Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

216 Az országgyűlés képviselőházának gyár falvak, ha nem gyarapodik lakosságuk» ha elsenyved a kisipar, mert az óriási uradalom csak önmagának él. A falvakban a tengelyig süllyed a koc^i a lehetetlen utakon. Egykilométeres utat évtizedeken keresztül nem tud kiépíteni a község a nyomorúság, a szegénység miatt. Hol látszik meg ilyen körülmények között egy kétszázezer holdas nagybirtoknak gyarapító hatása a magyar népre, a magyar falvak népére, amely, — bocsánatot kérek — szerény személyemet elsősorban érdekli ebben a kérdésben; természetesen nem azzal a demagógiával, hogy a gazdagot tönkre kell tenni, mert a gazdagnak az érvényesülése bizonyos fokig meg kell emelje a szegény emberek életszínvonalát is. A hitbizományi és telepítési törvény hírére az Esterházy-uradalom Üombóvárott a mellényzsebből kifizetett a bérlőknek háromnegyedmillió pengőt, azért, hogy azonnal hagyják ott a földet. Hatalmas összeg háromnegyedmillió pengő, de mit érnek ezzel azok a kis magyar falvak, amelyek az Esterházy-uradalom árnyékában élnek száz és száz esztendő óta, de tönkrementek, nem tudnak szaporodni s az egyke átka és a szegénység pusztít bennük. Az ember kényelmesen átlép egy barázdán. Az egyik lába uradalmi földön van. Ez másodosztályú föld. A másik lába szabad parasztbirtokon van. Ez elsőosztályú föld. A paraszt viseli a végtelenül nehéz adót, a paraszt roskadozik a pótadók terhe alatt és a nagybirtok az úgynevezett eszményi községben mentesül ezektől a terhektől. Pedig a mai állapot szinte paradicsomi állapot az Esterházy-birtokon. Paradicsomi állapot azért, mert Esteházy Pál herceg valóban kitűnő gazda, takarékos ember, beruházó tulajdonos és az ínségeseknek alamizsnát is juttat. Elképzelhető, mi volna itt akkor, ha ez a bitbizomány rossz kezekben volna. Mindezzel csak azt akarom állítani, hogy nem személyi kérdésről, nem személyi gyűlölködésről van itt szó. A mammutb irtok, a mammuthitbizomány mintegy hatalmas nagy kapitalista intézmény az oka annak, hogy környezetében a kisemberek érvényesülni nem tudnait. Maga ez az intézmény, maga ez a kapitalista nagybirtok, önmagában antiszociális. Méltóztassék csak egy százmillió pengő alaptőkével rendelkező ipari vállalatot elképzelni. Szomorúsággal vagyok kénytelen megállapítani látatlanban is azt, hogy egy ilyen ipari vállalat — amilyen Magyarországon tulajdonképpen nincs is — munkás szociális jóléti intézményekre és a munkásbiztosításra milyen hatalmas összeget kénytelen kiadni. Nem azt mondom, hogy a maga jószántából ad ki hatalmas öszeget az ipar, de kényszerül kiadni munkásainak védelmére. Amikor egy 200.000 holdas birtokról beszélünk, akkor megdőlnek mindazok az érvek, amelyeket itt a földszeretetről, a földnek és a tulajdonosnak tradicionális összenövéséről hallottunk, mert egy 200.000 holdas birtok mellett, amelyet racionálisan kezelnek, csak kapitalista vállalkozásról lehet szó

% semmi másról. A bérlő tenmészetesen önmagáért dolgozik, az intéző pedig egymaga hiába akar jó lenni, mert a mammutorganizáció belső törvényei parancsolnak; a hitbizományi nagybirtok Önmagáért él, kacsalábon forog és a környező magyar falvakra fröcsköli a sarat. Nem egyéni bűnözőkről van itt szó, hanem egy egész hatalmas rendszerről, amelyen az előttünk fekvő 83. ülése 1936 január 31-én, pénteken. törvényjavaslat szerint segíteni kell. Egy ilyen óriási üzemiben, mint amilyen az Esterházyhitbizomány, lehetetlennek tartom, hogy a munkásoknak ne legyen joguk a bérrendszer ellenőrzésére és a saját maguk kicsiny érdekeinek védelmére, mert ez a bérrendszer, állítom, még imindig feudális és középkori, mert összeköttetésben van bizonyos robotmunkákkal, amelyeket az évszázadok szentesítettek. Fényes statisztikája szerint a dombóvári hitbizoraiány lakossága 1840-ben 33.318 lélek volt és az öszszes Esterházy-birtokokon 1840-ben 700.000 lélek élt. A felszabadítás azt jelentette, hogy ezeket az embereket csak akkor hívják munkára, amikor rájuk szükség van, különben élvezhetik a kenyértelen szabadságot, úgy, hogy azt is állíthatóim, hogy a régi, teljesen feudális rendszer az emberek exisztenciális szempontjából helyesebb volt, mint a mai. Népszaporodási tragédia az, hogy az Esterházy-birtokon 1840-ben már 700.000 lélek élt. Kenéz Bélának »A föld és népe« című munkájára hivatkozom, amelyből éppen az Esterházy-hitbizoimányokat illetően ez a népi tragédia súlyos és szomorú szavakban kiolvasható. A kerületemben egyesített Esterházy-hitbizomány térképét ezennel leteszem a t. Ház asztalára. Az eszmei község, egy túlszép kifejezés, az igazi neve uradalmi község lenne. TJjdombovárnak van 6189 lélekszámú lakossága, a legnagyobb része nyugalmazott vasutas. Van 32.536 katasztrális hold határa, ebből 31.725 hold az Esterházy-hitbizományé. 1918 óta alapították már Ujdombovárt véglegeLsen eszmei községnek, A községnek, mint minden úgynevezett magyar eszmei községnek az alapja törvénytelenség. T. i. az 1871 : XVIII. te. 21. §-a értelmében az önálló pusztákat a környező községekhez kellett volna csatolni. A törvény világos rendelkezéseinek sérelmére létesültek ezek az eszmei községek, amelyekben eredetileg csak az uradalomnak a cselédei laktak, amelyekben az ispánok és az intézők parancsoltak és amelyekbe civillakosság csak az idők folyamán költözködött, úgy, mint TTjdombóvárra, legnagyobbrészt a házhelyadományozásokkal kapcsolatban, nyugdíjas vasutasok és egyéb polgárok. T. Ház! Az eszmei községek elvonják az anyagi erőt a környező községektől, magasabb pótadókat fizetnek a környező községek, hogy az uradalmi község mentesüljön ezektől a pótadóktól, közterhektől. Egy darab középkor tulajdonképpen az eszmei község. Ez az újdombóvári 31.000 holdas nagybirtok foglalkoztat 1047 munkást, cselédet egész éveset és 833 időszaki alkalmazottat, vagyis 1880 embert. Az időszaki munkásoknak nagyrésze azonban már Hevesből és Zalából jön erre a területre. Nagybérlet volt 14.000 hold belőle, ennek nagyrészét most, — mint mondtam — visszaváltották; az uradalomhoz tartozik egy hengermalom, téglagyár, fatelep, szeszgyár, halgazdaság, vagyis a 'birtokkezelés önmagában kiváló, ragyogó, racionális, csak éppen a körülötte levő hallgatag falvak süllyednek bele a nyomorúságba. Itt van Üjdombóvár községe, ahová, — amint az eszmei községnek térképére vetett pillantásból meggyőződhettünk — a távolabbi pusztákról 20—30 kilométerről kell bejárnia a szegény embernek orvosi kezelésért, amikor a mellette levő községben három kilométer távolságra van orvos. Egy jegyzői tanácsért^egy kis közigazgatási igazságért 20—30 kilométert kell megtennie, amikor a legközelebbi jegyző tőle egy vagy két kilométer távolságra van. A