Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

-Az országgyűlés képviselőházának 86. hány pillanatig foglalkoznom. Igen t. képviselőtársam a törvényjavaslatot gazdasági, társadalmi, kulturális szempontból tárgyalta és többek közt könnyekig megható érzékenységgel fedte meg a képviselőház két tagját, — az egyik Takács Ferenc képviselő úr volt, a másik pedig egy a túlsó oldalon ülő fiatal képviselő úr — amiért ezek a 150 esztendős hitbizományi kérdésnél félénk kezekkel hozzá mertek nyúlni a történelmi emlékek kriptájának kövéhez. Méltóztassék megengedni, hogy elsősorban ezzel az utóbbi kérdéssel foglalkozzam egy-két pillanatig. Nekem nincs szándékomban — hogy a túlsó oldalról elhangzott szavakat használjam — a történelmi idők nagyjait sárba tiporni, de kénytelen vagyok (Jurcsek Béla: Egy kissé megtiporni!) — méltóztassék úgy közbeszólni, hogy halljam, mert így nem tudok válaszolni — megállapítani, hogy az a két jószándékú felszólalás, amely a történelmi múltból citált ezzel a 150 esztendős vitával kapcsolatban, egyet-mást, teljesen logikus volt és teljesen jóhiszemű volt, hiszen nem ezek az urak, sem a másik képviselőtársam állapította meg ezt, hanem a történelem lapjain olvassuk. Acsády Ignác és Grünwald Béla — nem tévesztendő össze Grünfeld Bélával, ismételten figyelmeztetek mindenkit (Derültség.) — közkézen forgó adataiból citáltak és hogy az ő jóhiszeműségüket igazoljam, legyen szabad nekem is például felhoznom, hogy Várady Péter kalocsai érsek 1496-ban panaszolta, hogy Bodrog és Szerem vármegyében úgy bánnak a jobbággyal, mint a barommal sem illenék, . úgy bánnak vele, mint Törökországban sem teszik, amért attól kell tartani, hogy tömegesen oda fognak kivándorolni. Az egykori iratok telvék hatalmaskodás, kegyetlenkedés megdöbbentő eseteivel, (Jurcsek Béla: Akkor még nem is volt hitbizományi) mert nemcsak az urak, de még inkább gazdatisztjeik tették túl magukat a vallás, a jog, az erkölcs és a józan ész minden korlátján. (Boczonádi Szabó Imre: Akkor miért nem védte meg őket!) Óh, miért nem voltam ott! (Boczonádi Szabó Imre: Akkor miért beszél a 400 éves múltról! — Zaj. — Elnök csenget.) Legyen szabad Forgács Istvánnak 1632-ben írt leveléből a következőt idéznem, amikor azt mondja (olvassa): »A jobbágynak a sorsa Isten törvénye, aki rendelte az ő alacsony sorsukat.« Volt 1699-ben egy törvény, amely kimondotta, hogy parasztember és béres szolgája posztóruhát, csizmát, dupla és forintos süveget s gyolcsinget viselni semmiképpen se merészeljen. Tehát sem Takács, sem más igen t. • képviselőtársam (Egy hang jobbfelől: Ki az a másik?) nem állított olyant, ami a történelmi igazsággal ellenkeznék és tegnap voltam bátor közbeszólás formájában megállapítani, hogy a történelmi igazságok hangoztatása sohasem lehet bűn. Pestby Pál igen t. 'képviselőtársam gazdasági szempontból tartja helyesnek ezt a törvényjavaslatot és gazdasági szempontból fo1 gadja el. A rendelkezésemre álló adatok éppen gazdasági szempontból teszik kívánatossá azt, hogy a nagybirtok minél több részre osztassák fel. Így például az 1926—1930. évi átlagban a * száz, katasztrális holdnál kisebb gazdaságokból származott a 23*3 millió métermázsa búzatermésnek a 67%-a, a Vk millió métermázsa rozstermésnek a 66-1% -a, a 6 millió métermázsa árpatermésnek 63*4% -a, a 3 Va millió métermázsa zabtermésnek a 49-8% 16*3 millió métermázsa szemes tengeritermésnek 67*4% ~3>5 EL burgonyatermésnek 67-5%-a, a takarmányrépának ése 1Ù36 február 6-án, csütörtökön. 267 63%-a. Ezek a számok bizonyítják azt, hogy éppen gazdasági szempontból kívánatos, hogy a mostani kötött birtokokat szétosztjuk a földhöz ragaszkodó falusi emberek között. (Egy hang a középen: Egyebet sem tesznek!) A kisbirtok szolgáltatta azonban az 1926. és 1930. évi statisztika szerint a szarvasmarhaállomány 76-2%-át, a sertésállomány 85%-át, a lóállomány 85%-át, a baromfiállomány 92%-át. Ezek is azt bizonyítják, hogy a kisbirtok termelése gazdasági szempontból előnyösebb, mint a nagybirtokoké. Szerettem volna még néhány adattal rámutatni arra, hogy mi a különbség a nagybirtok mellett elterülő falvak lakosainak és a kisbirtok lakosainak életszínvonala között. Mélyen t. Képviselőház! 1934-ben 28.724 gyermek halt meg és ha megnézzük a világ gyermekhalandósági statisztikáját, akkor azt látjuk, hogy ezen a szomorú úton, amelyen az apró emberpalánták pusztulnak el, Magyarország vezet. Ezer élveszületett gyermek közül meghal évenként Uj-Zeelandban 30, Ausztráliában 39, Franciaországban 75, Olaszországban 113, Csehországban 127 és Magyarországon 148. (Boczonádi Szabó Imre: Oroszországról mindig megfeledkezik ! ) Mélyen t. Képviselőház! Be is fejeztem tefoát Pestihy Pál igen t. képviselőtársam beszédének bírálatát, csak még megállapítom azt a kulturálatlanságot, amelyben Magyarország falusi népe él. Falun 97%-ban nincs árnyékszék vagy nyitott, kútvíz 74%-a fertőzött, a házak lakásainak 53%

:-a homokos. Ez az a kultúra, amelyben a magyar falvak szerencsétlen emberei élnek és ez az állapot teszi szükségessé, hogy a magyar falvak népének kulturális helyzetén azzal i& segítsünk, hogy földet adunk nekik, lehetővé téve részükre az emberhez méltó életet. Festetics Domonkos gróf ligen t. (képviselőtársam felszólalásában szinte szívrehatóan ecsetelte a történelmi nagyságok nagy nemzeti és kulturális ténykedéseit. Ismét anélkül, hogy történelmi nagyságaink presztízsét egy pillanatig is érinteni akarnám, azzal kapcsolatban, amit elmondani méltóztatott, legyen szabad nekem egy megállapítást tenni. Lehet, hogy igen t. képviselőtársam beállítása helyes, nem akarom vitatni, csak megállapítom, hogy azoknak a nagy ősöknek az utódai ma nem mindig, nem mindenhol és nem mindenkor viselkednek a nagy hősök emlékéhez méltóan, (Gr. Festetics Domonkos: Ezt nem tagadtam, sőt!) mert ha igaz az, t. képviselőtársam, amit ön mondott egyik-másik történelmi nagyságról, akkor kérdezem önt, mint e nagyságok egyikének leszármazottját, hogy nem-e nagyságok leszármazottainak kellene elsősorban őrködniök az elődök emléke felett? (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz, ezt soha sem tagadtam, János bácsi!) Megállapítom, hogy ez nem mindig történik meg. (Gr. Festetics Domonkos: En voltam az első, aki azt mondottam, hogy a történelmi osztály ma nem tud mindenben megfelelni feladatának!) íme, itt van előttem két levél, eredetiben elolvasható. Az egyik gróf Almássy birtokáról jött. Szomorú szívvel írja le valaki ebben a hozzám irott levelében, hogy az Almássy uradalomban a karcagkörnyéki munkások, napszámos emberek nem kapnak munkát, mert idegenből hoznak munkásokat a nyári hónapokra és azon a környéken sinylődő, szerencsétlen éhező és rongyos falusi embereket lehet találni az országutakon, akik elmennek az