Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

. Az országgyűlés képviselőházának 85. Bálint történetírónak és professzornak betegágyában némi derűs perceket .saereatek, innen, ebből a teremiből azonban kifelé romboló hatásúak lehetnek az olyan megállapítások, amelyek tradíciókat, szent eszméket, majdnem azt mondhatnám, a mitológiával azonos ideálokat rombadö-nteni alkalmasak. {Ügy van! jobbfelől.) Ne felejtsük el, hogy egy nemzet társadalmi rendje, éppúgy, mint gazdasági rendje nem egy élettelen mechanizmus, hanem egy organizmus, amelynek lelke van, ahol a lelki szempontok és az ideálokhoz való ragaszkodás döntő fontosságúak, s az ezekhez avatatlan kézzel való hozzányúlás véghetetlen veszélyeket rejthet magában és vonhat maga után. (Esztergályos János tagadólag int.) Hiába csóválja a fejét Esztergályos ligen t. képviselőtársam. (Esztergályos János: A történelmi igazságokat megmondani sohasem bűn! — Surgóth Gyulai Az előbb nem azt mondotta a szónok!) a történelmi igazságok csak akkor válnak történelmi igazságokká, ha megfelelő tudományos retortákon átbocsátva ilyen kvalifikációt nyernek. Azok a történelmi kutatások, amelyek, megengedem, jóhiszeműen az oknyomozó történelem terén esetleg olyan eredményekre jutnak, amelyek más megvilágításban állítanak <be bizonyos, előttünk eddig megdönthetetlen történelmi igazságoknak ismert eseményeket elsősorban a Történelmi Társulat elé valók. Ott tessék ezeket a kérdéseket elintézni^ (Ügy van! jobbfelől.) de ne tessék arra felhasználni, hogy itt a parlamenti (ülésteremben fenegyerekesikedjünk, hogy a gyáva tömegemiberek felé, azok felé a típusok felé, akiknek az a jelszavuk, hogy: »jól megmondotta neki«, olcsó népszerűséget hajhásszunk. Ez a terem, ennek a teremnek atmoszférája, ennek a teremnek tradíciója, igen t. Esztergályos képviselőtársam, mindnyájunkra kötelező. (Esztergályos János: En még nem beszéltem, képviselő úr! Tessék csak várni ! — Derültség. — vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Minden bajt csirájában kell elfojtani!) T. Ház! Áttérve azokra az elvi szempontokra, amelyeken tulajdonképpen ez a javaslat felépült és amely szempontok taglalása, azt hiszem, sok (mindenféle olyan téves megállapítást helyre fog igazítani, amelyeket a vita rendjén hallottunk, körülbelül öt csoportba foglalhatnám ezeket az elvi szempontokat. Az első és döntő jelentőségű szempont kétségtelenül az, hogy vájjon a kötött birtoktípus fenntartása indokolt és jogosult-e. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból csak egy kérdés a döntő, mégpedig az, hogy eltekintve azoktól a szempontoktól, amelyeket itt Eckhardt Tibor és Bethlen István igen t. képviselőtársam is felhozott, a termelési érdeket kell szem előtt tartani és milhelyt ez a termelési érdek azt mutatja, hogy egy állandó intenzív belterjes kezelés alatt álló birtoktest a mezőgazdasági kultúra fejlődése szempontjából biztosíték, akkor, ha egyébként a birtokeloszlást egy ilyen bir-' toktípus károsan nem befolyásolja, a kötött birtoktípus fenntartása igenis indokolt ebben a korlátolt mértékben és terjedelemben. Egyébként erről a kérdésről az ellenzéki oldalról Bethlen István gróf is nyilatkozott és itt különösen rá kell mutatnom beszédének arra a részére, amely azokkal a felszólalásokkal polemizált, amelyek világnézeti szempontból bírálták azt, hogy a kötött birtoktípus fenntartandó-e, igen vagy nem. ö ugyanis azon az állásponton volt, hogy világnézeti szempontok ebben a kérdésben egyáltalában nem lehetnek mérvadók, és ezt a felfogását annál is inkább ülése 1936 február 5-én, szerdán. 247 elkeli fogadnom, mert még ott is, ahol világnézetű szempontok uralkodhatnának; a szociáldemokratapárt részéről sem jogosult a kötött birtoktípus negálása. Nem pedig azért, mert amikor a weimari alkotmány a hitbizományokat Németországiban eltörölte és a reformtörvény végrehajtását az egyes államokra bízta, akkor például Poroszországban, ahol egy szociáldemokrata kormány hajtotta végre a hitbizományi reformot, ez a törvényjavaslat lehetővé tette, hogy bizonyos kötött birtoktípusok Waldgut és Landgut elnevezés alatt 1500 hektár, tehát körülbelül 3000 hold kiterjedésben megmaradjanak. Ezt a törvényt pedig- meghozta, illetőleg végrehajtotta egy szociáldemokrata kormány. Ebből is látszik tehát, hogy a termelési érdek és egyéb más szempontok döntőbbek ennek a kérdésnek az elbírálásánál, mint a világnézeti szempontok. (Esztergályos János: A mi viszonyaink egészen mások, mint a weimari Németországéi voltak! Tehát másképpen bírálandók el!) Mi is azt tapasztaltuk, hogy azok sok tekintetben mások. (Zaj. — Huszovszky Lajos: Nálunk csak a politikum a döntő!) Viszont még más világnézeti szempontok sem döntők — így a liberális világnézet sean — ebben^ a kérdésben. Itt ezen a téren többször találkoztunk azzal a kifogással, hogy Deák Ferenc, Széchenyi István (Esztergályos János: TTgy van! Kossuth!) abban az időben a kötött birtok eltörlése mellett szólaltak fel. (Esztergályos János: Ellen!) Erre a kérdésre gróf Bethlen István adta meg a választ a Ház osztatlan helyeslése mellett s a szélsőbaloldalon ülő képviselő urak is helyeseltek, (Esztergályos János: Nem helyeseltünk!) amikor kifejtette azt, hogy Deák Ferenc a mai viszonyok között nem is tehetne más, mint azt, -hogy a kötött birtoktípust fenntartsa. Nem az a döntő, hogy száz év előtt mit mondott egy kiváló államférfi, hanem az a döntő, hogy mit mondana ma. (Esztergályos János: Ügy van!) Ezt pedig t.képviselőtársam igazán nem tudná kitalálni, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Még az sem döntő, hogy mit mondana, hanem, hogy mit csinálna felelősség mellett!) Ebben a beszédében Bethlen István — és ezt fontosnak tartom, mert liberalizmus jegyében oly sok hivatkozás történt Deák Ferencre és Széchenyire — szó szerint ezt mondotta (olvassa): »Kétségtelen, hogy a liberális korszak nagy felszabadító reformjai folytán a magyar gazdasági élet erős fejlődésnek indult és enélkül ez a fejlődés sohasem következett volna be. De a történelmi retrospektív kutatás szemüvegén keresztül nézve a helyzetet, azt kell mondanom, hogy a földbirtok szabadságának korlátlan helyreállítása bármilyen előnyökkel is jár, bizonyos hátrányokat teremt. Ebben a korszakban indult meg mindenekelőtt a középbirtok fokozatos eltűnése, megsemmisülése, ami a magyar nemzet szempontjából — mondjuk ki egészen nyíltan és őszintén — nagy veszteség volt. Ennek volt a következménye az, hogy fokozatosan egészségtelen törpebirtokos tömegek fejlődtek ki. Végeredményben ez volt az oka a földnélküli proletariátus megszületésének is. Ezek történelmi tények, amelyeket Letagadni nem lehet. Nem ez vólt-e az oka a földbirtok időről-időre jelentkező egészségtelen eladósodásának... stb., stb.« Azt hiszem tehát, hogy ezek az argumentumok, amelyek a liberalizmus jegyében a kötött birtoktípussal, mint elvvel szemben felhozatnak, ma már idejüket multák, és legke36*