Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 1986 február 6-án, csütörtökön. 271 polgár vetette fel előttem például a ikövetkező kérdést. Igen nagy, fellendült crkóriágyártás volt a Dunántúl egy részén, Kaposvárott, amely cikóriagyártás egy időben nagyon jól prosperált, igen jó munkaalkalmi lehetőséget nyújtott. Kiszámítottuk azt is, hogy egy (katasztrális hold cikória termesztésénél háromszor anynyi munkaerőt lehet alkalmazni, mintha azon az egy katasztrális hold területen — mondjuk — búzát termelünk. Mi történt ebiben a kérdésben? A cikóriagyár kölcsönt vett fel annakidején Svájcból s mikor azután ennek a kölcsönnek törlesztését kellett volna teljesítenie, bekövetkeztek a devizanehézségek. Akkor az a cikóriagyár megállapodott a svájci gyárral, hogy cikóriában fogja 4—5^ év alatt részletekben letörleszteiüi az adósságát és ezáltal további lehetőséget nyújt a megélhetésre azoknak a kisembereiknek, akikkel szerződéses viszonyban van. Erre bekövetkezett az, hogy a Nemzeti Bank nem járult hozzá ehhez a megállapodáshoz, (Malasits Géza: Elég^ rosszul tette!) vagyis ahhoz, hogy így export révén lehessen lehetővé tenni ezt a munkaalkalmat, aminek következtében kénytelen volt ez a cikóriagyár leállani és az összes szerződéseket felbontották. (Malasits Géza: A németekkel szemben nem lett volna ilyen barátságtalan!) így hiába beszélünk mi mezőgazdasági iparról, mikor nincsenek meg a lehetőségeik és általában véve az egész fronton nem a kellő eréllyel képviselik a gazdaérdekeket Ez különösen pénzügyi vonatkozásban áll. Amikor a munkanélküliség kérdését már egyíziben a képviselőháziban szóvátettem, javaslatot hoztam ide és azt mondtam, hogy: íme, nézzétek, az ország milyen nehéz helyzetben van, a birtokostársadalom leromlott, nem tud megfelelő mennyiségben munkaalkalmat nyújtani^ meg kell tehát indítani egy munkaserkentésli akciót. Ennek a munkaserkentési akciónak az elgondolását annakidején — még Imrédy Béla volt a pénzügyminiszter — előadtam itt a képviselőházban, ö igen helyesnek találta és mikor felmentem a pénzügyminisztériumba, az egyik ügyosztályhoz utasított. Hosszú-hosszú tárgyalások után, mialatt az akták tömege mindig nagyobbra és nagyobbra nőtt, a végén megmondták nekem: a gondolat nagyon ,szép, megvalósítása azonban (igen nagy nehézségekbe ütközik. En igenis megint idehozom a képviselőház elé ezt a kérdést, mert azt találom, hogy amikor a városok részére a tatarozási kedvezmények rendszerét már megvalósították, amikor Budapestnek és a, nagyvárosoknak körülbelül 26 millió pengőnyi adóleírást adtak, akkor éppen olyan joggal követelhetjük, ihogy a mezőgazdaság és általában véve mindazok résziére, akik munkaalkalmat nyújtanak, ilyen tatarozási kedvezmény formájában segítséget nyújtsanak. (Mózes Sándor:, Nagyon helyes, meg kell valósítani!) En úgy 'képzeltem el ezt az aktíiót, — amely különben már nemcsak az én gondolatommá vált, hanem amelyet indítvány formájában már Über Antal képviselőtársam is a Ház elé hozott — hogy ezt haladéktalanul meg kell indítani. Elképzelésem szerint tudniillik úgy gondolom a kérdés megoldását, hogy felhívást kell intézni az ország földbirtokosaihoz, mondjuk mindazokhoz, akik jövedelmi adót fizetnek, és azt mondanli nekik: hajlandók vagytok-e a rendes gazdasági munkálatokon felül szükségmunkákat végeztetni, legyen az bármilyen munka, kanalizáció, rigolírozás, ibármiféle telepítés, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. vagy földásás. Ha tehát egy ilyen felhívásra az a földibirtokos valamely munkálatot elvállal, és részt akar venni ebben a »munkaserkentési akció«-ban, akkor az állam azt mondja, hogy mindazoknak, akik erre hajlandók, 50%-os adóleírást ad. Vagyis röviden szólva, ha például valaki ezer munkanapra vállalkozüik, mondjuk, csak egy pengővel értékelve egy munkanapot, akkor 500 munkanap egyenlegét, 500 pengőt az állam adóleírás formájában elengedi. Eltünk nehéz időkben, magam is voltam már olyan helyzetben, hogy kerületemben nagy volt a munkanélküliség. En akkor földbirtokostársaimhoz fordultam egy gyüjtőívvel, de nem pénzt kértem tőlük, hanem azt mondtam nekik: mindenki, aki belátja a helyzet nehézségét, jegyezzen munkanapokat és azokat a munkanapokat saját gazdaságában dolgoztassa le. Kerületemben egy rövid akció keretében több, mint 3000 munkanapot jegyeztek ilyen gyűjtői veken és azokat gyönyörű szépen le is bonyolították. Jogászok természetesen nem érthetnek ehhez, — ne méltóztassék ezt rossznéven venni —mert ez egy gyakorlati kérdés. A föld igenis korlátlan lehetőséget nyújt munkaalkalmakra és csak egyrészt az akaraton, másrészt pedig a pénzügyi helyzeten múlik, hogy ezeket a kérdéseket megoldhassuk. En tehát a leghatározottabban kérem, hogy ezt a munkaserkentési akciót méltóztassék minél kevesebb tárgyalás után megindítani, ehhez nem szükséges törvényjavaslat beterjesztése, egyszerűen meg kell hízni valakit, (Mózes Sándor: Tessék indítványt beterjeszteni!) az élére állítani és így ilyen munkaserkentési akció formájában megindítana az egész országban a munkaalkalmakat. (Mózes Sándor: Tessék indítványt beterjeszteni, majd meg fogja látni, hogy a saját pártja le fogja szavazni.) De nemcsak a mezőgazdasági napszámokra értem ezt, hanem igenis általában véve az épületek tatarozására és karbantartására nemcsak a, fővárosban, hanem az egész országban. A cselédházakra gondolok például és erre igenis szükség van, mert sok vidéken még ma sincs végrehajtva a Darányi-féle törvény (Úgy van! a baloldalon. — Farkas István: Amikor én beszéltem róla, akkor lármáztak!) és a birtokosok kapva-kapnának azon a lehetőségen, hogy úgy amiint a fővárosiban egy időiben a tatarozási rendelet hatása alatt nagyabbmérvű tatarozás történt, a cselédházakat is korszerűvé tegyék, modernizálják. (Mózes Sándor: Es egészségessé tegyék! — Farkas István: Hat család lakik egy szobában! Cselédek, béresek! — Ellenmondások a jobboldalon.) De ez nemcsak a cselédek érdeke, hanem a kisiparosoknak és általában igen sok foglalkozási ágnak is érdeke, hogy ez a kérdés megoldást nyerjen. így a vidék ellensúlyozná azt az általunk rossz szemmel nézett helyzetet, hogy 26 millió pengőnél több adóelengedés történt a mi adófilléreinkből. (Mózes Sándor: Teljesen melléje állunk valamennyiéit! — vitéz Csicsery-Rónay István: Nemzeti egység! — Farkas István: Ahogy ez nemzeti egység! — Mózes Sándor: Az indítványt majd megteszi és akkor leszavazzák! — Gr. Festetics Domonkos: Nem bizony! — Mózes Sándor: Majd meglátjuk, ha az indítványt be fogja terjeszteni a képviselő úr!) Azt hiszem, elérkezett volna az idő arra is, (Farkas István: Nem munkaserkentés, hanem más közgazdasági politika kell!) hogy ezt az akciót lefolytassuk. De hogy ennek a pénzügyi fedezetéről gondoskodás történjék és ne mond40