Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. goznak és a hitelezett árukban fekvő kannatokkal is terhelt tőkét nem tudják nélkülözni. Mint eddig, úgy a jövőben is a kormány nagy súlyt helyez arra, hogy az egyes felmerülő esetek lehetőleg minden alkalommal a költséges peres eljárások mellőzésével, mindkét felet kielégítő méltányos megegyezéssel végződjenek. Ezért a legnyomatékosabban igyekszünk ezt az álláspontot a hitelező vállalatoknál érvényre juttatni és ezáltal a behajtások elmaradását lehetővé tenni. Kérem a t. Képviselőházat: méltóztassék a pénzügyminiszter és a földmívelésügyi miniszter úr nevében is adott válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1936. évi január hó 30-án. — Bornemisza s. k., m. kir. Iparügyi Miniszter.« Elnök: Az interpelláló Csoór Lajos képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok a viszonválasz jogával élni, mert ez az interpellációmra adott válasz nem elégíthet ki. Az iparügyi miniszter úr ugyanis hét hónap után válaszolt a múlt év júniusában előadott interpellációmra, (Farkas István: Nem ért rá!) Ezt szomorúan kell leszögeznem, (Úgy van! Úgy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) mert amikor az iparügyi miniszter úr nagyon is ráért kortesutakat folytatni s a propagandaminiszter helyét betölteni, akkor az ilyen szakkérdésre már korábban is és behatóbban válaszolhatott volna. (Farkas István: Pedig ez volna a feladata!) Ami a tárgy lényegét illeti, ebben két kérdés, illetőleg két lényeges rész van: az egyik az, hogy az interpellációra a miniszter úr azt válaszolta, hogy a 14.000., illetőleg most már 10.000. számú gazdaadósrendelet értelmében a kisgazdák gépeit nem lehet elárverezni; a másik pedig az, hogy az állam a gépgyáraknál közbenjár és elsimítja a két fél között lévő ellentétet. Mind a kettő tévedésen alapszik. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A 14.000. és a 10.000. számú rendeletek kimondják ugyan azt, hogy a kisgazdáknak, általában a gazdáknak gazdasági gépei az árverés alól ki vannak véve, ezzel szemben azonban egész halom bírói ítéletet tudok produkálni a kaposvári, zalaegerszegi és más törvényszékektől is, ahol a rendelet kifejezett rendelkezése ellenére kimondják, hogy egy 20—30 holdas gazda terményeinek a betakarításához, illetőleg elcsépléséhez nem szükséges a cséplőgép, kiveszik tehát a gépet a végrehajtási korlátozás alól és elárverezik. Ebből a rendelkezésből olyan szomorú körülmények támadnak, hogy azok leírhatatlanok; valósággal hajmeresztő tönkremenések következnek be az országban csak azért, mert az ilyen végrehajtások folytak és folynak. Adatokat tudok előmutatni, amelyek szerint kifizették a gép egész vételárát és még mindig majdnem ugyanannyival tartoznak, mint amennyi a vételár volt. Itt van egy adatom, amely szerint 8300 pengőért vásároltak egy gépet. Három év alatt kifizettek 7800 pengőt, fennmaradt volna tehát 500 pengő. Ez alatt az idő alatt azonban kifizettek perköltségre 1300 pengőt, kamatra 2864 pengőt s mégis elárverezték a gépet, utána pedig a gazda tízholdas birtokát is. (Zaj a baloldalon.) Van egy másik adatom is, amely szerint valaki 120 métermázsa búzával maradt adós a gép vételéből kifolyólag. Miután 730 métermázsa búzát már kifizetett s ezt 600.000 koronás búzaáron számították át, mert akkor vette a gépet. 6400 pengőre kifizetett az illető 10.015 pengőt és még mindig van KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 február 5-én, szerdán. 253 neki 4400 pengő tartozása. Perköltségekkel és kamatfelszámításokkal annyira vitték ezt az embert, hogy most lehetetlen helyzetbe került. (Mayer János: Nem is szórványos ez az eset, sajnos!) Egy másik adatom a következő: 650 métermázsa búzáért vett egy gazda gépet és 700 pengőért árverezték el azt a 650 métermázsa búzáért vett gépet, (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) azonkívül most elárverezték utána 22 holdas birtokát is. Ezt azért hoztam ide a képviselőház elé, (Zaj.) mert ezek ellen az esetek ellen kértem védelmet a miniszter úrtól, illetve a t. kormánytól. Védelmet kértem azért, mert nagyon jól méltóztatik tudni, hogy 6—8 évvel ezelőtt az állani vitte bele ezeket az embereket ezekbe a gépvásárlásokba. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Mayer János: Dehogy vitte! Ez nem áll! — Zaj.) Ha nem is mondom, hogy teljesen az állani vitte bele őket a gépvásárlásokba, de mindenesetre bíztatást adott ne'kik azzal, hogy 10%-ot anetérített és különböző csábításokkal... (Mayer János: Azokat nem árverezték el! Megvan a statisztika! — Dulin Jenő: A statisztika megvan, csak nincs meg a cséplőgép. — Mayer János: Egyet sem árvereztek el azok közül, akik állami kedvezménnyel vettek gépet!) En nem akarom felelősségre vonni a kormányt ezekért a gépvételekért, (Zaj. — Dinnyés Lajos: Mindig baj van! — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Nincs baj!) tény azonban, hogy a gazdasági gépek terjesztésében az állam jelentékeny részt vett, most tehát bizonyos felelősség terheli az államot abban a tekintetben, hogy ezt a kérdést valamiképpen rendezze. Kendezhetné pedig az állam ezt a kérdést úgy, hogy bizonyos igazságot tenne, méltányosságot gyakorolna azzal, hogy ő is vállaljon egy bizonyos rizikót, viseljen a gépgyár is egy bizonyos kockázatot és a gazda is annyit fizessen, amennyit tud fizetni. Én nem egyezhetem és nem nyugodhatom bele abba, hogy az iparügyi miniszter úr azt mondja, hogy ő közvetít a gépgyárak és az adósok között. Az állam nem alkusz, az állam nem lehet közvetítő, hogy szép szóval kérje a gépgyárakat: engedjetek. Az állam adjon ki olyan rendelkezést, amely kötelezően vonatkoznék az adósokra és hitelezőkre egyaránt. (Esztergályos János: És adjon munkát a gépgyáraknak!) Hogy ezt méltóztatott említeni, rá kell mutatnom arra, hogy éppen a gépgyáraknak az érdekük, hogy ez a dolog rendeztessék. A gépgyárak túlnyomó része becsukott, munkásait elbocsátotta. Éppen a múltkoriban hallottuk, hogy^ a Hoff her r—

Sehr an z gyárban 1700 munkást akarnak elbocsátani. Mi ennek »a magyarázata? Az, hogy a falu népével megutáltatták a gépeket. Ma vasvillával verik ki falun azt, aki gépet akar eladni. De miért? Azért, mert látja mindegyik a szomszédján, hogyan ment tönkre az a gépvételen, cséplőgép vagy traktorvételen. Tehát az ország iparosításának és a mezőgazdaság mechanizálásának érdekében kellene ezt a dolgot valamiképpen rendezni. Amikor a bankoknál lévő gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban 130, 170 vagy nem tudom hány millió pengőt elvállalt az állam, azt hiszem 5—6 milliót ki lehetne ebből szakítani és ezáltal valahogyan ki lehetne emelni ezt a gépvételekkel kapcsolatos gazdaadóssági kérdést a mai bonyolult helyzetből. Ebben az esetben a gazdák, akik vásároltak, rendbejönnének, további gép37