Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

188 Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 1936 január SO-á,n, csütörtökön. hogy .ahol a közigazgatás szaturálva van politikai elfogultsággal, ott nem mondhatja egyetlen egy törvényhozó sem, hogy az a bizottság feltétlenül részlehajlatlanul fog ítélkezni, tehát ebben a tekintetben is jogi szempontból, a köz megnyugtatása szempontjából kifogást kell emelni. Méltóztassék ezt is átutalni a bírósághoz. (Antal István: Sokkal drágább a kisembernek!) Egyáltalán nem drágább. Meg kell adni az illetékmentességet, meg kell adni a könnyítéseket. A bírósághoz tessék ezt átutalni, aihol telekkönyvek is vannak, hiszen ezek a telekkönyvet érdeklő dolgok odatartoznak. Miért csinálunk mi a kisemberekből másodrangú polgárokat? Azoknak jogai, igényei nem olyan fontosak, mint a kiváltságosokéi En ma nem bízok t. államtitkár úr ebben az országban semmi másban, csak a 'bíróságban. Amint a közigazgatással van dolgom:» mindjárt félek, pláne, amikor azt látom, hogy abban a közigazgatási szervben, mint legfőbb intéző, a döntő tényező éppen a-Nep. elnöke az ő jelvényével. (Dulin Jenő:, Ezt nem lenne szabad megengedni!) Nem jelent semmit sem, megcsinálhatják, hiszen meg is fogják csinálni, többségben vannak, de a köznek megnyugtatására méltóztassék átformálni ezt a ^kisbirtokos hitbizQimányt úgy, hogy minden intézkedést a független bíróság hatáskörébe utaljanak. (Antal István: Legyenek olyan intézkedések!) Ne legyenek, államtitkár úr, hanem min ten intézkedés tartozzon oda. T. Ház! Ez„is egyik oka lesz annak, hogy ez az intézmény nem fog gyökeret verni, bizalmatlanok lesznek az emberek, mert azt fogják mondani, hogy eddig az iparigazolvány, a forgalmiadó, a fogyasztási adó és egyéb adók és közterhek, vagy más olyan dolgok, amelyek a hatóság jogkörébe tartoztak, voltak alkalmasak arra, hogy az illetővel szemben hideg terrort alkalmazzanak, itt azonban most egy újabb építményt emelnek, amely szintén alkalmas lesz arra, hogy az illető, kishitbizományos ellen, talán éppen akkor találjanak kifogást, amikor a választások ki vannak írva, akkor fog majd kimenni a jegyző, vagy más hatósági megbízott és fog ott inspiciálni, hogy az a kishitbizómányös miként is teljesíti kötelességét. Ezt a törvényjavaslatból feltétlenül ki kell rekeszteni, tehát a jogi egység és az egyenlő ebánás elve azt kívánja, hogy minden intézkedési jog feltétlenül a bíróság kezében legyen. De opportùnusabb is ez, hiszen ezeket az intézkedéseket a telekkönyvben feljegyzik, ezzel a telekkönyvi bírónak foglalkoznia kell, tehát a leghelyesebb, ha ez egy csoportban lesz. Hiszen egy telekkönyvhöz, vagy járásbírósághoz járások tartoznak 20—50 községgel, tehát ahány község, annyiféleképpen fogják végrehajtani a törvényt, míg ha egy kézbe fut össze a végrehajtás, a bíró kezében, ha az magyarázza és alkalmazza a jogszabályokat, \ akkor ott egységes, jogos, igazságos és méltányos elbírálásiban fog részesülni a hitbizományos, míg ellenben, ha a jegyző bírálja el, ez ellen aggályok merülhetnek fel. Kinek ä véleményére lesz utalva a közigazgatási albizottság? TTgy-e, a hivatalos kö.zeg véleményére. Hogy azután abban a kis faluban miféle közélet van, a jegyzőt szereti-e a nép.. : nines-e kifogása, .nincs-e panasza ellene, nem áll-e vele szemben, azt nem tudhatjuk. (Gyö-; mörey Sándor: A gazdasági felügyelő meg- ; vizsgálja a helyzetet!) T. képviselőtársam, a gazdasági felügyelő is a közigazgatás. ' egyik : szerve. (Antal István: A közigazgatás nem ellensége ä népnek!) T. államtitkár úr, elméletben ez így Van, így-kellene lenni a gyakorlatban "is", " de mi; akik" itt àzr ellenzéki oldalon vagyunk, ááj nos, azt tapasztaljuk. . . (Dinnyés ^ Lajos: Kortesek, élharcosok a "jegyzők! A főispán a Nep. megyéi szer-vezetének az elnöke!) Túloldali t. képviselőtársaink, mint hivatalos jelölték, a hivatalos jelölti igazolvánnyal nem magánemberekhez futnak nem a magánemberek között igyekeznek maguknak egy kis kört teremteni, hanem első útjuk a főszolgabíróhoz, onnan pedig a községi jegyzőhöz vezet. (Dalin Jenő: Benne van a bizalmas utasításban!) T. államtitkár úr, nem lehet tehát azt mondani, íhogy a közigazgatás . nem ellensége a népnek. Nem ellensége addig, amíg nem muszáj. (Lázár Andor igazságügy miniszter: A kormánypárt talán , ellensége a népnek?) Ezt nem imondottam, miniszter úr! Addig, amíg mindent úgy teljesít a nép, ahogy felülről diktálják, addig nincs baj. Engem az igazi népszeretet vezet, amikor felvetem ezt a gondolatot. Miért idegenkedik ettől az igazságügyminiszter úr? (Antal István: Ép úgy idegenkedik, mint a képviselő úr.) Ha a földmívelésügyi miniszter úr volna azon az állásponton, hogy ez a javaslat földbirtokpolitikai javaslat, tárcája köréből tehát nem engedi ki, ezt érteném, de nem tudom megérteni azt, hogy miért nem akarja az igazságügyminiszter úr saját tárcája körébe vonni. Fontolja meg ezt miniszter úr és úgy gondolom, igazat fog nekem adni, hiszen a mostani elképzelés szerint kétféle joggyakorlat fog kifejlődni. Az elsőt a nagy hitbizomány okra a hitbizományi bíróság fejleszti ki, pedig érdemben ugyanaz a dolog. (Antal István: Egészen más!) A kis Mtbizománynak is ugyanaz a célja, mint a nagynak, sőt állítom, hogy a jelentősége még nagyobb is. Az urak fantáziájában az él, hogy itt 10—20.000 kis hitbizomány lesz. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Nem! Nem ez él a fantáziánkban!) Hát akkor miért csinálják ezt? (Lázár Andor igazságügy miniszter: Kevesebb kis hitbizomány lesz, nem 10—20.000.) Én úgy képzelem* hogyha törvényt alkotunk, akkor egyetemes célból alkotjuk, azért, hogy minél többen igénybevegyék. Hiszen most is szóvátették, hogy azt akarják megakadályozni, hogy elaprózódjanak a birtokok. A túloldalról még az egykének az érvét is felhozták, elég plauzibilisen. Nyilvánvaló tehát, hogy a földnek az elaprózódását akarják megakadályozni. Miért ne fejlődjék ki tehát egységes joggyakorlat? A hitbizományi bíróság a törvényes eljárási szabályok betartásával fogja intézni ezeket az ügyeket, a közigazgatás pedig more patrîo, úgy, ahogy éppen puffan, ahogy éppen szükségesnek látszik. Ahány községi jegyző van, anynyiféleképpen fogja ezt elgondolni. Ugyanígy a közigazgatás is. Más és más lesz majd az^ elgondolása^ minden főispánnak. (Dinnyés Lajos: És külön elgondolása lesz Marton Bélának!) Mindezeket nem azért mondom, mintha ezzel a közigazgatást óhajtanám kisebbíteni, hanem a jövő érdekében, az egységes joggyakorlat kialakítása, az érdekeltek megnyugtatása végett. Higy

je el miniszter úr, a mai viszonyok között egyedül a bíróság intézkedésében tudunk megnyugodni. Az önkormányzatba már anynyira belenyúlt a végrehajtó hatalom, hogy az bizony már csak a múlt emléke. Hibás azon-