Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

196 Az országgyűlés képviselőházának 82. olyan szempontból elbírálni, mint más gyümöl- \ csöző tőkét. (Ügy van! Úgy van!) A föld tehát nem is akasztható meg az ő természetes forgalmában; a természet, az élet maga diktálja az iramot, anélkül, hogy bármiféle külső beavatkozás történnék, önmagában nivellálja a földbirtokviszonyokat. Az örökjog kétségtelenül a legfőbb eszköz hozzá. Vita merült fel, és az én álláspontom ugyanaz, hogy ez az egész hitbizományi javaslat tulajdonképpen a hitbizományi örökösödésre vonatkozó javaslat. Hiszen kétségtelen, hogy ami rögtön, azonnal hat, az nem nias benne, mint az öröklés lehetősége, de talán még ez sem lenne elegendő ahhoz, hogy a természetes tagozódással, az örökléssel azután előbb-utóbb lehetővé tétessék a kisembereknek, hogy megfelelő munka és szorgalom útján, földbirtokhoz jussanak. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a földnek a szerelmesein kívül, akik a földben bent ülnek, vannak úgynevezett reménytelen szerelmesek is óriási számban, akiknek minden vágyuk, minden reményük, az, hogy valaha egy kis földhöz jussanak. Ezeknek a szempontjából is vizsgálnunk kell az egész kérdést. Ezeknek a szempontjából a föld szerelme nem egy beteljesedett gyönyörűség, hanem egy állandóan kínzó érzés, egy folytonos Yágy, egy kielégíthetetlen folytonos gyötrődés. Ha a hitbizományokat száz esztendővel ezelőtt eltörölték volna» ez a száz esztendő éppen elegendő lett volna ahhoz, hogy a természetes folyamat, az örökösödés folytán talán már az egész kérdést levétessék, a napirendről, s valószínűleg az alatt az egész birtokeloszlás megfelelően átalakulhatott volna. Egy mindenesetre kétségtelen, s ez az, hogy amikor a kormány hosszas halogatás után a hitbizományi javaslattal előállott, akkor mi tényleg korszerű reformot vártunk. Mi tényleg azt hittük, hogy valami új stílusú bátor megmozdulás történik, azt hittük, hogy a hitbizományi kérdés mélyére fog hatni ez a törvényjavaslat. Ezt a tényleg felajzott várakozást maga Gömbös Gyula miniszterelnök úr indította el a 95 pontjában, és azt látjuk, hogy végtelenül súlyosan csalódnunk kellett. Gömbös Gyula miniszterelnök úr 1935 március 17-én Szegeden a következőket 'mondotta (olvassa): »A kis- és középgazdaságokat úgy kell szaporítanunk, hogy azok építő- és tartópillérei legyenek a magyar életnek.A hitbizományi reform, a telepítési javaslat és az egyke elleni küzdelem mind annyira fontos és majdnem összefüggő kérdés. A megelégedett nemzetnek akarom hozni a választójogot, nem pedig a ki nem elégített nemzetnek.« Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak ezek a kijelentései tehát kétségenkívül megcáfolják előttem felszólalt Makkai János igen t. képviselőtársamat, aki tiltakozott az ellent hogy ez a törvény tulajdonképpen a földreform kérdésébe akarna beilleszkedni. Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak Szegeden tett kijelentéséből kétségtelen, hogy ennek a reformnak a célja — legalábbis a beharangozás után — nem az volt, hogy a magyar jogrendszerben idegen, új örökjogi szabályokat statuáljon, és az sem volt a célja, hogy a hitbizomány struktúrájában kisebbnagyobb változtatásokat vigyen véghez, hanem ennek a javaslatnak is szervesen bele kellett volna illeszkednie abba a törekvésbe, amely a nép megélhetési lehetőségét kívánja megkönnyíteni. ._._.._; , _ ... ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. A javaslat nem tekinthető politikai javaslatnak, hanem gazdasági javaslatnak, úgynevezett kenyérjavaslatnak, tehát Megay Meissner igen t. képviselőtársamat megcáfolja az a tény, amely a miniszterelnök úr szavaiban megnyilatkozik, hogy tudniillik ez tényleg gazdasági javaslat akart lenni. Ez látszik abból, hogy a miniszterelnök úr a telepítéssel és az egykével kapcsolatban említi meg azután közben a hitbizományi. Kétségtelen ugyan, hogy a sorrend el van tévesztve, mert ha már a hitbizományi javaslatot ilyen gazdasági javaslatnak veszszük, akkor nem a hitbizomány kérdését kellett volna előrebocsátanunk, hanem először a telepítéssel kellett volna foglalkoznunk. A telepítés lehetőségeit, a telepítés 'kereteit kellett volna megállapítanunk, s amennyiben a telepítés szükségessé teszi azt, hogy bizonyos ingatlanok igénybe vétessenek, abban az esetben kellett volna többek között a hitbizományi birtokokhoz folyamodnunk. T. Képviselőház! Az egész kérdésnek — nagybirtok, kisbirtok, kötött birtok, nem kötött birtok — csak egyetlen lényege van, mégpedig az, hogy melyik berendezkedés alkalmas arra. hogy minél több kenyeret tudjon juttatni minél több család asztalára. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Tényleg nem az a lényeg, hogy az a birtok mennyit jövedelmez, kinek jövedelmez, hanem az a lényeg, hogy a magyar nép megélhetése biztosítva legyen. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) A trianoni szerződés folytán a mi eddigi 50 millió katasztrális hold földünk 16 millió katasztrális holddá csorbítlatott Ebbe a 16 millió 'katasztrális hold földbe. mint egy szörnyű Prokrustes-ágyba van beékelve kilencmillió magyar. Ennek a kilencmillió magyarnak ezen a 16 millió hold földön feltétlenül, minden körülmények között, tekintet nélkül a történelmi múltra, tekintet nélkül az érzelmi mozzanatokra, meg kell élnie. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Csoór Lajos: Ez a lényeg!) Ez tehát a kérdés és ez a lényeg. Az egész hitbizományi kérdésben ezt kell aláhúzni, ezt kell kidomborítani és ezt kell tulajdonképpen keresni. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Hiszünk és minden tisztességes magyar ember hisz abban, (Farkas István: Mind tisztességes!) hogy ez a csonka, feldarabolt magyar hazánk egyszer ismét feltámad, azonban ez a feltámadás csak akkor következhetik el, ha életerőink nem fogyatkoznak él, hanem minden módon és minden eszközzel biztosítjuk azt, hogy az ittmaradt nép megtalálja a maga életét. Mert ha itt egy nagy gazdasági összeomlás következik el, aminek igen szomorú előjelei már a határokon, a peremeken mutatkoznak, ebben az esetben Trianon megváltoztatásáról gondolkodni, beszélni csak egy üres, minden realitás nélkül való ábránd. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nekünk — sajnos — nincsenek gyarmataink, mi ide vagyunk szorítva, és ezen a területen kell megtalálni a törvényhozás bölcseségével azokat a lehetőségeket, amelyek mellett a kilencmillió ember itt fennmaradhat. Azt megállapíthatjuk, t. Képviselőház, hogy a miniszterelnök úr által beígért földbirtokreform nem váltotta be a hozzáfűzött várakozásokat, mert az, amit ide méltóztattak terjeszteni, a nép életlehetőségein semmit a világon nem segít. Ez a reform, t. Képviselőház, felkeltette az emberek reményét, azt a reményt tudniillik, hogy ennek a reformnak törvényerőre emelkedése után itt valami könnyebbülés lesz érezhető, talán nem általános vonatkozásban.