Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

200 Az országgyűlés képviselőházának \ amikor ezeket a kérdéseket nyugalomban lehe­tett volna tárgyalni, nem vétettek elő, és maga ez a ény jelzi azt, hogy milyen nagy reformkorszak küszöbén állunk. Magának a miniszterelnök úrnak egy beszédéből is azt vettem ki, — amelyben elismerte ugyan, hogy a hitbizományi reformra vonatkozó tervezetet egy miniszterelnöki fiók porló aktáiból szedte ki, de^ amelyben ugyanakkor gúnyosan muta­tott rá, hogy MZ cl reform nem sokat ér, amely az íróasztal fiókjában marad — mondom, ma­gának a miniszterelnök úrnak ebből a beszé­déből is azt vettem ki, hogy nem a reform tartalma, hanem az a tény fontos, hogy napi­rendre került ez. a kérdés és hogy ez jelzi, a nagy reformkorszakot. Lehet t. Ház, hogy normális viszonyok között ebben van némi igazság, csak éppen ebben az esetben nem igaz ez és pedig azért nem, mert ezt a kérdést nem a miniszterelnök úr hozta napirendre, hanem egy kormányzói nyilatkozat, amely kormányzói nyilatkozat a múlt országgyűlés megnyitásakor hangzott el és amely a hitbizományi reformot már akkor bejelentette. Hogy azután ez bizonyos halasz­tást .szenvedett, annak oka nem az volt, hogy az akkori kormány megijedt a saját reformkész­ségétől, hanem egyedül és kizárólag a bekö­vetkezett gazdasági és pénzügyi krízis volt az ok, amely legalább is kétségessé tette, hogy a hitbizományi reform rendjén felszabaduló és megmozduló földnek földbirtokpolitikai cé­lokra való felhasználásához a szükséges pénz­ügyi eszközök: rendelkezésre fognak-e állni, ifren vae:v nem? (Ügy van! a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Nem lehet pénz, nélkül semmit sem csinálni!) Azóta javultak a viszonyok, ma sem tud­juk azonban, hogy milyen mennyiségű föld fog megmozdulni a hitbizományi reform foly­tán és most sem lehetünk teljesen biztosak ab­ban, hogy a rendelkezésre álló pénzösszegek elegendők lesznek-e, vagy nem. Ennek folytán én nagy tisztelettel adózom a miniszterelnök úr bátorságának, hogy ezt a javaslatot mégis előveszi. Igaz, hogy ez a bámulatom és tiszte­letem egy kissé megtorpant a 19. $ olvasásakor, amelyből kisül, hogy a nagy bőkezűséggel sza* baddá tett föld az eredeti javaslat szerint 12 évre most már az új birtokosok kezén köttetik aneg; igaz, hogy ez az intézkedés a bizottsági tárgyalás rendjén változást szenvedett és ez a határidő hat évre szállíttatott le. Engedje meg azonban a miniszterelnök úr, ha egy kissé éles kifejezést fogok használni. Én nem nagy cso­dálattal adózom egy olyan reformmunkának, amely egy nagy reform látszatát kelti, de ugyanakkor és ugyanabban a törvényjavaslat­ban gondoskodik róla, hogy a javaslat 'követ­kezményei, várt következményei és célja egy későbbi generációra váljék csak aktuálissá, mint ahogyan ezt a jelen javaslat teszi. En azt hiszem, nyugodtan bízhatom az objektív köz­vélemény megítélésére, hogy melyik eljárás őszintébb: az-e, amely nem nyúl egy reform­hoz addig, amíg annak összes előfeltételei nin­csenek megadva, nem nyúl hozzá, ha nem. biz­tos a végrehajtás tekintetében, vagy az-e, amely egy nagy reform látszatát ke^ti, de ugyanakkor gondoskodik arról, hogy annak aktualitása egy későbbi generációra tolassék át. (Ügy van! Ügy van! half elöl. — Farkasfalvi Farkas Géza: Vakulj magyar!) Ha ennek ellenére kész vagyok megszavani ezt a javaslatot, úgy ennek valóban nem oka a 3. ülése 1936 január 31-én, pénteken. politikai bizalom, (Mozgás.) amelyet az imént általam felemlített metódus sem volt képes bennein öregbíteni. Nem a politikai bizalom az oka állásfoglalásomnak. Ellenkezőleg. Bizonyí­tékát kívánom szolgáltatni ma leadandó szava­zatommal, hogy soha sem állott meg az a tétel, amelyet & minister elnök úr felállított, hogy az ő nagy reformjait, nagy reformgondolatait a háta mögött ülő pártnak azok a tagjai, akikhez magamat is bátor vagyok sorozni, (Felkiáltá­sok balfelöl: A esáklyások!) elgáncsolni ké­szültek., De megszavazom a javaslatot egy más okból is és ez a fontosabb. Azt hiszem, hogy soha sem volt nagyobb érdek, mint ma, hogy a birtokpolitikai kérdéseket kiemeljük a párt­politikai ellentéteknek, a társadalmi, szociális, gazdasági és egyéb nehézségeknek és ellentétek­nek abból az atmoszférájából, (Helyeslés bal­felől.) amely atmoszfra ezeket a kérdéseket csak megrontani és helytelen irányba terelni alkalmas. {Ügy van! Ügy van! Taps a balolda­lon. — Helyeslés a jobboldalon.) Hogy egyszemélyes momentumot is vegyít­sek a kérdésbe, én évtizedek óta foglalkozom birtokpolitikai kérdésekkel. Kezdtem ezt a mun­kát még annakidején a háború előtt Erdélyben, amikor lándzsát törtem a telepítés mellett^ma­gyar érdekből azért, hogy az Erdélyben sűrűn eladásra kerülő magyar birtokok magyar ké­zen tartassanak meg. (Ügy van! Ügy van!'• a középen.) Ha Matolcsy Mátyás t. képviselőtár­sam itt egy levelet olvas fel, amely szerint^ Er­délyt azért vesztettük volna el, mert idejében földosztást nem eszközöltünk Erdélyben, úgy nézetem szerint, bármennyire is elismerem az ő jóhiszeműségét,, bármennyire elismerem azt, hogy őt csakis a meggyőződés vezeti,, azt kell mondanom, hogy ebben egy szemernyi igazság nincsen. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a kö­zépén.) Sehol Magyarországon olyan egészsé­ges birtokeloszlás, mint Erdélyben, nem volt. (Ügy van! a jobboldalon.) Az, aki kissé ismeri az errevonatkozó adatokat, tudja, hogy Erdély­ben a nagybirtok a mezőgazdaságilag megmí­velhető földnek nem nagyobb részét foglalta el, mint 8—9%-át Hol van ettől az aránytóla magyar Alföld? Nem az idézte elő Erdély elvesztését, hogy ezt a 8%-os magyar birtokot nem osztot­tuk fel akkor a román parasztok között,, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.), hanem az, hogy ezt a 8%-ot is hagytuk elporlani a román paraszt­ság javára és nem a magyarok javára. (Ügy van! Ügy van! taps a jobb- és a baloldalon.) Ha szabad nekem, mint e Ház régi tagjának egy tanácsot adnom az én fiatalabb képviselő­társamnak, úgy ez csak az lehet: tartózkodjék attól, hogy ezt a kérdést, az egész birtokpoliti­kai kérdést a túlfűtött hangulat (Ügy van! Ügy van! jobbfelől), azon hangnemében tárgyalja itt ebben a Házban, ahogy az részéről történt. (Ügy van! Ügy "van! jobbfelől.) Ezzel nem használ saját magának, de nem használ az or­szágnak: sem. (Ügy van! Ügy van! taps jobb­felől. — Egy faing a jobboldalon: Ránk nem hallgat!) Foglalkoztam birtokpolitikái kérdésekkel a háború után is, hiszen mint miniszterelnök, nagyatádi Szabó Istvánnal én hajtottam végre azt a földbirtokreformot,, amelyet ma olyan vígan és olyan könnyűszerrel gáncsolnak és kritizálnak. De higyje el nekem amelyent. túl­oldal, hogy ez egy nagy forradalmi hullám le­vezetését jelentette, (Ügy van! balfelől.) amely levezetés nélkül és pedig azon módszerrel és azon eszközökkel való levezetés nélkül, ahogyan

Next

/
Thumbnails
Contents