Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. akaró, az útvonal által érintett gazda érdekében : méltóztassék valami utat és lehetőséget találni arra,, hogy ezek az emberek exisztenciájukban az útburkolási járulékok által meg ne tarn adtassanak. Elnök: Következik a »határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik a belügyminiszter úrnak Fábián Béla képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnék Vázsonyi János képviselő úr interpellációja. A képviselő úr (bejelentést kíván tenni. Vázsonyi János: T. Ház! Tisztelettel kérem interpellációm törlését, illetőleg kérem, méltóztassék az interpelláció törléséhez hozzájárulmi. Az az ügy ugyanis, amelyet interpellációm tárgyává kívántain tenni, olyan nagy horderejű és olyan nagy fontosságú, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Helyes!) hogy annak súlyossága — éppen a miniszterelnök úrnak a múlt héten tett nyilatkozata nyomán, hogy t. i. minden kérdéshez kellő óvatossággal és előkészítéssel nyúljunk hozzá — parancsolólagi írja elő mindannyiunk számára, hogy csak akkor nyúljunk hozzá, ha kellőleg előkészítettük, éppen ezért illetékes helyen nyert információ folytán interpellációm elmondásától egyelőre elállók és kérem interpellációm törlésének tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: A Ház tudomásul veszi, hogy Vázsonyi János képviselő úr az interpelláció elmondásától elállt, Esztergályos János képviselő úr pedig törölte az interpellációját. Következik Gsoór Lajos képviselő

1 úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz az állathizlaló^ gazdák és bejegyzett cégek megadóztatása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Tekintettel arra, hogy az állattenyésztéssel és hizlalással is belterjesebben foglalkozó gazdaságok, valamint a 'bejegyzett cégiek jövedelem- és vagyonadóval, illetőleg kereseti adóval való megrovásánál az elmúlt éviben is közérdekellenes méltánytalanságok fordultak elő, kérdezem: 1. hajlandó-e a pénzügyminiszter úr az 1936. évi vagyon- és jövedelemadó, illetőleg kereseti adó kivetésére szóló utasításban gondoskodni arról, hogy a gazdaságokban a talajerő fenntartása és a gazdálkodás zavartalan menete az adókivetésekkel ne akadályoztassék meg? 2. hogy a bejegyzett cégek és egyéb adózók hiteles könyvei az adókivetésnél a pénzügyi hatóságok által teljes mértékben figyelembe vétessenek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr minden esztendőben ki szokott adni egy rendeletet a jövedelem- és vagyonadó kivetése tárgyában. Ez minden évben február elején szokott megjelenni s ezért tartom időszerűnek ezt a kérdést, amelyről szólni akarok, most idehozni, abban a reményben, hogy az interpellációmban felhozottakat a pénzügyminiszter űr majd a kiadandó rendeletben figyelembe fogja venni. A jövedelemadóról szóló rendeletnek egyik intézkedése azoknaka gazdaságoknak, amelyek állattenyésztéssel, hizlalással foglalkoznak, fokozott megadóztatását írja elő. Amikor itt a hitbizományi javaslat vitájában és általában mindenütt arról beszélünk, hogy a termelést fokozni kell, mert ez jelent nemzeti jövedelmet, ülése 1936 február 5-én, szerdán. 255 ez jelent munkaalkalmat, akkor a jövedelemadóról szóló utasításban olyan intézkedés van, amely ezt a termelés fokozást egyenesen megakadályozza. Bátor leszek a rendeletnek ezt a szakaszat felolvasni (olvassa): »A mellékhaszonvételekből — állattenyésztésből, állathizlalásból, tehenészetből, méhészetből — eredő jövedelmet külön mellékhaszonvétel gyanánt kell megadóztatni akkor, ha. az illető mellékhaszonvétel keretei a birtok belterjes gazdasági kihasználásának arányait túlhaladják vagyis ha a mellékhaszonvételek olyan terjedelműek, hogy azok űzéséhez.a gazdaság tenyészete illetőleg termése nem elegendő.« Ez azt mondja, hogy amennyiben valamely gazdaság nagyobb arányban foglalkozik hizlalással, állattenyésztéssel, akkor az ebből eredő jövedelmét külön meg kell adóztatni. Ezt én teljes mértékben helyeslem mert akinek jövedelme van a föld termésén kívül a hizlalásból, állattenyésztésből, az fizessen azok után is adót. A rendelkezésnek ez a része helyes volna. Azt mondja azonban, hogy ezt a jövedelmet akkor kell megadóztatni, ha a gazdaság az; állatait vásárolja vagy pedig állattenyészete részére a takarmányt vásárolja. Vegyük csak a múlt esztendőt, amely takarmányszűk esztendő volt és igen sok gazdaság kénytelen volt a takarmányát megvásárolni. Ennek a rendelkezésnek alapján ezeket a gazdaságokat, amelyek tehenészetet vagy pedig hizlalást folytatnak és a takarmányt vásárolják, most takarmány szűk esztendőben külön jövedelemadóval fogják megróni. Ez részemről nem. fantázia, ezt én a gyakorlatban láttam, mert gazdaságok könyveit és adózását néztem át, amelyekből bebizonyult az, hogy ha a gazdaság korpát, olajpogácsát vagy más takarmányt vásárol, ha teheneit kicserélte és új teheneket vásárolt, ezt mint külön mellékhaszonvételt, tehát azon a, címen adóztatták meg, hogy ez nem került ki a gazdaság termeléséből, tehát vásárolni kellett és így külön meg kell adóztatni. Azt hiszem, ez a termelés hátrányára van, mert Íriszem mindig az volna az érdek, hogy egy gazdaságban minél több állat legyen és minél több trágya termeltessék. Ezt nem is lehet fenntartani, mert a mai konjunkturális viszonyok között a legtöbb gazdaság nem rendezkedhetik be állandó üzemre; egyszer ilyen vagy amolyan terményt kell termelnie, másszor egy más üzemágat kell felkarolnia, amelyhez takarmányt kell vásárolni, ha pedig takarmányt vásárol, akkor azért mindjárt külön megadóztatják, holott éppen azért, mert takarmányt vásárol, ráfizet az üzletre. De így van a kisgazdáknál is. Láttam 8—10 holdas kisgazdákat, akiknek 8—10 családos méhészetük van s ezt a méhészetüket külön megadóztatják. Ennek folytán kérésem a pénzügyminiszter úrhoz az, — remélem, figyelembe ^ fogja venni az elmondottakat —< hogy a folyó évi jövedelemadó kivetésénél ezt a rendelkezést valamiképpen módosítsa. Módosítsa pedig olyan értelemben, — azt hiszem, t. gazdatársaim ezt helyesnek fogják találni — hogy ne a takarmányvásárlás mértékéhez szabja a gazdaság jövedelmezőségét, hanem állapítsa meg, hogy 3—4 holdra eshetik egy gazdaságban évi átlagban egy számos jószág. Amennyiben ennél több van, az már az állattenyésztésből származó mellékhaszonvételnek isaámíttassék és adóztas37*