Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ez történt, ma a t. túloldalon lévő képviselőtársaim nem ülhetnének itt olyan nyugodtan, mint ahogyan ülnek. Amikor ma a birtokpolitikai kérdések harmadik felvonásánál újból felszólalok, merem mondani, hogy ezt teljesen érdekmentesen teszem, hiszen nincsen ebben az országban egy talpalatnyi földem, amelyet féltenem kellene és ha vannak is barátaim, akik a nagybirtokosok közé sorolandók, úgy vannak barátaim a túlsó oldalon is, akiknek nincs ^ ilyen érdekük és akiknek harátsága előttem éppen olyan lényeges és éppen olyan fontos, mint amazoké. Teljesen érdekmentesen merek tehát a kérdéshez szólani és azt mondhatom, hogy ez a kérdés nem világnézeti kérdés, (Rassay Károly: Ügy van!) m,int ahogyan azt sokan be akarják állítani. Ez tisztán és kizárólag gyakorlati politikai kérdés, gyakorlati gazdasági kérdés, amelynek megoldását csak akkor fogjuk megtalálni, ha a tényeket, a való tényeket figyelmen kívül nem hagyjuk. Kétségtelen, t. Ház, hogy a hitbizományi reform felveti a birtokpolitikai kérdések egész komplexumát. Nem is lehet, nézetem szerint, a hitbizományi reformmal kiszakítottan foglalkozni a többi birtokpolitikai kérdés nélkül. (Ügy van! Ügy van!) Ez egy tégla, egy építőkőrész abban a falban, amely az egész birtokpolitikát jelenti. Es csak ha látjuk, hogy az egész birtokpolitika terén hova tendál a kormány, tudunk ítéletet mondani a kérdés felett. Mert azt, hogy ez arányosan illeszkedik-e be a kormány, a miniszterelnök úr egyéb tervei közé... (vitéz Benárd Ágoston: Valószínűleg!) Kérem, a valószínűséggel nem elégedhetünk meg. (vitéz Benárd Ágoston: Egyelőre be kell érnünk vele!) T. képviselőtársam, én nem érem be, nem is érhetem he és az országgyűlés a maga részéről megkövetelheti a kormánytól.. . (vitéz Benárd Ágoston: Mi biztosak vagyunk henne követelés nélkül is! — Zaj és felkiáltások a baloldalon: Haljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! En azt hiszem, hogy az Országgyűlésnek van joga felvilágosításokat kérni a kormánytól és a kormánynak kötelessége — különösen akor, amikor ilyen életbevágó kérdésekről van szó — a felvilágosításokat megadni. (Ügy van! bal felől.) En tehát azt vártam volna a mélyen t. kormánytól, hogy legalább nagy vonásokban ismertesse ebből az alkalomból azokat a birtokpolitikai elgondolásait, amelyek ezzel a kérdéssel összefüggésben állanak. Mert az, hogy a birtokosok egyik kategóriája mennyi áldozatot hoz és hogy ez az áldozat arányban van-e azzal az áldozattal, amelyet a birtokosok másik kategóriája fog majd hozni, ez mind csak akkor tűnik ki, ha ismerjük azokat az elgondolásokat, amelyeket ezen a téren a mélyen t. kormány a maga részéről a Ház elé akar hozni. Ez azonban nem ment fel minket az alól, hogy a kérdéssel in extenso foglalkozzunk, hogy a birtokpolitikai kérdések egész komplexumával foglalkozzunk, mert hiszen meggyőződésem szerint máskép erről a kérdésről ítéletet mondani nem is lehetne. Mielőtt azonban ezt tenném, legyen szabad a hitbizományi kérdéssel/ mint olyannal, önmagával foglalkoznom. A hitbizományi intézményt két .szempontból lehet bírálat tárgyává tenni. Először általánosságban, hogy olyan intézmény-e, amely beleillik a mai korba, amely egyáltalában fenntartandó-e vagy nem, és másodszor abból a ülése 1936 január 31-én, pénteken. 201 szempontból, hogy a jelenlegi birtokviszonyok között előnyös-e, hátrányos-e, milyen mérvben szüntetendő meg és milyen mérvben tartható meg? Ami az első kérdést illeti, ezzel csak egészen röviden kívánok foglalkozni. Kétségtelen, hogy a nagy liberális korszak nagy államfér fiai: Deák Ferenc, Széchenyi, Kossuth Lajos nem helyezkedhettek más álláspontra, mint arra, hogy a hitbizományokat el kell törölni, mert hiszen, ha visszagondolunk annak a kornak egész mentalitására, amely arra törekedett, hogy minden korlátot megszüntessen, amely korlát útjában állt a birtokos szabad rendelkezési jogának, — még pedig abból a célból szüntesse meg, hogy a szabad rendelkezés megteremtésével a szabad verseny lehetővé váljék és ezúton magasabb gazdasági rend fejlődhessék ki, amely hitel és más hasonló eszközök nélkül egyáltalában nem képzelhető el — akkor természetesnek találjuk, hogy a nagy liberális államférfiak ezen az állásponton álltak. Ma azonban, amikor nekünk mégis már egy történelmi perspektíva áll rendelkezésünkre, hogy megítéljük ennek a kornak az előnyeit és a hátrányait is, azt kell mondanunk, hogy ez a világrend, — mert ez nemcsak politikai, vagy gazdasági rend volt, hanem egy egészen új világrend, amelyet a liberális szemlélet teremtett meg — mégis bizonyos egyoldalúságokban szenvedett. Mert amikor a gazdasági életet teljesen a. szabadverseny talapzatára állította, ezzel egyúttal az egyén, a család és az egész társadalom boldogulásának alapjául a gazdasági kvalifikációkat tette, az egyénnek azokat a tulajdonait, amelyek a gazdasági versenyre kvalifikálták és ezáltal kvázi — hogy úgy fejezzem ki magamat — egyedüli •szelektív momentummá emelték azokat a gazdasági kvalifikációkat, amelyekkel az egyes, a család és a társadalom bírt. Azt mondottam, hogy egyoldalú szemlélet. Egyoldalú szemlélet, mert bár igaz és kétségtelen, hogy ez a szelektív momentum az emberi kultúra életében egyike a legnagyobb, legfontosabb momentumoknak, azért vannak itt mások is, és ezer éven keresztül ezt a nemzetet nemcsak a gazdasági kvalifikációk tartották fenn. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) hanem azok az ideális erények is, amelyek polgárainak lelkében éltek. Ilyenek a férfias erények, a hősiesség, a bátorság és mindazok az ideális erények, amelyekre, egy nemzetnek^ szüksége van, ha a nemzetek nagy versenyében helyt akar állni. Egyoldalú tehát ez a szemlélet és ez a rend, amely kizárólag a gazdasági sikert állítja oda fő szelektív momentumnak és ezért kiegészítő princípiumokra szorul. Hogy a hitbizomány egy ilyen kiegészítő principium-e vagy nem, ez egy nagy kérdés, amely felett vitatkozni lehet. En csak jelezni kívántam egy pár szóval, hogy ilyen principiumokra, mint korrektívumokra, talán nem is a hitbizományra, de másokra szükség van, ha nem akarjuk, hogy ez az ország és az egész világ a materialista világfelfogásba süllyedjen belé, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), amely materialista világfelfogás terjedését, sajnos, az egész világon tapasztaljuk és amely a háború után odavezetett, hogy nagy síberek dinasztiákat alapíthattak (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és az Apponyihoz hasonló ideális lelkek díszsírhellyel kellett,, hogy megelégedjenek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezek a momentumok azok, amelyek megfontolásra késztetnek és amelyek 29*