Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

256 Az országgyűlés képviselőházának 85. sék meg. Ez a gazdasági kérdés volna a dolognak az egyik része. A másik része az, hogy hiába vezetnek <a gazdák s bizonyos kereskedők és bejegyzett cégek könyveket, azokat adózás céljára használni nem lehet. Legutóbb falun volt alkalmam látni egy fakereskedő' könyveit, amelyekből a kiszállott pénzügyi hatóság könyvvizsgálat alkalmával megállapította, hogy 48.000 pengő évi forgalom mellett 6000 és néhány iszáz pengő vesztesége volt és jóllehet, maga a pénzügyi hatóság állapította meg a veszteséget, 5500 pengő után róttak ki rá kereseti és jövedelmi adót. Általában a pénzügyi hatóságok elfogadják a gazdasági és mindenféle könyvvitelnél a bevételt, a kiadást lazoniban nem fogadják el, hanem egy bizonyos százalékot leírnak belőle ési akkor azt mondják, hogy ezzel a kérdés el van intézve s kiróják a jövedelmi adót. ^ Interpellációm célja tehát az, hogy a pénzügyminiszter úr a folyó évi jövedelemadó kivetéséről szóló rendeleti utasításba vegyen fel • olyan rendelkezést, amellyel ezeket az anomáliákat kiküszöböli s egyrészt érvényesítse a törvénynek azokat a rendelkezéseit, hogy a könyveket adóztatás alapjául el kell fogadni, másrészt pedig azokat a gazdaságokat, amelyek a termelési viszonyok következtében kénytelenek takarmányt vásárolni, oie adóztassa meg külön, mert ez a termelők kárára van. Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Következik Csoór Lajos képviselő úr második interpellációja a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz; az • italmérőket terhelő ellenőrzési mellékdíjak tárgyálban. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Veress Zoltán jegyző (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a jelenleg érvényben lévő 2000/1929. számú és a bortörvény végrehajtását tartalmazó rendelet a kocsmárosok stb. ellenőrzése alkalmával foganatosított helyszíni szemlék mellékdíjait rendkívül magasan állapítja meg és ennek következtében a legkisebb szabálytalanság esetén is a megállapított büntetés a mellékdíjak által rendkívül magasra emelkedik és különösen a falusi italmérőknek elviselhetetlen terhet jelent, kérdezem, hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr intézkedni aziránt, hogy ezen mellékdíjak leszállíttassanak, különösen a szakkiküldöttek úti- ' számlája érvényesítés alá essék és így a felmerülő költségek a mai gazdasági viszonyokkal, valamint az italmérők teherbíró képességével arányba hozassanak. Csoór Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Csak egészen röviden leszek bátor előadni interpellációm indokolását. Interpellációmnak időszerűséget ad az, hogy a nemrégiben elfogadott bortörvénynek valószínűleg újabb végrehajtási utasítása fog megjelenni, de akár jön, akár nem jön ez, azt a rendelkezést, amely a jelenleg érvényben lévő 2000/1929. számú rendeletben megvan, méltóztassék valahogyan módosítani. Ennek az utasításnak 92—94. §-ai előírják azt, hogy a rendőrhatóságok a szőlészeti felügyelővel együtt rajtaütésszerűleg borvizsgálatot kötelesek tartani a kocsmárosoknál és egyéb italmérőknél. Nagyon helyes, hogy a törvény a borhamisítás és egyéb hibák kiküszöbölését lehetőleg elő akarja mozdítani. Az igazi hiba és baj azonban ott van, hogy ezek ülése 1936 február 5-én, szerdán, a borvizsgálatok a mai viszonyok között a kocsmárosokra és egyéb italmérőkre nézve rendkívül terhesek. Ezt az állításomat konkrét adattal fogom megvilágítani. Az egyik járásban a főszolgabíró az illetékes borászati felügyelővel egy ilyen borfelülvizsgálást csinált és 11 községben mintegy 32 kocsmát vizsgáltak meg. Mind a 32 kocsmában találtak is valamelyes hibát, mert henteseknél, kocsmárosoknál, mészárosoknál, vagy pékeknél nagyon könnyen lehet hibát találni. A helyzet a következőképpen alakult. A rendőri büntetőbírónak útiköltsége és kiszállási költsége 10 pengő 50 fillér volt, a szőlészeti és borászati felügyelő kiszállási költsége 138 pengő 70 fillér. Ezeket az összegeket elosztva 32-felé, mindegyikre jutott körülbelül 4 pengő 50. Mindegyiket megbüntették fejenkint 5—5 pengőre. Ez már 9 pengő volt. Ehhez az Összeghez a rendelet értelmében hozzájött a rendőri közegnek és a borászati felügyelőnek fejenkint 6—6 pengő szemledíjába 9 pengőből tehát most már 21 pengő lett. A büntetés maga tehát csak 5 pengő volt, de összesen 21 pengő büntetést tett ki az az összeg, amelyet a falusi kocsmárostól ezen a címen kihúztak. Érdekes eset volt a szőlészeti és borászati felügyelő útiszámlájánál, amennyiben a rendőrhatóság sokalta, hogy míg ő csak 10 pengő útiköltséget számít fel, addig a borászati felügyelő 138 pengő 70 fillért. Ezért azt mondotta, hogy a borászati felügyelő érvényesítse ezt a számlát felettes hatóságánál. A borászati felügyelő pedig azt mondotta, hogy ez nem esik érvényesítés alá, tehát kifizették. Végeredményben tehát ezek a mellékdíjak, főképpen a szőlészeti és borászati felügyelő útiszámlája, a szemledíjak, továbbá a vizsgálati díjak, amelyekre akkor van szükség, ha mintavételt is kell eszközölni, külön fizetéssel járnak, tehát az ötpengős büntetés felszökik 20—30 pengőre, ami már igen súlyos tehertétel. De még nem is ez ebben a lényeg, hanem a^z, hogy ezek a díjak az eljáró állami tisztviselőket illetik. A kocsmárosok és egyéb érdekeltek tudják ezt és azzal a gyanúval élnek, hogy a, főszolgabíró meg a borászati felügyelő azért jár vizsgálni, mert meg akarja keresni ezeket a hat pengőket, ezeket az útiszámlákat. Ez nem szolgálja azt, hogy a hatóságok tekintélye öregedjen és egyáltalán nem alkalmas arra, hogy megnyugvást keltsen. Ezeket a borellenőrzéseket félévenként lehet megismételni, de gyakrabban is megismétlik, úgyhogy végeredményben évenként könnyen rúghat ez a büntetés olyan összegre, amelyet a kocsmáros nem tud megkeresni, sőt — természetesen jogtalanul — azt mondják ezek az emberek, hogy azért keresnek az urak hibát, mert ezt a pénzt meg akarják keresni. Interpellációm célja az, hogy méltóztassék ezeket a mellékdíjakat vagy egyáltalában teljesen törölni, vagy olyan jelentékeny mértékben leszállítani, hogy az a mai viszonyokkal arányos legyen. A törlés volna legalkalmasabb, mert az állami közegeknek ez a vizsgálat kötelességük, azért fizetik őket és az az ő hivatásuk, hogy ezeket a vizsgálatokat ellássák. Ezt még külön szemledíjakkal, útiszámlákkal jutalmazni igazán méltánytalan. Kérném tehát a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy akár ennek a rendeletnek módosításával, akár új rendelet kiadásával ezeket a mellékdíjakat méltóztassék vagy teljesen eltörölni, vagy lényegesen leszállítani,