Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 19Ê6 január Sl-én, pénteken. 219 CseSh-Szombaty László igen t. képviselőtársam a paraszti hitbizománynak az egykével való összefüggéséről beszélt rendkívül érdekesen. Valószkiá, hogy amit imond, az a jövőben meg is fog felelni az igazságnak. T. i. ez a paraszti hitbizomány tiszta német származású gondolat. Jó gondolat, csak semmiképpen nem magyar. A németség t. i. törvény nélkül is praktizálja ezt a családi hitbizományi, praktizálta a múltban is itt Magyarországon is, Németországban pedig ez a keleti területeken imint egy évezredes jogszokás fejlődött ki a valóságos joggal ellentétben. A magyarországi németség e családi hitbizomány kérdését úgy oldotta meg, hogy ha három fia volt a családnak, akkor kettőt taníttatott, akik véglegesen lemondottak a jogaikról és így a harmadik fiú osztatlanul megkapta a birtokot, ha pedig leánytestvér volt, azt kiházasították. Walter Darre nem alkotott újat, tmert arról volt szó, hogy a miniszter egy élő faji jogszokást törvényesített akkor, amikor a paraszti hitbizományokat megteremtette. Nálunk ezzel sízáanolni — sajnos — nem igen lehet. Walter Darre »A parasztság, mint az északi faj vérforrása« című könyvében meg is állapítja azt, hogy nines is másról szó, mint a keleti rész németsége jogszokásának törvényesítésiéről, szemben a nyugati részekkel, ahol tényleg a »korlátolt«-nak.nevezett római jog uralkodik. A magyar ember ezt az elosztást a gyermekei között nem tudja így elképzelni, úgyhogy e helyett a paraszti hitbizományi rendszer helyett sokkal jobb lett volna részben a tagosításnak erőskezű végrehajtása, résziben pedig egy bizonyos birtokmicnitmum meghatározása, amelyen alul nem lehet szétosztani a földet. Nekem egy parasztgazda arról panaszkodott, hogy nem múlik el év, hogy egyegy darab földet ki ne felejtsen, mert 4—5 hold földje 120 darabban fekszik szerte-széjjel a határban. T. Ház! Az előttünk fekvő hitbizományi törvényjavaslat szerint fölszabaduló hitbizományi földek egyetemleges felelőssége kérdéséban száz százalékban egyetértek Esterházy Móric gróf mélyen t. képviselőtársam állásfoglalásával. A terheket fedő birtokrészt ki kellene hasítani a nagy hitbizományokokból. Azért mondtam,, hogy a 20.00 holdon felüli hitbizomány ok kérdését valahogyan külön kellett volna rendezni. Feltétlenül indokolt az, ami a 22. Vban foglaltatik, hogy a kegyúri terhekre vonatkozóan ingatlanrész kihasítására kell törekedni. Ugyanez áll más meglevő szociális terhekre is, amelyeknek kérdése főképpen a 20.000 holdon felüli hitbizományi birtokokból való kihasítással volna megoldandó a jövőben. Az erdőbirtokok megkötését nem tartom olyan százszázalékosan helyesnek és bizonyítottnak, mint azt a törvényjavaslattal kapcsolatban itt majdnem mindenki hangsúlyozta. Az erdélyi,, illetve a székely erdőbirtokosság példája igenis azt mutatja, hogy lehetett volna itt községi erdőterületeket is létesíteni, amelyek ugyanazoknak a feladatoknak meg tudtak volna felelni, mint a nagybirtokok. Kétségtelen dolog véleményem szerint, hogy a jövőben a magyar ;

'H helyzete nem lesz sokkal jobb. A mezőgazdasági technika fejlődése és az amerikai újjáépítési terv összeomlása következtében nagyon valószínűnek tartom, hogy Amerika a restringált termeléstől újra egy túlzott termelésbefog átcsapni, aminek következménye az európai gabonapiacon újra érezhető lesz. Ha pedig a mezőgazdaság számára nem tudunk a jövőt KÉPVISELŐHÁZI ÉRTESÍTŐ. illetőleg nagyon sok jót jósolni, akkor még inkább okunk van arra, hogy a mezőgazdasági problémák végleges elintézéséről a lehető legjobban gondoskodjunk. Véleményem szerint a birtokpolitikai kérdéseket egymástól teljesen és tökéletesen elválasztani nem lehet s pusztán gazdasági alapon talán meg sem oldhatók. A parlamenti tárgyalás nem engedi meg, technikai lehetetlenséggé teszi ezeknek az összefüggő birtokpolitikai kérdéseknek közös, együttes tárgyalását, de végeredményben mégis csak arra kell törekedni, hogy egy közös,, nagy és hatalmas egységben áttekinthessük a magyar föld egész problematikáját. A reformnemzedék először hangsúlyozta erősen és vette be programmjába az úgynevezett sövénytelepítést, ami alatt azt értettük, hogy a határokon legalább 30—40 kilométer mélységben^ a színmagyar lakosságot mindenfelé telepítéssel kell megerősíteni. (Helyeslés obbfelől.) Ezzel a telepítéssel mi nem gazdasági hasznot óhajtottunk, mert azt tartottuk, hogy ezt a telepítést meg kell csinálni akkor is, ha ez a nemzetnek határozottan nagy áldozatába körül! (Helyeslés jobbfelől.) A határon való telepítés kérdésében sem tudtunk eddig semmit előre menni, ugyanakkor, amikor nálunk egy túlzó és beteges politikai állásfoglalással hirdetik állandóan a német veszedelmet. Egy öntudatos nemzet, amely Szent István koronájára gondol, amely 40% nemzetiséget kormányzott, nem beszélhet józan ésszel egy pár százalék nemzetiség létezése miatt, nemzetiségi veszedelemről a mai Magyarországon. Mindenre felkészülten azonban, a jövő igenis elvárja tőlünk, hogy a határok mentén áldozatok árán is erős, kemény színmagyar lakosságot telepítsünk, egy, vasgyűrűt, egy eleven gyűrűt, egy eleven sövényt húzzunk az állam élő teste körül. Ennek a birtokpolitikai • tételnek szorgalmazásában soha, de soha kifáradni nem fogunk. A reformnemzedék birtokpolitikája soha nem volt demagóg. Nem kívántunk pusztító radikalizmust, de hirdettük és tovább is hirdetjük, hogy a nemzeti birtokpolitikát) am éppen a végleges jogbiztonság megteremtése érdekéiben van szükség a határozott, a bátor és a kemény intézkedésekre. Kár a nehézségeket megkerülni s ;ai kényelem szempontjai miatt feláldozni a megadott lehetőségeket azért, hogy egy pár esztendő múlva újra elölről kezdjünk minden új reformot és minden új kísérletezést. Az összefüggő és egymással organikusan kaipcsolódó mezőgazdasági kérdések közé sorolom a jelenlegi reform mellett a gazdaadósságok rendezésének kérdését, a földreform földek szanálásának kérdését, a

1 telepítést, a tagosítást, a birtokminimum és birtokmaximum megállapítását és mindenekelőtt az összes reformoknak közös, egyszerű és egészséges pénzügyi megalapozását; az értékesítési problémát, a munkanélküliség kérdéseit és különösen a zuhanó napszámbér kérdését. Kétségtelen dolog ugyanis, hogy az üzemstatisztikák szerint a napszámbér esztendőről-esztendőre mindjobban összezsugorodik. Ha ehhez a tényhez hozzávesszük még azt a szomorú jelenséget is, hogy a sok munkát igénylő mezőgazdasági termelési ágazatokban, mint a dohánytermelésben és a cukorréipatermelésben, valósággal katasztrofálisnak nevezhető csökkenés állott be az utóbbi időben, akkor mezőgazdasági proletár népességünknek, az erős, tiszta magyar népességnek, a föld népe háromnegyed részének determinált 32