Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. nehézkesen mozog, addig most csodák csodájára 1935 december 12-én, szóval két hónap múlva már a térképfelülvizsgálatot is elvégezte a gödöllői erdőigazgatóság és horribile dictu, a járási főszolgabíró december 16-án, négy nap múlva helyszíni szemlét tartott, amely helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyvben az van, hoigiy a jelenvolt uradalmi igazgató, aki önként ajánlotta fel 4200 katasztrális holdnak a beerdősítését, nem tett kifogást az erdősítés, illetőleg fásítás ellen. Most Pest vármegye mezőgazdasági albizottsága könnyelműen — mert nem tudok más kifejezést használni — jóváhagyta ezeket a terveket és a terveknek a törzskönyvezése el van rendelve. T. Képviselőház! Ezek az adataim világosan rámutatnak arra, hogy az egész közérdekűnek nevezett erdőtelepítés nem más, mint a törvény kijátszása. Mert ha az uradalom vezetőségének 1931-ben nem volt fontos a fásítás és nem nézte a nemzetgazdasági érdekeket, sőt tárgyalásokat folytatott, mert bérbe akarta adni az uradalmat egy olyan társaságnak, amely feladatául tűzte ki az erdőkitermelést, akkor tisztelettel kérdem, mi történt, hogy most egyszerre a legfontosabb ennek az uradalomnak az Alföld fásítási tervezete. De tovább megyek. Mint nagyon jól méltóztatik tudni t. miniszter úr, olyan szántóföldeket akarnak bevonni a közérdekű erdőtelepítésbe, amelyeken már 60—80 év óta szántóföldi mívelés folyik. Végtelenül örülök Pesthy Pál igen t. képviselőtársam, hogy itt méltóztatik lenni, legalább hallja, hogy a jelenlegi tervezet szerint 6096 katasztrális holdból 2882 katasztrális hold szántóföldnek a beerdősítését rendelték el. Aki ismeri ezeket a földeket és ismeri az uradalom mellett lévő községeknek, a kis paraszti birtokoknak a földjét, az tudja, hogy a parasztok szívesen elcserélnék a földjüket, és a hernádi vagy Örkényi határból szívesen adnának négy katasztrális hold szántóföldet egy katasztrális hold pusztavacsi földért. Ha ezeket az erdőtelepítéseket olyan földeken létesítenék, amelyeket nem lehet szántóföldi mívelésre használni, akkor nem szólnék egy szót sem. De tisztelettel kérdem, hogy lehet az, hogy olyan szántóföldekről, amelyeket az uradalom 60—80 év óta mint szántóföldeket használ, máról holnapra egyszerűen kijelenti, hogy nem fizetődnek ki, holott 60—80 esztendőn keresztül kifizetődtek. Nem, t. Képviselőház, az egyik oka ennek az volt, hogy ki akarják ezen a módon játszani a hitbizományi törvényjavaslatot, mielőtt még törvényerőre emelkedett volna. A dolog másik része a legszomorúbb. Ezzel kapcsolatban bármit is mond az uradalom, aki a gazdasághoz ért, az nem tudja megérteni, hogy azon a címen akar fásítani, hogy rentabi lissá tegye a gazdasági üzemet. Nagyon jól tudjuk, hogy erdőgazdálkodás mellett nem kell annyi cselédséget tartani és nem lehet annyit eltartani, mint mezőgazdasági mívelés mellett. Ott van Pusztavacs községe. A községet az uradalom tartja el, amely uradalom határa 13.180 kat. hold. Az uradalom iskolákat, tanítót, jegyzőt, orvost, plébániát tart el, mert templom is van ott Ezektől a terhektől is meg akar szabadulni »közérdekből.« Most 40 családnak felmondottak, s ahogy értesülve vagyok, az üzemterv szerint öt év alatt az eddig szántóföldként kezelt területekről egymásután szukcesszive bocsátják el a cselédséget. Az ottlevő és a környező falvak lakossága, amely eddig, mint summás, vagy mint arató, a kenyerét ülése 1936 február 5-én, szerdán. 259 I

megtalálta, most elesik a munkától. Csak kettő marad meg: elsősorban a hitbizomány, másodsorban a vadállomány. Nagyobbak lesznek az erdei kifutók és pompásabb és remekebb vadászatokat lehet majd tartani, ez tény. Végtelenül örülök annak, hogy Nagy Iván igen t. képviselőtársam idehozta ezt a kérdést a t. Ház színe elé, mert értesülésünk szerint másutt is folynak ilyen »közérdekből« elrendelendő sürgős erdősítések. Végtelenül örülnék, ha a miniszter úr megnyugtató választ adna arranézve, hogy a kis paraszti gazdaságok, a kisgazdák, akik az utóbbi időben Pusztavacs határában minden támogatás nélkül a futóhomokon szép erdősítéseket végeztek és akácsövényeket ültettek, ezután is fognak kapni csemetéket olyan mértékben, amilyen mértékben eddig kaptak. Ügy vagyok ugyanis informálva, hogy ezek az uradalmak már elő jegyeztették a maguk igénylését az akáccsemetéket illetőleg. Nem tudnám helyeselni, ha az következnék be, hogy ezek az uradalmak, amelyek a szántóföldet erdősítik, csemetéket kapnának, viszont a paraszt kisgazdaságok a szomszédban és általában az egész országban elesnének a kedvezményes facsemetéktől. Végtelenül szomorú az, hogy amikor más nagyibirtokosok, így a magyar katolikus püspöki kar, amelynek nagyobb birtokai vannak, a legsaociálisabb érzést és megértést tanúsítják ebben a kérdésben, akadjon hitbizományi birtokos, illetőleg ennek olyan zárgondnoksága legyen, — azt mondják ugyanis, hogy a hitbizományi birtokosnak tudomása sincs ezekről a dolgokról — amely ilyen antiszociális módon bocsátja el alkalmazottjait, egyiket a másik után. Mert a hitbizományi birtokos nagyon ritkán jár vendégszerepelni Magyarországba. Ezt a kérdést már 1931-ben idehoztam a Képviselőház elé s tiltakoztam az ellen hogy a magyar föld terményét a hitbizományi birtokos idegenben költse el, itt pedig Vanyek nevű és más ilyenfajta külföldi emberek dirigáljanak. Ha bajok vannak, nem azok miatt vannak a bajok, akik dolgoznak, hiszen az uradalmi tisztikar és a cselédek 80%-ban kifogástalanul végzik munkájukat. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Dinnyés Lajos: Befejezem interpellációmat azzal, hogy nem tartom megengedhetőnek azt, hogy a törvényes rendelkezést így játssza ki a (hitbizományi uradalom s így döntsön pusztulásba és romlásba egy egész falut, egy egész környék lakosságát Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Igen t. Ház! Az előbb elmondott interpellációra adott válaszomban részben már megadtam a választ a felszólaló képviselő úr által felhozottakra is. Amiben novum van s ami nem volt benne az előbbi interpellációkban, az nyilvánvaló tévedés. Arra méltóztatott hivatkozni, hogy az uradalom 1931-ben ki akarta irtatni az erdőket, s most 1935-ben erdősíteni akar. Lehetetlenség, hogy ugyanarról a területről volna szó, mert mégis bizonyos idő kell az erdőfejlesztésre. Valószínűleg más területekről volt szó. Nem lehet különféle területet egyformán elbírálni és olyanforma látszatot kelteni, mintha ugyanarról a területről lenne szó. Magát az erdősítést igen fontos közérdekű akciónak tartom, amiben a képviselő úrral,