Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-82
Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. 187 zományi intézményt fenn kívánja tartani«. (Dinnyés JLajos: Mondja Kenéz!) Mondja Kenéz (Derültség.) és így folytatja (Olvassa): »És csak javára válik az elgondolásnak az, hogy a hitbizományi intézmény fenntartásában nem megy közérdeket sértő túlzásba«. 'JL 1 . Képviselőház! Ilyen a statisztika. Ügy tudom, hogy Kenéz t. képviselőtársunk az egyetemen a statisztikának a tanára. (Dulin Jenő: Furfangos tudomány!) A statisztika olyan, mint a gumi: nyújtani lehet; amerre húzzák, arra nyúlik. Ha Megay Meissner t. képviselőtársam ezen az oldalon ülne, akkor abból a statisztikából, amelyet ismertetett, bizonyosan nem azt olvasta volna ki, amit kiolvasott. Azért talán helyesebb lesz, ha ennek a törvényjavaslatnak inkább a jogi részével foglalkozunk, mint a gazdasági részével. Nem vagyok hajlandó ezt a koncot elkapni és elismerni azt, hogy itt gazdasági törvényjavaslatot tárgyalunk, amikor egy örökösödési javaslatról van szó. Hiába írták be az 1. §-ba, hogy ennek a törvénynek az a célja, hogy a földbirtok helyesebb megoszlását és a népesedést mozdítsa elő s a nemzeti termelést is fokozza, ez nem fogja egyiket sem elérni. Éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak pusztán az örökösödési részével foglalkozom. Már most az a kérdés, hogy ez az örökösödési rész is milíor kezd életbe lépni. Olyan terminusok vannak a javaslatban, t. miniszter úr, amelyek illuzóriussá teszik majd a törvényt. Lesz egy törvényünk a Corpus Jurisban, amely idegen és amelynek kitörlése időszerű lett volna, de amely valószínűleg végrehajtatni sem fog. Mert hiszen jönnek bölcsebbek, mint ahogy az 1920-i reform után is vannak itt már bölcsebbek; sőt van bölcsebb ugyanegy személyben is, mint ahogy voltam bátor ebben a tekintetben Kenéz Béla képviselőtársunkat megjelölni. (Br. Vay Miktós: Halad a világ! — Dinnyés Lajos: Jó, hogy észrevette!) Akkor is beiktatták a földbirtokreform törvénybe a családi birtokot, amely tulajdonképpen nem sokban különbözik a hitbizományi kis birtoktól. Érdekes lett volna t. miniszter úr azt is tudnunk, ha már statisztikáról beszélünk, hányan éltek a földbirtokreform törvényben megadott joggal a családi birtok alapítása tekintetében. (Egy hang jobbfelől: Hárman!) összesen hárman. Alkottunk tehát egy törvényt, amely törvényben lefektetett joggal 8 és fél millió ember közül hárman éltek. Mit mutat ez? Azt, hogy ez az intézmény a mi népünktől teljesen idegen. U gyanez fog történni a hitbizományi kisbirtokkal is. (Dinnyés Lajos: Jenes már jelent kezett! Egy lesz! — Derültség.) Hiszen még a törvényjavaslatnak az indokolása is fedi körülbelül, amit annakidején a családi birtokra mondtak, mert ugyanazt mondják körülbelül a hitbizományi kisbirtokra is. Ha tehát ez 1920-ban nem vált be, most sem fog beválni. Ez tehát olyan felesleges intézmény, amelynek törvénybeiktatásával a törvényhozás csak idejét tölti. Azt mondja a miniszter úr törvényjavaslatában, hogy a 30.000 pengős tiszta kataszteri jövedelem lesz itt az alap, illetőleg a 30.000 koronás kataszteri tiszta jövedelem. Ezt is hibájául rovom fel a törvényjavaslatnak. Miért nem méltóztatnak az 1925 : XXV. te. imperativ rendelkezését betartani, amely előírja azt, hogy ezentúl nem koronában, hanem pengőben számítunk? Tudom, hogy erre azt méltóztatnak mondani, hogy a kataszter még koronákról szól. De az 1925. évi törvény óta, amely imperative írja elő a pengőszámítást, talán ebben az irányban is lehetett volna valamit csinálni. Hiszen ott kategorikusan megmondatott, hogy nem szabad. A 30.000 koronát lehet még kumulálni, módot ad a törvény további rendelkezése, hogy még kétszer ötezer koronát ihozzácsatoljunk. Végeredményben negyvenezer korona lesz az, amely hitbizományt fog adni. Most már nézzük meg, hogyan áll a helyzet jogilag. A közigazgatási bíróság elnökének nagyon igaza volt akkor, amikor a törvények szerkesztése ellen kifogást emelt. Törvényeket hoznak, amelyek nem mennek át a köztudatba, amelyeknek végrehajtása nagyon nehéz és többnyire nem is történik meg. Itt is így van. Az egyik helyen beállítják a hitbizományi bíróságot, amely arra lesz illetékes, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. A hitbizományi kisbirtoknál már nem a bíróságot állítják be, hanem a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságát. Mi a különbség e tekintetben nagybirtok vagy kisbirtok között, amikor mindig azt beszélik, hogy a nemzet gerince, a nemzet alapja, a parasztság, a földmíves nép, a kisgazdaosztály. Miért nem érdemel meg ugyanolyan jogi biztonságot a kisföldmíves, a kisgazda, mint a kiváltságos nagy hitbizományi A bíróság kezében feltétlenül biztosabb, részrehajlatianabb helyen látnám letéve az intézkedés jogát, mint a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának kezében. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért nem?) Mindjárt válaszolok rá. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Mi a szerepe?) Az a szerepe a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának, mint a hitbizományi bíróságnak. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Dehogy, nem méltóztatott elolvasni.) Egészen nyugodt lehet a miniszter úr, elolvastam. Minden lépés, a hitbizományi bírósághoz tartozik a nagy hitbizománynál. A törvényjavaslat kimondja, hogy a hitbizományi kisbirtok alapításához a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának engedélye, továbbá az írásbeli végrendeletre megszabott alakban létrejött alapító rendelkezés és az szükséges, hogy az alapító rendelkezést a gazdasági albizottság jóváhagyja. (Lázár Andor igazságügy miniszter: A nagy hitbizománynál egészen másképpen van.) Ott a kormányzó adja meg; ott megvan a garancia, de engedje meg,, miniszter úr, a gazdasági albizottságban semmiféle garanciát nem látok azért, mert a gazdasági albizottság abból a törvényhatóságból alakul* amely törvényhatóságban az önkormányzat már csak foszlányokban van meg. Egy-egy törvényhatósági bizottság csak kisrészben alakul választott képviselőkből. A legnagyobb rész az érdekképviseletekből, a hivatali állásuknál fogva bentlévő egyénekből rekrutálódik és így a törvényhatósági bizottságból alakult bizottságok és így a gazdasági albizottsága is ugyanezt az összetételt tükrözi vissza. Ha itt az elnök a főispán, az a közigazgatási tisztviselő, akire vonatkozólag a miniszterelnök úr az én felfogásom szerint a törvény egyenes megcsúfolásával azt a szerepet osztotta ki, ihogy egy politikai pártnak az elnöke legyen, akkor jogos az a kifogásom, hogy az a bizottság részrehajthatatlan nem lehet. A kis hitbizománynak is ellenőrzés alatt kell állania, amely ellenőrzés egészen természetesen a közigazgatás útján történik. A leltár ellenőrzését, esetleg az állag megváltoztatását a közigazgatási hatóságnak hozzájárulásával lehet eszközölni, de természetes,
