Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

268 Az országgyűlés képviselőházának 86. ország más részére, hogy munkát keressenek. (Gr. Festetics Domonkos: Sajnos! Erről én nem tehetek!) Itt van egy másik levél, ismét egy történelmi név birtokáról, Majláth gróf birtokáról, amelyen 42 esztendőn keresztül hűséggel, becsülettel dolgozott egy cseléd és amikor 42 esztendő után annak a hűséges, becsületes munkás cselédnek a kezei reszketni kezdtek, amikor megrogytak az inai és már nem bírt többé úgy termelni, mint ifjú korában, máról-holnapra kitették az éhhalálnak, (Meskó Rudolf: Ez nem valószínű!) azt mondván neki, hogy maga már nem ide való, maga már nem tud dolgozni, maradjon odahaza. (Gr. Festetics Domonkos: Ezek sajnálatos kivételek, amelyeket nem tagadunk!! Azóta hiába könyörög, hiába kopogtat a nemes gróf ajtaján, az egy darab kenyeret nem nyújt ki neki a kapuja elé. (Zaj. — Meskó Rudolf: Biztos az, amit felolvasott? — Surgóth Gyula: Miért nem ad neki maga?) Ez az, igen t. képviselőtársam, amit mi szocialisták lelkünk minden elszántságával ostromlunk és semmiféle más nemes cél és törekvés nem homályosíthatja el ezt a mi célunkat. (Jurcsek Béla: Csakhogy ezek valószínűtlen dolgok! — Gr. Festetics Domonkos: A burzsoáziánál is van jó és rossz, nálunk is így van!) Akkor mi tökéletesen megegyezünk: igen t. képviselőtársam elmondotta a jót, én elmondottam a rosszat. (Mozgás.) Befejezésül legyen szabad foglalkoznom az igen t. miniszterelnök úr egyik mondásával. Az igen t. miniszterelnök úr Szegeden a választások ideje alatt azt mondotta, hogy (olvassa): »Az a célom, az a törekvésem, hogy minden falusi ház ablakában muskátli virág nyíljon.« Gyönyörű szép, a szívnek és a magyar fülnek tetszetős mondás ez, de mondott azután az igen t. miniszterelnök úr nem is olyan régen mást is. Ezt: »Öröm itt élni, mert az Isten paradicsomkertjében élünk.« (Mozgás a baloldalon.) En azt hiszem, hogy a miniszterelnök úrnak igaza van. Valószínű, hogy amikor azt mondotta a miniszter úr, hogy az Isten paradiesomkertjében élünk, az 58 hitbizományi birtokosra gondolt, akik boldog tulajdonosai 824.000 hold földnek és valószínű, — hol van Festetics Domonkos gróf? —• hogy gondolt arra a 46 i parlovagra, akikről az elmúlt héten hangzott itt el, hogy évi jövedelmük, amelyet bevallottak, mint adóalapot 6.737.000 pengő. (Mózes Sándor: Kétszerannyit letagadnak!) lg lehet és igaza van tehát a miniszterelnök úrnak, hogy az Isten virágoskertjében él ez az 58 hitbizományi tulajdonos, ezi a 46 liparlovag, ési Isten virágoskertjében élnek a kartelek vezérigazgatói is. De hogyan él ezzel szemben a falu népe? Ott nem nyílik a muskátlivirág, mert ott az éhség, a fájdalom és a szomorúság rózsái nyílnak az ablakokban. Hogyan él a falu népe ezekkel az iparlovagokkal és hitbizományosokkal szemben, errenézve legyen szabad befejezésül Bánk bán Tiborcával felelnem (olvassa): »Ök játszanak, esznek szüntelen, úgy, mintha mindig mindenik tagocska bennük egy-egy gyomorral volna áldva. Nekünk kéményeinkről elpusztulnak a gólyák, mivel magunk emésztjük fel a hulladékot is. Szép földjeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni nem szabad s ha egy beteg feleség vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesújtunk egy rossz galambfiút, tüstént kikötnek« T. Képviselőház! Ez a falu népének mai élete s miután ez a Javaslat nem változtatja meg ülése 1936 február 6-án, csütörtökön. a falu népének ezt a szomor úéletét, éppen azért a törvényjavaslatot nem fogadom el. {Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Jurcsék Béla: Nem is az a célja! Örökösödési törvény!) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Báró Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Képviselőház! Miként láttuk, előttem szólott Esztergályos János t. képviselőtársam is abba a hibába esett beszédében , hogy kétkézzel osztotta a földet, természetesen nem azt a földet, amely az övé. ö van hozzá a legtávolabb, de azért két kézzel osztotta. (Esztergályos János: Attól kell kérni, akinek van!) Engedjék meg nekem, hogy a,z idő rövidsége miatt egyes megjegyzéseire ne válaszoljak. Előttem felszólalt képviselőtársaiim e törvényjavaslat vitája keretében birtokpolitikai kérdésekről beszéltek s magam is elismerem, hogy ezek a kérdések szorosan összefüggnek a hitbizományi törvényjavaslattal, annál is inkább, mert tudvalevő dolog, hogy ezzel kapcsolatban a telepítési törvényjavaslat is ide fog jönni s egyik a másiknak mintegy a kiegészítője, mintegy az előkészítése, hogy azoknak a terveknek és reformoknak, amelyeket a, törvény meg akar valósítani, meglegyen a lehetősége. Engedjék meg

1 ezzel kapcsolatban, hogy én is talán eltérjek egy kicsit a tárgytól, mivel annyira szorosan összefüggőnek tartom a birtokpolitikai kérdéssel a munkanélküliséget, s erről a kérdésről is elmondjak néhány dolgot, amivel azt hiszem előbbre tudjuk vinni és orvosolni tudjukaz országban, sajnos, fennálló munkanélküliség nehéz kérdését. A munkanélküliség kérdése kétségtelenül földbirtokpolitikai kérdés, mert hiszen kiknek akarunk mi földet juttatni? Azoknak a néprétegeknek, amelyeknek ma nincs munkaalkalmuk, azokat akarjuk földdel valamilyen formában kielégíteni. (Farkas István: Ezzel a javaslattal?— Felkiáltások jobbfelől: Nem! Nem!) En, aki gyakran járok kerületemben, úgy fogom fel hivatásomat, hogy amikor ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban felszólalok, el fogom mondani, -mit tapasztaltam a kerületben, •mi a véleménye a népnek ezekben a kérdésekben és mitől várják ők helyzetük javulását. Kétségtelen, hogy a mai nehéz helyzetben, amikor a mezőgazdaság kereseti lehetősége teljesen le van romolva, amikor a mezőgazdasági napszámbérek is igen alacsonyan állnak, mert hiszen ezek csupán a mezőgazdasági terményárakkal vannak arányban, olyan nehéz viszonyok között van ma a lakosság, hogy ezeken változtatni kefll. Ezért keressük és kutatjuk a módot, hogy miképen lehet változtatni. Elítélendőnek tartom, hogy amikor a birtokpolitikai kéirdésről beszélünk, azt mondjuk, hogy »ez a nagybirtok, ez a középbirtok, vagy ez a kisbirtok« — vagy egyáltalán megállapítunk egy birtokmaximumot. Ez az én szerény felfogásom szerint bizonyos fokig demagógia, talán az utódállamoktól átvett gondolat, hogy megállapítanak egy bizonyos birtokminimumot és azt mondják, hogy ezenfelül pedig a földet el kell venni

% Felfogásom — de azt hiszem az egész országnak is felfogása — az, hogy ez helytelen megállapítás, mert az én felfogásom szerint csak annak a birtoknak van létjogosultsága, amely minél több munkaalkalmat tud nyújtani, minél több munkáskéznek tud kereseti lehetőséget nyújtani és minél töbhet tud termelni. Ez a megállapítás teljesen helytálló, de ahhoz, hogy ez tényleg így is legyen és hogy a birtokpolitika