Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-86

Az országgyűlés képviselőházának 86, ülése 1936 február 6-án, csütörtökön. 265 kellett volna ezt mondani!) Már akkor is megmondtuk, de az önök elődjei, az ön elődjei ugyanúgy elítéltek, üldöztek, börtönbe zártaik, toloncoltak bennünket, mint ahogyan ma is csinálják az uraik. (Gr. Festetics Domonkos: Mi nem voltunk itt akkor, (hogyan beszéltünk volnia?) Hát azok, akik az önök helyén ültek. (Gr. Festetics Domonkos: Azokért nem vagyunk felelősek!) Mitgefangen, mitgegangen. (Zaj.) Hosszú évtizedeken keresztül a háború előtt a munkanélküliek, az éhesek, a rongyosok légiói járták az országot, munkát kérni, kenyeret kérni, földet kérni és instanciákkal fordultak a kormányhoz és a képviselőházhoz, mind hiába volt. Nem én mondom, nem én állapítom meg, hogy egy ország léte és jövendőjének biztosítása teljesen attól függ, hogy az uralmon lévő osztály a népet miként kezeli. (Úgy van! — Gr. Festeties Domonkos: Ma a bankok és a kartelek!) Acsády Ignác, aki nem volt holmi vörös izgató, írta meg és még ez idő szerint, amíg önök máglyára nem rakják könyveit, olvasható a következő mondata (olvassa): »A legszorosabb kapcsolatban áll az állami önállóság a tömegek sorsával, s nem véletlen, hanem a dolgok természetes fejlődése okozta, hogy a munkásosztály rabláncra fűzését nyomon követte az önálló Magyarország összeomlása, amely nem támadt fel mindaddig, amíg 1848 ezen eszméket törvénybe nem iktatta, amelyekért a parasztok részben már 1514-ben küzdöttek.« Legyen szabad itt megállapítanom, erős a hitem, szent a meggyőződésem, hogy ha a háború előtt, 3914 előtt, az akkori kormányok a magyar falvak népének a föld iránti vágyát csak részben kielégítették volna, akkor az a szörnyű katasztrófa, amely 1918-ban Magyarországra zúdult, (Surgóth Gyula: 1919-ben még nagyobb!) az a katasztrófa, amely Trianonnak minden terhét Magyarországra rakta, nem következett vol na be olyan mértékben; ha a magyar föld birtokosai nem ragaszkodtak volna jólétükhöz és minden földi... (Surgóth Gyula: És nem tagadták volna meg a magyar hazát!) Aki a magyar hazát megtagadta bármikor, (Surgóth Gyula: Voltak!) az megérdemelte sorsát. Itt ezeken a padokon nem ült és nem ül egyetlenegy ember sem, aki a magyar hazával szemben hűtlenséget követett volna el. Ezt méltóztassék tudomásul venni. (SurgóthGyula: Most is ül!) Bocsánat, ezt nem nyugdíjas hóhérok állapítják meg. (Surgóth Gyula: Most is ül!) Mélyen t. Képviselőház! Be is fejeztem már az igazságügyminiszter úrral való peremet. Méltóztassék megengedni, hogy Koszner báró igen t. képviselő úr felszólalásával foglalkozzam egynéhány vonatkozásban. Az igen t. képviselő úr felszólalásának jó nagy részében velünk, szocialistákkal foglalkozott és megállapítottam, megállapíthatom most is, hogy igen t. képviselőtársam epeméregbe mártott nyílveszszőkkel lövöldözött felénk. (Gr. Festetics Domonkos: Szegény János!) A nyílvesszőkkel való lövöldözésnek az volt a célja, hogy az ország közvéleménye előtt, a falu nincstelenjei, a falu népe, az apró kisbirtokosság között azt a hitet keltse, hogy a szocialisták mindig, von Piok auf, (Derültség.) már kezdettől kezdve ellenségei voltak az apró törpebirtokosoknak, a falu népének. (Boczonádi Szabó Imre: 1919-ben kit akasztottak!) A nemes báró (Br. Vay Miklós: Ki az?) — Boszner — megkímélhette volna magát ettől a — legyen szabad ezt a szót használnom — blamától, mert hiszen el kell ismernem, hogy nagy rutinnal adta elő mondanivalóját és meg lehet állapítani, hogy bizonyos kérdésekben tájékozottsággal bír, de ugyanakkor meg lehetett állapítani, hogy arról a kérdésről, amelyet hozzánk címzett, halvány dunsztja sincs az igen t. képviselő úrnak. (Gr. Festetics Domonkos: Majd Esztergályos János felvilágosítja!) Mert ha az igen t. képviselőtársam önönmaga iránti tiszteletből annyi időt szakított volna magának, hogy a szociáldemokrata-párt által kiadott füzetet, a »Mit akarunk« című füzetet tíz fillérért megvásárolta volna, akkor láthatta volna, hogy pont az ellenkezője fedi a tényeket annak, amit rólunk helytelen és igaztalan beállításiban a báró úr itt a nyilvánosság előtt elmondott. Olvashatta volna az igen t. báró úr a következőket (olvassa): »A szociáldemokratapárt valamennyi kizsákmányöltért egyforma erővel küzd, a mezőgazdaságban dolgozó kisemberek felszabadítása érdekében olyan gyakorlati követelésekért száll síkra, melyeknek célja, hogy az emberi munka hozadékát a tudomány és a technika fokozottabb alkalmazásával és a föld belterjes művelésével művelje, a termelést és az értékesítést önkéntes társulással, szövetkezéssel szolgálja, a mezőgazdasági né; pesség kultúráját fejlessze és annak anyagi lehetőségeit megteremtse, a kisbirtokosok, kisgazdák és kisbérlők különleges helyzetén a mai társadalmi rend keretén belül is segítsen és őket védelmezze, a mezőgazdasági munkásság életét már most is megjavítsa és ré* szűkre a magasabbrendű emberi élet anyagi és szellemi előfeltételeit megteremtse.« (Boczonádi Szabó Imre: 1919-ben miért nem csinálták meg?) Mélyen t. Képviselőház! Az, amit én itt felolvastam a szociáldemokratapárt programmjából, nyilt, világos, félreérthetetlen és csak tudatos rosszakarat magyarázhat a, szociáldemokratapárt programmjába és működésébe olyan állításokat, mint amilyeneket az igen t. képviselőtársam mondott. De legyen szabad egy-két mondatban^ Boszner báró igen t. 'képviselőtársain beszédének még egy másik passzusával is foglalkoznom, amelyben többek között ezeket mondotta (olvassa): »A hitbizományi törvény javaslat ezt a föld iránti szeretetet kívánja betűbe önteni, megörökíteni, mert a föld iránti szeretet igazán csak állandóság mellett fejlődhetik ki, az egyik generáció váltja a másikat, a fiú lép az apa helyébe, élve az embernek örök, soha meg nem szűnő életét, amelyben az ember mindig csak dolgozik és teremt azért, hogy a földön keresztül szebbé, hatalmasabbá tegye azt az országot, amelyben él ő, éltek az ősei és fognak élni az utódai is.« Gyönyörű szép mondatfűzés ez, csak ezzel a mondatfűzéssel is úgy vagyunk, mint az igen t. előadó úr egyik-másik mondatával, hogy tudniillik sántit, illetőleg ebben az esetben kilóg belőle az a bizonyos lóláb. (Mozgás jobbfelől.) Igen t. képviselőtársam velünk, szocialistákkal szemben iparkodott megvédeni a falu népét, de ugyanakkor elmondotta ezt a szép mondatfűzést és a kis hamis akaratlanul is elárulta magát. Kérdezem Boszner báró igen t. képviselőtársamat: hát mind azt a szépet, amit a hitbizomány nyújt, azt a jólétet, kultúrát, mindent, miért csak 58 hitbizományi tulajdonosnak kívánja? Az ő nemzeti érzése nem fejlődött odáig, hogy az ország egész lakosságának jólétét kívánja? (Jurcsek Béla: Most csináljuk a kishitbizományokat!) Majdannakidején a törvényszékek rovatában mél-. tóztassék ennek következményeit olvasni. 39*