Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés képviselőházának 83 A pallósjog idejében valószínűleg nem nevezték az urak a magyar jobbágyot magyar, testvérnek, de ez nem magyar bűn volt, mert hiszen egész Európának feudális szelleme természetesen tört rá és természetesen uralkodott Magyarországon is. Csak az az igazi történelemszeretet, amely egy kort összes hibáival és öszszes bűneivel együttesen tud méltányolni. Ëz a méltánylás tesz azután bennünket kissé csendesebbekké és alázatosabbakká, amikor a történelmi multat megítéljük, mert hiszen a múltnak bűnei kétségtelenek és e tekintetben nem is kell olyan túlságosan messze mennünk, mint ahogy azt Matolcsy igen t. képviselőtársunk tette. Bethlen István gróf mai beszédében azt mondotta, hogy a háború előtt helyes kiegyensúlyozás volt tapasztalható birtokpolitikai téren. Nem tudom, hogy a szörnyű kivándorlás volt-e ennek a bizonyos helyes kiegyensúlyozásnak az alapja, de bizonyítéknak méltóztassék megengedni, hogy Bethlen István grófnak, igaz, hogy csak 36 oldalas, de végtelenül fontos könyvéből idézzek, amely 1912-ben »az oláhok birtokvásárlásai Magyarországon az utolsó öt évben« címmel jelent meg. Bethlen szerint 1907 és 1911 között közel 200.000 hold magyar föld, 10 millió aranykorona értékben került Erdélyben román kézre. Az előttünk fekvő reformtörvényjavaslat szerint tehát, ma sokkal több föld szabadul fel, — és ezt bizonyítani fogam —• mint amennyi Erdélyben annakidején öt esztendő alatt elveszett. S kik adták el ezeket a földeket ezer hold körül és ezer holdon felül? Bethlen István gróf könyvéből idézem a következőket, (olvassa): Bánffy Dezső báró örökösei, gróf Teleki László, gróf Károlyi Alajos, gróf Zichy Vladimir, gróf Zichy Ödön, gróf Zichy Rafael, a Csáky grófok, a Pejacsevich grófok, gróf Bethlen Pál, gróf Mikes Miklós, báró Bornemisza, gróf Szapáry Pál, gróf Wimpffen, báró Piret, gróf Latour«, — aki osztrák állampolgár volt és 6500 holdat adott el az oláhoknak — »gróf Königsegsr Fidél«, — • aki 5500 holdat adott el az oláhoknak — »Strasszer és Sternthal urak«, akik 7000 holdat adtak el a románoknak. Csupa rendes, földreformellenes úriember volt ez egy szálig, akik annakidején 200.000 és 400.000 holdakat juttattak román kézre. De eladott a kultuszminisztérium is 1911-ben a vallás- és tanulmányi alapból 450 holdat és eladott a kolozsvári nemzeti színház 203 holdat a románoknak, sőt a földművelésügyi minisztérium is közvetített egy 9766 holdas birtokeladást magyar kézről román kézre: az izavölgyi birtokot. Bethlen István 1912-ben joggal emelt vád-at a nemzeti fatálizmus, a kormányzati tudatlanság, könny elműség^ és reakció ellen, — hogy Bethlen István gróf saját szavait idézzem. Bethlen. 1912-ben így zárta sorait, (olvassa): »Magyar nemzeti birtokpolitika, meddig késel még az éji homályban?« Ezt kérdeztük, mélyen t. uraim mi is, Bethlen Istvánnak egész uralma alatt anélkül, hogy választ kaptunk volna rá ... A felsorolt példák alapján sokkal nagyobb eltűnődéssel mérlegeljük az érdemeket és hibákat egyaránt, amelyeket a múltban ez a nemzet vagy ennek egyes osztályai elkövettek. Nincs ebben semmi szégyen; az élet gyengeségekből és erőkből áll és nevetséges felnőtt emberek között és parlamentben mesét csinálni a történelemből. Az sem segít, ha a plutokrata függéssel parírozzuk ma a nagybirtokok kérdését, ahogy az általam igen nagyrabecsült KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1936 január 31-én, pénteken. 215 Krúdy Ferenc képviselőtársam tette, mert az is van, dekéz a kézben van. Igaz, hogy vannak iparvállalati és bankvárományosok, azonban ezek is karöltve élnek, de egyelőre ebben a törvényjavaslatban a parlamenti szokások, hagyományok és szokások szerint a földkérdéssel foglalkozván, nem homályosíthatjuk el a lényeget más kérdésekkel és nem játszhatjuk ki úgy a megoldást, hogy más feltétlenül sorra következő vagy sorra következendő kérdésről beszéljünk, amikor egyelőre a birtokpolitikái kérdést kell rendbehozni. A földkérdésben pedig igen kevés a magyar változás. Rassay Károly képviselőtársam megdicsérte az 1,100.000 holdas földbirtokreformpolitikát s Bethlen István gróf Nagyatádi érdemének nevezte a földbirtokreformot. Tudom, hogy szegény Nagyatádi egészen mást akart, mert akik emlékezünk azokra a háború utáni plakátokra, amelyek hozták a földbirtokreformot, mondván: Katonák, frontharcosok, hadiözvegyek, rokkantak, most pedig földet kaptok! Csak megkeseredett szájjal vehetjük tudomásul, hogy százan, ezren és ezren szívesen szabadulnának meg az úgynevezett nemzeti adománytól, mert a megalapozatlan földbirtokreform az országra a legnagyobb szerencsétlenséget annak legjobb rétegére zúdította. (Takács Ferenc: Kompromittálták a kérdést!) rétegre zúdult baj, amely tényleg megállott a fegyverrel a határon, arra az aszszonyra, akinek a férje elesett, arra a fiatalra, aki apját vesztette el s aki azt hitte, hogy a nemzet hálából segíteni fog rajta. De kérdem, hogy végeredményben, hatásaiban micsoda segítés az, amelyben a megjutalmazott földreformosok, egyik a másik után visszaadják a földet és nincs, aki újra átvegye azokat olyan feltételek mellett, amelyek mellett azt át kell venni. A földbirtokreformos földek romlása, pusztulása jogbizonytalanságot jelent. Teljesen igazat adok Bethlen István grófnak abban, hogy reformot ebben az országban végre tényleg úgy kell csinálni, hogy a jogbizonytalanság érzése és ténye valóban véglegesen megálljon. *(Ügy van! Ügy van!) Ezért nem óhajtom, hogy túl; ságosan kicsiket lépdeljünk, hogy 5—10 esztendő múlva újra felvegyük e kérdést és újra megmérgezze a társadalmat a reform, és azok, akiknek pénzük van, igyekezzenek eldugni, megmenteni a tőkét, mivel tudják, hogy az írj reform megint belevág a vagyonúkba. ; .. Pesthy Pál t. képviselőtársam beszédében . megdicsérte a Koburg-uradalmat, mert i'ásít,

: amikor pedig a földmívelésügyi minisztérium rendelkezése szerint fásítani kötelessége. Pinezich István képviselőtársunk valóságos apotheozist mondott az Esterházy-uradalomról, amit én, mint dombóvári képviselő, szórói-szóra elfogadok, kénytelen vagyok azonban annak a ragyogó éremnek, amelyet Pinezich István t. képviselőtársam itt a Háznak bemutatott, a másik oldaláról is beszélni, annak másik oldalát is bemutatni. Mit ér az olyan hatalmas és óriási birtok, amelynek tengerében elvesznek a magyar falvak? Leteszem a Ház asztalára az úgynevezett újdombóvári eszmei községnek, vagyis a törvénytelenségnek, a törvénytelen községnek a térképét, amelyről mindenki láthatja, hogy a nagy hitbizományi birtoktestben úgy úsznak a szűk határokkal rendelkező, magukat védő kisközségek, mint elsodort magyar pörgekalapok a nagy vizeken. Kérdem, mit ér a hatalmas nagybirtok, ha annak tengerében a sárba fulladnak a magukra hagyott kis ma31