Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

254 Az országgyűlés képviselőházának á eladások következnének, maguk a gépgyárak munkához jutnának és elő lenne mozdítva a mezőgazdaságnak az az érdeke, hogy minél több gép legyen használatban és a mezőgazdaság mechanizálva legyen. En tehát nem fogadhatom el az iparügyi miniszter úr válaszát, mert nem elégít ki az, hogy az állam közvetítsen az adós és a hitelező között, hiszen ebben az esetben a hitelező, ha akar, enged, ha akar, nem enged. Az állam intézkedjék és hozzon olyan jogszabályokat, amelyek végrehajthatók. A választ nem vehetem tudomásul. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az iparügyi miniszter úrnak a pénzügyi és a földmívelésügyi miniszter úr nevében is adott írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következnek az interpellációk. Az első Dulin Jenő képviselő úr írásbeli interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak, hogy Egyeken az önálló Legeltetési Társulat tagjai által alapszabály és törvény alapján összehívni kívánt rendkívüli közgyűlést az elnök nem hívta össze? Hajlandó-e a miniszter úr a rendkívüli közgyűlés összehívását elrendelni?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi miniszter úrnak. Horváth Zoltán képviselő úr az igazságügyminiszter úrhoz bejegyzett interpellációját törölte s ezért következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz.^Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Rákospalota községben a, gazdák útburkolási vonalba eső földjel után utcaburkolási díjat szednek s ezeknek a burkolási díjaknak évi kamata a föld jövedelmezőségének több mint háromszorosa?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Egy község néhány lakosának ügyében óhajtom a belügyminiszter urat interpellálni. Rákospalota, községnek azokon a területein, ahol még nem házhelyeket adnak el és nem építenek házakat, hanem ahol még mezőségek és szántóföldek vannak, a község elrendelte az útburkolást. Most ennek eredményeképpen az következett be, hogy mondjuk, egy 600 négyszögöles területű szántóföld után 240 pengő útburkolási járulékot vetettek ki és előfordul, hogy az egy esztendőben fizetendő kamat háromesztendei termésnek felel meg. Nagyon jól tudom, hogy Rákospalota, községben, amely megyei város, ezeknek a területeknek a burkolása is érdeke magának a községnek és érdekük azoknak a lakosoknak is, akiknek vonalán ezeket az utakat megépítették, mégis tisztelettel kérem a, belügyminiszter urat, méltóztassék valami lehetőséget találni arra, hogy ezeknek az embereknek, akiknek földjeik vannak a burkolt utak mentén, akik tehát ma a szántóföldek jövedelméből képtelenek anyagi romlásuk nélkül fizetni az útburkolási járulékoknak akár csak a kamatait is, a fizetési kötelezettsége elhalasztassék azokra az . ülése 1936 február 5-én, szerdán, időkre, amikor ezekből a földekből házhelyek lesznek. Elnök: Az interpellációra a belügyminiiszter úr válaszolni kíván. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Az elhangzott interpelláció tárgya, vagyis annak az útnak és a vele kapcsolatos megadóztatásnak kérdése már 12 esztendős és ez az ügy nem tudom, hány évvel ezelőtt végleg és teljesen lezáratott. Tudomásom szerint egy útról volt szó, amelyet a temetőhöz építettek. Ez a temetőhöz vivő út de facto érintett olyan területeket is, ahol nem házhelyek, hanem szántóföldek vannak. A helyzet talán nem annyira veszedelmes, mint ahogyan az interpelláció megokolása hangoztatta; egyrészt azért, cmert keskeny földsávokról van szó, amelyeknek tehát csak egy aránylag keskeny szakasza esik ilyen erősebb megadóztatás alá. Kétségtelen, hogy akkoriban a föld értéke nagyobb volt. Ennek következtében az, ami akkor nem jelentett terhet, ma súlyosabban esik a latba* viszont azonban az is megfelel a valóságnak, hogy nem 60—70 pengős ilyen bérértékről van szó, hanem a burkolási költség kamata 12 pengő körül mozog. Azonkívül e földek tulajdonosainak módjukban^ áll a kitorkolló területeket házhelyekké alakítani, amidőn a helyzet egészen más lesz. Lezárt ügyről és tökéletesen befejezett ügyről lévén szó, nekem legnagyobb sajnálatomra és legjobb tudomásom szerint nincs is módomban, hogy ebbe a kérdésbe közvetlenül beleavatkozzam. Arra mindenesetre hajlandó vagyok, hogy utána nézzek a kérdésnek és meg fogom nézni, van-e itt egyáltalában jogorvoslatnak helye. Sajnos, azt hiszem, nincs. (Fábián Béla: Nincs!) Kérem válaszom tudomásulvételét., Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a, yiszonyálasz joga. Fábián Béla: T. Képviselőház! Szívesen tudomásul venném a miniszter úr válaszát, mert hiszen teljes mértékben igazat adok neki abban, hogy ebben a kérdésben jogorvoslatnak helye nincs; de nem is kellene nekem a miniszter úrhoz fordulnom abban az esetben, ha jogorvoslatnak helye volna, nem kellene akkor itt a Képviselőháziban a miniszter urat interpellálnom, hanem az érdekelt gazdák fordulhattak volna beadvánnyal, fellebbezéssel a miniszter úrhoz. A tényleges helyzet az, hogy ezek a területek szántóföldek, mégpedig nemcsak abban a keskeny sávban, ahogyan a miniszter urat informálták, hanem vannak, akiknek, mint mondom, ott 600 négyszögöles területük van, amely után 240 pengő útburkolási járulékot vetettek ki. Mit csináljanak ezek az emberek? Nem képesek házhelyeknek eladni ezeket a területeket, mert hiszen csak akkor tudnák eladni, ha vevő volna rá. Vevő azonban nincs rá. Mit csináljunk tehát? Ezen a 600 négyszögöles területen megterem 50 kilogramm, vagy mondjuk, egy métermázsa búza, illetőleg ennyi haszna marad a termésből a termelőnek. Ebből az 50 kilogramm vagy egy métermázsa búzából, amelyben az illető munkája is benne van, — s mondom, ennyi az egész haszna — nem tudja a 240 pengő kamatnak még harmadrészét sem kifizetni! Tudom, miniszter úr, hogy kellő időben nem adtak be fellebbezést, tudom, hogy elmulasztották felszólalni az útburkolás ellen, — ez mind úgy van, ahogy a miniszter urat informálták és ahogy a miniszter úr elmondotta —én mégis a miniszter úrhoz fordulok e becsületes, dolgozni