Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-82
Az országgyűlés képviselőházának 82. • nem mindenkit érintőleg, de legalább a nép valamelyik kisebb rétege érezni fogja aztj hogy a reformparlament most meghozott egy hitbizo^ mányi javaslatot, (Csoór Lajos: És nagy a csalódás!) érezni fogja azt, hogy hosszú, évszázados vajúdások után ehhez á kínzó problémához végre hozzányúlt a reformparlament, azonban, sajnos, — és ebben a tekintetben vita nem is lehet közöttünk — pillanatnyilag, közvetlenül ez a magyar nép semmit a világon ebből a javaslatból nem érez. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Az igen t. túloldal egyik szónokának azt méltóztatott mondani, hogy ez a javaslat lehetővé teszi majd új középbirtokoknak és kisbirtokoknak fejlődését. Ez lehetséges, azonban olyan messzi, bizonytalan távlatban, hogy ez a távlat tényleg ebben a pillanatban mint realitás^ le nem számítolható. Addig, igen t. Ház. amíg a hitbizományos urak élnek, marad minden úgy, ahogy volt. Ez egyezer kétségtelen. Amíg a hitbizományos urak élnek, addig ennek a javaslatnak semmiféle földbirtokpolitikai kihatása nincs. Kezdődik a változás akkor, ha a jelenlegi hitbizományos meghal. Akkor jönnek a rokonok, akik annak rendje-módja szerint örökölnek, és ettől számított hat esztendő múlva nyílik meg annak a lehetősége, hogy, az a dolgozó és a földet mindenképpen kívánó magyar földmíves hozzájuthasson bizonyos területhez. Tehát ha a földmívesre a legjobb, a nitbizományosra a legrosszabb esetet tételezzük fel, hogy a törvény életbeléptetése napján valamelyik hitbizományos meghal, akkor is hat kemény esztendőnek kell elmúlnia ahhoz, hogy a hitbizományból felszabaduló részhez egy idegen hozzájuthasson. Ha pedig sokáig élteti a jó Isten a hitbizományi tulajdonost, — éltesse sokáig — akkor ez az idő egészen messzi távlatba kihúzódik. {Antal István: Földbirtokpolitikai célokra azonnal is igénybe lehet venni a felszabadult hitbizományi birtokot!) Az a telepítési javaslat keretébe tartozik. (Lázár Andor igazságügyminiszter; Az kiegészíti ezt!) A föld népét tehát közvetlenül tényleg nem érdekli az, hogy a hitbizományi komplexum 53 tulajdonosnak, vagy pedig 253 rokonnak kezén van-e. A népet az érdekelné, ha azt látná, hogy valamilyen formában — természetesen kellő ellenérték mellett —hozzájuthatna a fölszabadult birtoktestekhez. Ezek után pedig nem tudom megérteni, hogy miért mondtuk ki erre a törvényjavaslatra, hogy ez sürgős. Nem tudom magamnak megmagyarázni, és senki a világon ezt eddig meg nem magyarázta, hogy ez a törvényjavaslat miért volt sürgős, amikor 6 vagy 56 esztendő múlva lehet csak belőle realitás. Ezt kérdezi mindenki, t. Ház. Es azt kérdezzük, hogy ml értelme e törvényjavaslat tető alá hozásának akkor, mikor hozunk egy törvényt, amelyből csak 20—25 év múlva lesz esetleg a gyakorlatban valami, és amikor fogalmunk sincs arról, hogy a rohanó élet milyen helyzetet fog 20—25 esztendő múlva teremteni. Kérdem: van-e a világon valaki, aki meg tudja jósolni, hogy 20—25 esztendő múlva ezek a kérdések még aktuálisak lesznek-e? (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) T. Képviselőház! Egy különös t és szerintem legnagyobb hibája a törvényjavaslatnak az, hogy a helyett, hogy a kötöttbirtokot megszüntetné, még lehetőséget ad arra, hogy újabb kötöttbirtokokat alakítsanak. Ezeknek az alkotása ugyanis már régóta szünetelt, most azonban ismét módot adunk ezeknek az alkotására azon a jogcímen, hogy jutalmazni . KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ' V. ése 1936 január 30-án, csütörtökön. 197 akarunk vele egyeseket, akik a közélet terén kiváltak. Pedig ez helytelen. Ma jutalmazom az apát, mert megérdemli a jutalmat. De kérdem, ki garantálja, hogy ennek az apának a fia vagy az unokája érdemes lesz-e arra a kiváltságra, amellyel az apját vagy a nagyapját megtisztelték. Lehetetlen intézkedés ebben a törvényjavaslatban a kis hitbizományok alakítása is. Erről a kis hitbizományról már elmondottuk többször, — és mindannyiszor tiltakozással találkoztunk — hogy nem helyes az egykének valóságos -intézményesítése. Igaz ugyan, hogy Mezey Lajos igen t. képviselőtársam az egykére vonatkozólag a következő ellenérvet vetette fel, mondván (olvassa): »Ez a felfogás« — amelyet bátor voltam érinteni — »nem helytálló, hiszen az egyke nem más, mint a gyakorlatba átvitt törvénytelen hitbizománynaik paraszti felfogás szerinti végrehajtása.« Két hét óta tűnődöm ezen a mondaton, amelyet nem tudtam lényegében megérteni. Azután így folytatja t. képviselőtársam ! (olvassa) : »Ha tehát az a kisparaszt, aki földjéhez ragaszkodik és aki abban a szellemben nő fel, hogy gyermekének legalább is azt a kisbirtokot kívánja továbbjuttatni, abban a biztos tudatban lesz, hogy családi hitbizomány létesítése által vagyona töretlenül száll át elsőszülött gyermekére, akkor műveltségénél, hazafiasságánál, erkölcsi felfogásánál fogva, a birtokviszonyok szempontjából kikényszerített egykerendszertől egészen biztosan el fog térni.« T. Ház! Ez lehet egy igen érdekes szónoki produktum, egy igen tetszetős játék a szavakkal, az igazság azonban ebben vajmi kevés, mert az egész egykekérdésnek ^ tulajdonképpeni háttere egy gazdasági kérdés, nevezetesen az, hogy vagy nem tud megélni az az ember és nem tudja felnevelni gyermekeit, vagy pedig odaigyekszik, hogy lehetőleg vagyona ne osztódjék szét, és ezért egy gyermeket akar. Nem 1 helyes tehát, ha most e mellett még egy olyan intézményt is létesítünk, amellyel direkt csábítjuk arra, hogy lehetőség szerint több gyermeke ne legyen, mert ha több gyermeke lesz, akkor az első gyermeke lesz az úr a 30.000 négyszögölben, a második és harmadik gyermek pedig elmehet az első gyermekhez napszámosnak, vagy pedig elmehet az országútra a szelek szárnyán. (Hertelendy Miklós: Hátha úgy módosul a dolog, hogy a legalkalmasabbat választhatja az apa?) Erre az egész kis hitbizomány-rendszerre szintén hallottunk különben egy magyarázatot, nem emlékszem rá, melyik képviselőtársunktól, aki azt mondotta, hogy ez tulajdonképpen csak egy demokratikus gesztus, ezzel csak mutatni akarjuk a népnek, hogy a hitbizomány nemcsak a felsőbb körökben létezik, hanem íme az alsóbb körökben is létesítünk hitbizományt. Ez kétségtelenül retrográd lépés, visszamenetel ismét a középkor felé. Nem ezt várja a nemzet a képviselőháztól, hanem azt, hogy amikor tényleg kenyérjavaslattal jövünk elő, olyan törvényt alkossunk, amelyből a nép részére valóban kenyér lesz, nem hat év múlva, nem huszonöt ev múlva, hanem most. Mert abban nincsen igaza Németh Imre igen t. képviselőtársamnak, hogy nem szabad ezzel a törvényjavaslattal, illetve ezzel a hitbizományi reformmal kissé erőteljesebben sietni, mert úgy járunk, mint az éhező ember, aki hirtelen kapja meg a rostélyost es belebetegszik. Nem rostélyost várunk a nep 28