Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-85

248 Az országgyűlés képviselőházának Bí vésbbé helytállóak azok a hivatkozások, ame­lyek száz év előtti, korszakban elhangzott be­szedekre vonatkoznak. (Dulin Jenő: Közben egész Európában megszüntették a kötöttséget! Ez a fejlődés menete!) Dulin Jenő képviselőtársam és a pártjából felszólalt képviselő urak, valamint az ellenzéki oldalról felszólalt összes képviselőtársaim is pont a hitbizományi kötöttség ellen szólaltak fel. Tudtommal azonban még egyéb kötött bir­tokok is vannak Magyarországon, még pedig igen nagy számban. Ezekről a kötött birtokok­ról azonban, mint amelyek a földbirtok helyes eloszlását bármilyen mértékben akadályoznák, úgylátszik politikai opportunizmusból nem tartotta szükségesnek beszélni. (Dulin Jenő: Csak a hitbizományról volt szó!) Előbb fejtet­tem ki, hogy minden másról méltóztattak be­szélni a hitbizományi javaslat kapcsán, csak magáról a javaslatról nem. Nyilvánvaló tehát, hogy ennek az országgyűlésnek a többsége és a közvélemény többsége is a kötött birtoktípus­nak restringált mérvben való fenntartása mel­lett foglalt állást. Ez el nem vitatható. Még Eckhardt Tibor képviselőtársam is ezen az állásponton van, azzal az egy kis módosítás­sal, hogy a mezőgazdasági ^ingatlanoknál a kö­tött birtoktípust nem szívesen látja, de el­vileg e mellett van. Ebből a szempontból nézve a javaslatot, az abszolúte az ország közvéle­ménye óhajának megfelelő kodifikációt hozott ide, amikor elvileg a kötött birtoktípus elvének fenntartását kodifikálta. Más kérdés az, hogy milyen mérvben ma­radjon, meg ez a kötött birtok a hitbizományok keretén belül. Azt hiszem, hogy az a mérték, amelyet a javaslat kodifikál és jogszabállyá emel, semmiféle tekintetben nem lehet akadálya az egészséges birtokeloszlásnak< mert végered­ményben a javaslat végrehajtása után az ország egész mezőgazdasági területének csak körülbelül 1'7%-a, lesz az, amely kötöttség alatt marad. Erre pedig azt mondani, hogy ez akadálya az egészséges birtok eloszlásnak, .azt hiszem, ko­molytalan megállapítás. Itt szeretnék rátérni arra, amit tegnap Eck­hardt Tibor igen t. képviselőtársam mondott, hogy a felszabadult területek mennyisége a hit­bizományi kötöttség alatt maradó területhez ké­pest semmi, minthogy azt méltóztatott mondani, hogy 830.000 hold ma a hitbizományi terület és ebből még a javaslat szerint is csak 230.000 hold mezőgazdasági terület szabadulhat fel. Itt azon­ban tévedés van, mert a 830.000 holdban van közel 320.000 hold erdő (vitéz Gömbös Gyula mi­niszterelnök: Ez a lényeg!) és ha az erdőt, ame­lyet Ois kötöttség alatt kíván tartani, levonjuk ebből a területből, akkor körülbelül 50%-a a me­zőgazdasági területnek — amelyben földadó alá nem eső terület, kert, legelő, rét is benne fog­laltatik, tehát nem tisztán szántóföld — felsza­badul. Azt hiszem tehát, hogy a törvényjavaslat helyes mértéket állapít meg akkor, amikor a hitbizományi kötöttség alatt maradó területnek a felső határát ezek szerint a szabályok szerint állapítja meg, amelyeket e tekintetben felállít. A második elv, amelyen a javaslat felépül, az, hogy most már miféle jogi helyzetbe kerül­jön az a hitbizományi birtokos, akit a törvény életbelépte ebben a jogi helyzetben talál. Itt a legkülönbözőbb szempontokat lehetne érvényesí­teni. Lehetne azt mondani, hogy a törvény élet­beléptének napjával az a hitbizományi birtokos korlátlan tulajdont kap. Ezzel szemben azt Jehet felhozni, hogy a hitbizományi birtokos a tör­vény alapján tulajdonképpen ajándékot, több . ülése 1936 február 5-én, szétdán. '. jogot kapna, mint amennyi neki ma van, és itt nem tudom, hogy meg lehet-e találni azt a jog­etikai alapot, amelyre ezt a jogszabályt fel le­hetne építeni. Mert ne felejtsük el, hogy minden jogszabály csak addig bír tekintéllyel és csak akkor ér valamit, ha jogetikai alappal bír. Le­hetne arra az álláspontra is helyezkedni, hogy a hitbizományi birtokos, akit a törvény életbe­léptetése ebben sa állapotban talál, nem haszon­élvezi tovább a hitbizományi megkötöttség alatt megmaradó területet. Ez viszont már jogfosztás és így leghelyesebb a törvénynek azi az elvi alapja, hogy a szerzett jogok tiszteletben tartá­sának alapján áll és azt mondja,, nem veszek el semmit, de nem is adok semmit: a sízerzett jo­gokat tiszteletben tartom. Az tehát, aki a törvény életbeléptetésekor hitbizományi birtokos, továbbra is haszonél­vezi a hitbizományi vagyont addig, amíg le nem mond, vagy meg nem hal. Ez a törvény­javaslat tehát a szerzett jogok alapján épül fel. De gyakorlati szempontból is megvan en­nek a nagy jelentősége. Hiszen súlyos aggo­dalmakat tápláltak abból a szempontból is, hogy ha a hitbizományi kötöttség uno ictu, egy törvényes intézkedéssel és egy időben szűnnék meg, olyan nagy területek kerülnének piacra, amelyeket az ország különösen mai gazdasági helyzetében felvenni képtelen volna. [Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé­pen.) Azáltal tehát, hogy a hitbizományi bir­tokos életfogytiglan, vagy legalább is lemon­dásáig a szerzett jogok birtokában marad, automatikusan tempirozódik a birtokok sza­badforgalomba való kerülése és így remél­hetőleg a piac felvevőképességével arányosan fog ez a folyamat haladni. Éppen ebből a szempontból bír jelentőséggel az is, hogy a hitbizományi birtokos és a leendő utód között elő- és az utóörökösi jogviszony konstruálta­tik, mert így teljesen bezáródik az a kör, ame­lyet a jogi konstrukció szempontjából a tör­vényjavaslat igen helyesen, mint célt maga elé tűzött. Itt kell rátérnem a 25. §-ra. Bethlen István gróf egy kis maliciával azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat nem őszinte. Azt mondotta, hogy az egyik oldalon felszabadítja a hitbizo­mányi és akkor jön egy másik szakasszal, az­zal a bizonyos 19. §-szal, amely az elidegení­tési és terhelési tilalommal is, de azzal is, hogy a hitbizományi birtokos életfogytiglan a vagyon birtokában marad, tulajdonképpen ad graeeas calendas, 25—30 esztendőre tolja el ennek a javaslatnak érvényesülését. Ugyanezt mondta Eckhardt Tibor igen t. képviselőtár­sam, aki azt mondotta, hogy ebből a javaslat­ból legfeljebb 25 év múlva lesz valami. De ugyanezek a t. képviselőtársaim lándzsát tör­nek a magántulajdon szentsége és a szerzett jo­gok tiszteletben tartása mellett. Itt valami lo­gikai ellentmondás van. (Ügy van! a jobbol­dalon és a középen.) Azt a kívánságot, hogy a szerzett jogokat tiszteletben tartsuk, teljes mértékben érvényrejuttatja ez a törvényjavas­lat. Ennek pedig szükségszerű konzekvenciája az, hogy csak akkor fog a hitbizományi bir­tok szabadforgalomba kerülni, amikor a szer­zett jogok birtokosának e jogokról való le­mondása, vagy elhalálozása folytán e jog megszűnik. Ez a javaslat tehát nemcsak nem vádolható azzal, hogy nem őszinte, hanem egyenesen azokat az elveket valósítja meg, amelyeknek megvalósítását az előbb említett t. képviselőtársaim itt a törvényhozásban is kívánták. Lehet arról beszélni, hogy az az elidegehí-

Next

/
Thumbnails
Contents