. Ezt azonban a magam részéről nem veszem rossznéven tőlük, mert attól a pénzügyminisztériumi tisztviselőtől, attól a fináncembertől nem lehet azt várni, hogv új dolgokat találjon ki. Ha aktákat gyárt, ugyanakkor nem lehet tőle azt kívánni, hogy gépeket is találjon fel, vagy földbirtokpolitikai elgondolásai legyenek, vagy olyan adóreformot találjon ki, amellyel el lehet érni azt a célt, amelyet a kormány maga elé tűzött. Kerületemben mindenütt, ahol jártam, helyeselték ezt a földbirtokpolitikai elgondolást, hogy mentől több önálló egzisztenciát kell teremteni. (Mózes Sándor: Nagyon rendes felfogás!) En a földbirtokpolitikai kérdéseket általában véve, de részleteiben is úgy találóra megvalósíthatók nak, ha mentől gyorsabban mentől több kishaszonbérletet létesítünk, (He lyeslés a jobboldalon. — Mózes Sándor: De tv in 30 év múlva!) mégpedig úgy, hogy meg íkolj adni a direktívákat és azokat a földbirtokosokat, akik ezeknek az intencióknak megfelelnek, szabadon kell hagyni és a kérdést náluk végleg elintézettnek kell tekinteni és csak azokat, akik nem felelnek meg ezeknek az elgondolásoknak, vonnám én a törvíny szigorú elbírálása alá. Merem ezt ajánlani földbirtokostársaimnak. Több alkalmam volt beszélni hitbizományos barátaimmal is, (Mózes Sándor: Tessék meggyőzni őket erről a helyes álláspontról!) akik azt mondják, hogy ők hajlandók volnának a hitbizományi törvénnyel kapcsolatban megoldani saját hatáskörükön belül a hitbizományokkal kapcsolatban a kormány által kitűzött célokat, de nem látnak garanciát arra, hogy ha ők ma, mondjuk, birtokaikat kishaszonbérletekbe vagy feles haszonbérletekbe adják, nem fognak-e azután rosszabbul járni. d Én igenis szükségesnek tartom ezt a kérdést tisztázni, sőt törvényileg biztosítani azt, hogy nem fognak rosszabbul járni és rájuk bizonyos mértékig nyomást gyakorolni, hogy ezt a kérdést anélkül, hogy a törvény őket sújtaná, megoldják. Én mint gyakorlati ember, ha hitbizományom volna, úgy oldanám meg a kérdést, hogy azon a bizonyos részen, amely, mondjuk, útjában van a lakosságnak, saját magam kis haszonbérleteket létesítenék, sőt hajlandó lennék azon a birtoktesten, 20—30 holdon, épüle-