Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

218" . Az országgyűlés képviselőházának szerre vágynak itt is, bért fizetni a földért természetben és ma, amikor a magyar kisgazdatársadalomnak földfelvevő képessége a pénztelenség következtében csekély, azt hiszem, ez az egyetlen lehetséges, járható, racionális út a kisembereknek művelhető bérleti földhöz való juttatásához. Kocsola, ez a kétségbeesett község, amely beadványozik, instanciázik évek óta, egyetlen egy beadványára soha még választ sem kapott. Szakcs községben ugyanez a helyzet. Hogyan bízzanak ezek az emberek az állami reformokban és mit várjanak mai elesettségiikben a családi hitbizományoktól,, hogyan bízzanak abban, ha a földreform-földek így sikerültek, hogy abban a családi kis hitbizományi birtokban valóban jobb állapotba jutnak. T. Ház! Elismerem, hogy a jelen törvényjavaslat a múlttal szemben haladást jelent, de azt óhajtom, hogy a változásnak a falu is hasznát lássa valami úton-módon és pedig nem a történelmi messze időben, hanem a legrövidebb idő alatt. Tudom, hogy a jelen javaslat és a telepítési törvényjavaslat között bizonyos Junktim van, de azt is tudom, hogy a magyar nép felvevőképessége a szabad földre végtelenül csekély. Festetics Domonkos gróf, i. képviselőtársam igen helyesen jegyezte meg, hogy a magyar föld népének újabb földeket eladni addig*, amíg a mai terhek, a mai adósságok nyomják, tiszta lehetetlenség. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Rajniss Ferenc: Tisztelettel kérek meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárult. Rajniss Ferenc: Vásárolt föld helyett terménnyel fizetett bérletet akar Itt is a nép. ^Ennek az útját kellene előkészíteni. S itt térek vissza arra, amit Dercsényi báró iogi felfogásáról beszédem elején mondottam, hogy t. i. a hitbizományi birtokost csak a kamat illeti meg. Méltóztassék végignézni a hitbizományi sta-. tisztikán. 61 hitbizományról van szó, amelyeknek 823.324 hold a területe. Ebből 13 hitbizomány 586.297 holdat tesz ki. Ez a 13 hitbizomány 20.000 holdon felüli birtokokból áll. Legalább 70—80.00 holdra becsülöm azt a területet, amely a hitbizományokból nem fog e törvény hatálva alá esni a jövedelemminimum alapján. Marad tehát 150—160.000 hold területű hitbizomány, amely a külföldi példák szerint, normális hitbizománynak nevezhető Magyarországon. Ilyen eltolódások mellett nem tartom igazságosnak a tisztán lineáris rendezést. Nem tartom helyesnek, hogy a 2000 holdas hitbizomány ugyanolyan törvényes intézkedések alá essék, mint a 200.000 holdas hitbizomány. Lengyelország is külön törvényt hozott a Zamojski-hitbizományra vonatkozólag és nálunk is megfelelne a birtokpolitikai céloknak, ha a 20.000 holdon felüli hitbizomány ok legalább a birtokok kamatozásában, szociálisan bizonyos mértékig megköttetnének, legalább olyanképpen, hogy ez a megkötés a jelen törvényjavaslat szellemével megegyezzék. A javaslatnak 41. §-a új hitbizományok bérbeadását engedélyezi földbérlőszövetkezeteknek és egyeseknek is, 20 katasztrális holdnál kisebb parcellákban. A törvényjavaslat azonban nem szól a felszabadított földekről, ami különösen fontos a 20.000 hold fölötti birtokoknál. Ezért a 41. §-ra való hivatkozással 83. ülése 1936 január 31-én, pénteken. tisztelettel beterjesztek egy határozati javaslatot (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormány, hogy a jelen törvényjavaslat 41. §-a után az alábbi szöveget iktassa be: A 20.000 holdon felüli hitbizományok jelenlegi birtokosai, a jelen törvény 10. §-a értelmében felszabadított ingatlanokból, a hitbizományi minőség telekkönyvi törlése után, a Földmívelésügyi miniszter birtokpolitikai javaslata és a hitbizományi bíróság rendelkezése alapján, kötelesek a birtokutódokat is kötelező hatállyal, az 1898:XXIII. törvénycikk alapján alakult földbérlőszövetkezeteknek, vagy 20 kataszteri holdat meg nem haladó kishaszonbérletek formájában olyan mennyiségű mezőgazdasági ingatlant a hitbizománnyal határos községek polgárainak bérbeadni, amennyi ezen községek egészséges terjeszkedését biztosítja.« E paragrafus beiktatásának semmi akadá]ya_ nincs, mert ez a törvény különböző szakaszaival szellemben, sőt sok tekintetben szavakban is megegyezik. Előterjesztem továbbá a következő határo zati javaslatot (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a jelen törvényjavaslat 3. §-a után az alábbi szöveget iktassa be: »Az eszmei, illetve uradalmi községek a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvény 3. §-ának végrehajtása előtt feloszlatandók.« Ennek a két rendelkezésnek beiktatása igazsággá avatná az 1. *§-ban lefektetett célkitűzéseket is és a kormányzathoz méltó segítséget hozna a föld népének olyan helyeken, ahol az 1847. évi magyar megállapítások alapján is, legdúsabb a magyar föld, de túlnyomó része kötött birtok, és ahol a magyar faj fenntartása ma már elemi létérdek. T. Ház! A törvényjavaslatnak különböző kisebb pontjaival kapcsolatban magáim is azon a véleményen vagyok, hogy jó lett volna, ha a telepítési javaslattal együtt kaphattuk volna meg ezt a törvényjavaslatot, mert — sajnos — lehetséges, de csak később látjuk majd, hogy baj volt esetleg ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában elfogadnunk és ezzel prejudikálmmk a telepítés esetleg igen fontos szakaszainak. (Úgy van! a jobbközépen.) A hitbizományi bíróságokra véleményem szerint ennek a törvénynek alapján rengeteg imunka vár. Sok a kibúvó, a korrigáló, a feljavító, a süllyesztő lehetőség és a bizonytalan időre tolt végrehajtás miatt ez a bírósági eljárás rengeteg költséget fog okozni. Nem tudom egyelőre, hogy a 61 birtokoscsalád érdekében az állam milyen hatalmas kiadásokra kényszerül, különösen ha a reform szociális része a jövőben nem fog kellően kidomboríttatni. T. Ház! Helyes a törvényjavaslat 4. §-a, amely szerint a hitbizományi kötöttségben maradó ingatlanok lehetőleg olyan helyen jelöltessenek ki, amely nem gátolja a szomszédos községek gazdasági terjeszkedését, vagy a községek belterületének egészséges fejlődését. Ennek a szakasznak végrehajtása azonban a hitbizományi (birtokos anyagi érdekeivel kerül a jövőben feltétlenül összeütközésbe. A jelenlegi haszonélvező halála után a hat esztendő megkötését túlságosan soknak, sőt egyenesen feleslegesnek tartom, mert a halál által előírt törvényszerű eseményekbe még ilyen korrigáló imódon beleavatkozni nem helyes.