Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

254 Az országgyűlés képviselőházának á eladások következnének, maguk a gépgyárak munkához jutnának és elő lenne mozdítva a mezőgazdaságnak az az érdeke, hogy minél több gép legyen használatban és a mezőgazda­ság mechanizálva legyen. En tehát nem fogadhatom el az iparügyi miniszter úr válaszát, mert nem elégít ki az, hogy az állam közvetítsen az adós és a hitelező között, hiszen ebben az esetben a hitelező, ha akar, enged, ha akar, nem enged. Az állam in­tézkedjék és hozzon olyan jogszabályokat, ame­lyek végrehajthatók. A választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az ipar­ügyi miniszter úrnak a pénzügyi és a földmí­velésügyi miniszter úr nevében is adott írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnek az interpellációk. Az első Dulin Jenő képviselő úr írásbeli in­terpellációja a földmívelésügyi miniszter úr­hoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció szö­vegének felolvasására. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Van-e tudo­mása a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy Egyeken az önálló Legeltetési Társulat tagjai által alapszabály és törvény alapján összehívni kívánt rendkívüli közgyűlést az elnök nem hívta össze? Hajlandó-e a miniszter úr a rendkívüli köz­gyűlés összehívását elrendelni?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmí­velésügyi miniszter úrnak. Horváth Zoltán képviselő úr az igazságügy­miniszter úrhoz bejegyzett interpellációját tö­rölte s ezért következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz.^Ké­rem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpel­láció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Rákospalota köz­ségben a, gazdák útburkolási vonalba eső földjel után utcaburkolási díjat szednek s ezeknek a burkolási díjaknak évi kamata a föld jövedel­mezőségének több mint háromszorosa?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Egy község néhány lakosának ügyében óhajtom a belügy­miniszter urat interpellálni. Rákospalota, köz­ségnek azokon a területein, ahol még nem ház­helyeket adnak el és nem építenek házakat, ha­nem ahol még mezőségek és szántóföldek van­nak, a község elrendelte az útburkolást. Most ennek eredményeképpen az következett be, hogy mondjuk, egy 600 négyszögöles területű szántó­föld után 240 pengő útburkolási járulékot vetet­tek ki és előfordul, hogy az egy esztendőben fizetendő kamat háromesztendei termésnek felel meg. Nagyon jól tudom, hogy Rákospalota, köz­ségben, amely megyei város, ezeknek a terüle­teknek a burkolása is érdeke magának a köz­ségnek és érdekük azoknak a lakosoknak is, akiknek vonalán ezeket az utakat megépítették, mégis tisztelettel kérem a, belügyminiszter urat, méltóztassék valami lehetőséget találni arra, hogy ezeknek az embereknek, akiknek földjeik vannak a burkolt utak mentén, akik tehát ma a szántóföldek jövedelméből képtele­nek anyagi romlásuk nélkül fizetni az útbur­kolási járulékoknak akár csak a kamatait is, a fizetési kötelezettsége elhalasztassék azokra az . ülése 1936 február 5-én, szerdán, időkre, amikor ezekből a földekből házhelyek lesznek. Elnök: Az interpellációra a belügyminiisz­ter úr válaszolni kíván. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Az elhangzott interpelláció tárgya, vagyis annak az útnak és a vele kapcsolatos megadóz­tatásnak kérdése már 12 esztendős és ez az ügy nem tudom, hány évvel ezelőtt végleg és telje­sen lezáratott. Tudomásom szerint egy útról volt szó, amelyet a temetőhöz építettek. Ez a temetőhöz vivő út de facto érintett olyan terü­leteket is, ahol nem házhelyek, hanem szántó­földek vannak. A helyzet talán nem annyira veszedelmes, mint ahogyan az interpelláció megokolása hangoztatta; egyrészt azért, cmert keskeny földsávokról van szó, amelyeknek te­hát csak egy aránylag keskeny szakasza esik ilyen erősebb megadóztatás alá. Kétségtelen, hogy akkoriban a föld értéke nagyobb volt. Ennek következtében az, ami akkor nem jelen­tett terhet, ma súlyosabban esik a latba* vi­szont azonban az is megfelel a valóságnak, hogy nem 60—70 pengős ilyen bérértékről van szó, hanem a burkolási költség kamata 12 pengő körül mozog. Azonkívül e földek tulaj­donosainak módjukban^ áll a kitorkolló terüle­teket házhelyekké alakítani, amidőn a helyzet egészen más lesz. Lezárt ügyről és tökéletesen befejezett ügy­ről lévén szó, nekem legnagyobb sajnálatomra és legjobb tudomásom szerint nincs is módom­ban, hogy ebbe a kérdésbe közvetlenül bele­avatkozzam. Arra mindenesetre hajlandó va­gyok, hogy utána nézzek a kérdésnek és meg fogom nézni, van-e itt egyáltalában jogorvos­latnak helye. Sajnos, azt hiszem, nincs. (Fá­bián Béla: Nincs!) Kérem válaszom tudomásul­vételét., Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a, yiszonyálasz joga. Fábián Béla: T. Képviselőház! Szívesen tudomásul venném a miniszter úr válaszát, mert hiszen teljes mértékben igazat adok neki abban, hogy ebben a kérdésben jogorvoslatnak helye nincs; de nem is kellene nekem a minisz­ter úrhoz fordulnom abban az esetben, ha jog­orvoslatnak helye volna, nem kellene akkor itt a Képviselőháziban a miniszter urat interpel­lálnom, hanem az érdekelt gazdák fordulhattak volna beadvánnyal, fellebbezéssel a miniszter úrhoz. A tényleges helyzet az, hogy ezek a te­rületek szántóföldek, mégpedig nemcsak abban a keskeny sávban, ahogyan a miniszter urat informálták, hanem vannak, akiknek, mint mondom, ott 600 négyszögöles területük van, amely után 240 pengő útburkolási járulékot vetettek ki. Mit csináljanak ezek az emberek? Nem képesek házhelyeknek eladni ezeket a te­rületeket, mert hiszen csak akkor tudnák eladni, ha vevő volna rá. Vevő azonban nincs rá. Mit csináljunk tehát? Ezen a 600 négy­szögöles területen megterem 50 kilogramm, vagy mondjuk, egy métermázsa búza, illetőleg ennyi haszna marad a termésből a termelőnek. Ebből az 50 kilogramm vagy egy métermázsa búzából, amelyben az illető munkája is benne van, — s mondom, ennyi az egész haszna — nem tudja a 240 pengő kamatnak még harmad­részét sem kifizetni! Tudom, miniszter úr, hogy kellő időben nem adtak be fellebbezést, tudom, hogy elmulasztot­ták felszólalni az útburkolás ellen, — ez mind úgy van, ahogy a miniszter urat informálták és ahogy a miniszter úr elmondotta —én mégis a miniszter úrhoz fordulok e becsületes, dolgozni

Next

/
Thumbnails
Contents