Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-82

Í86 Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 1936 január 30-án, csütörtökön. litikai intézkedés. Ez közönséges örökjogi intézkedés, amely örök jogi intézkedés (Dinnyés Lajos: Pesthy Pál is megmondta! Hol vannak a reformok?) csak a kivételes famíliák érdekeit szolgálja. (Bárczay János: Ez nem reform? Hát mi a reform — Dinnyés Lajos: Angyali naivság. — vitéz Scheftsik György: Minden a miénk, — ugy-e?) A reform az volna, hogy a hitbizományokat, a kiváltságos előjogokat eltörlöm. (Farkas István: Ügy van! Ez reform!) Teljes jogegyenlőséget minden tekintetben! De ez a javaslat nemcsak,, hogy 'ezt nem teszi, hanem módot ad arra is, hogy újabb hitbizományok létesüljenek, tehát továbbviszi ezt a kiváltságot. (Zaj.) , Nekünk tehát, akik igenis a magyar jognak, a magyar szokásoknak vagyunk szószólói, teljesen idegen ez az intézmény. Hiszen Görgey képviselőtársam mondotta tegnapi beszédében igen helyesen, hogy 1687-ben jött csak he ez az intézmény Magyarországra és akkor is csak úgy jöhetett be, hogy le volt gyengülve, le volt rongyosodva a magyar nép, itt voltak a megszálló csapatok. Oaraffa véres napjai leterrorizálták a magyar nemzetet, a pozsonyi országgyűlés minden ellenállás nélkül szavazta meg ezt az idegen, Németországból importált intézményt. (Dulin Jenő: Az ellenzéki rendek nem mertek megjelenni!) Hiszen a mi szokásjogunk, amelyet Werbőczi István foglal írásba, egy nagy fejlődést mutató és teljes jogegyenlőséget tartalmazó törvénykönyv volt (Farkas István: Annak is sok földje volt!) és ez körülbelül 200 esztendeig életben volt. Ebben nem volt semmi arról, hogy egyeseket, legyenek főurak, vagy köznemesek, kiváltság illetett volna meg, egyformán illetett meg a jog mindenkit. Ez tehát a Habsburgok alatt, I. Lipót császár alatt importált kivételes intézmény, amely nem is tudott gyökeret verni itt. Méltóztatnak bizonyosan tudni, hogy 1723-ban, amikor már a pragmatica sanctiót, az 1723:1. és II. tcikket megalkották, hogy kibékítsék a köznemességet, megengedték, hogy csinálják meg ők is a hitbizományi Hiszen ezt mindenkor ajándéknak tartottak, (Farkas István: Ügy van, úgy is kapták!) ajándékul adta az uralkodó egyeseknek, hogy annál hűségesebbek legyenek uralkodójuk iránt, de ez sohasem a magyar nép szolgálatáért járt. Nagyon bölcsen mondotta Nagyatádi Szabó István az ő egyszerű felfogásával, de becsületes, tiszta, népszerető magyarságával, amikor a földreform tárgyalásánál ... (Dinnyés Lajos: Az egészet fel lehet olvasni, tanulnának a túloldali reformerők! — Br. Vay Miklós: Azt mondta: nem akarok ügyvédet látni!) Mindjárt kikeresem. Azt mondja Nagyatádi Szabó... (Hosszasan keresgél iratai között.) Elnök: Talán mellőzni méltóztatik a citátumot. (Derültség.) Horváth Zoltán: Igen, a lényeget .majd elmondom. Ezek a birtokok tulajdonképpen és főképpen azokból az időkből származnak, amikor a törökdúlás elől a földbirtokosok, a nemesek kénytelenek voltak elhúzódni. A százötven esztendeig tartó török megszállás után visszajöttek. Egyeseknek, akik kegyben voltak a hatalom előtt, sikerült igazolniok, hogy az a birtok őseiké volt, akik pedig nem tudták igazolni, azoknak birtokát elajándékozták. Tulajdonképpen tehát amikor azt mondjuk, hogy a hitbizományokat el kell törölni, akkor vissza akarjuk itt állítani az eredeti és az ország érdekének megfelelő helyzetet. T. Képviselőház! Ennél a javaslatnál, ahelyett, hogy a jogról vitatkoztak, gazdasági kérdésekről kellett volna vitázni. Kenéz képviselőtársam, akit az előbb itt láttam és nagyon sajnálom, hogy elment, 1920 november 4-én, > amikor megkezdték a földreform-törvényjavaslat tárgyalását, előadó volt. Gyönyörű szép bevezető beszédet mondott, amilyen beszédet tőle, mint egyetemi tanártól, el is várhattunk. Ebben a beszédében a legbriliánsabban, a leggyönyörűbben kimutatta azt, hogy a helyes gazdálkodás alapja kizárólag a kisbirtok. (Dulin Jenő: Akkor más szelek fújdogáltak!) Gyönyörűen rámutatott arra... (Iratai között keresgél. —" Felkiáltások a középen: Ez megvan?) Megvan. (Lányi Márton előadó: Nagyatádi mondta?) Nagyatádié is sorra kerül, legyen nyugodt az előadó úr. (Derültség.) Azt mondta Kenéz Béla, hogy a földreformtörvény, (Olvassa): »a földéhség kielégítését, a társadalmi béke és rend biztosítását, a háború hőseinek, rokkantjainak, a hadiözvegyeknek, hadiárváknak, közszolgálati alkalmazottaknak és iparosoknak megélhetését akarja biztosítani, vagy legalább is megkönnyíteni. Ha arra gondolunk, t. Nemzetgyűlés, hogy tulajdonképpen a földbirtokmegoszlásunk rettentő aránytalanságaiból és a letűnt évtizedek súlyos mulasztásaiból táplálkozó szociális elégedetlenség izzó levegője érlelte meg ezt a reformot: természetesnek kell találnunk, hogy a szociális gondolat áll a homloktérben. Hogy a több termelés, a népélemezés szempontjai nyernek e nagy gazdasági egységek feldarabolásával, ez olyan kérdés, amelyről ma még lehet vitatkozni. Én ugyan gazdasági fejlettségünk mai állapotában sem tartom a nagybirtok felsőbbségét olyan döntően súlyosnak, mint azt sokan hangoztatják, főleg, ha a vizsgálatot nem csupán egy kis körre szorítom, hanem az ország egész területére kiterjesztem. A jól felszerelt és tökéletesen kezelt nagygazdaság növénytermelés dolgában felette áll a kisgazdaságnak, de már állattartás dolgában ez a felsőbbség nincs meg. Az 1911. évi állatszámlálás szerint a kisgazdák négyszer annyi sertést és ötször annyi szarvasmarhát tartottak, mint a nagyok, úgy, hogy állatállományunknak 8

/io-től egész 0

Ao része kisgazdaságokon tenyészik, pedig ezek a kisbirtokok mezőgazdasági művelés alatt álló területünknek alig több mint felét foglalják el.« (Dulin Jenő: A múlt héten már mást mondott Kenéz !— Felkiáltások jobbfelöl: Ki mondta ezt? — Dinnyés Lajos: Kenéz! — Dulin Jenő: Egészen hihetetlenül hangzik!) Kenéz mondta 1920-ban, amikor a földreformot tárgyalták. (Dinnyés Lajos: Más szelek fújtak akkor! Most már szeretné visszacsinálni, de nem lehet! — Br. Vay Miklós: Es Nagyatádi mit mondott?) Ezenkívül Kenéz azt is mondta, hogy azért is helyes a kisbirtok, mert öntudatos, önkormányzatra alkalmas egyedeket nevel. Tehát olyan fontos és súlyos argumentumokat hozott fel a földbirtokreform tárgyalásánál, hogy ezek előtt feltétlenül meg kell hajolni. Éppen ezért furcsán hangzik, hogy most a hitbizományi javaslat tárgyalásakor, ha nem is éppen az ellenkezőjét mondja ennek, de nagyon meggyöngíti ezt az álláspontját, amikor azt mondja: (Olvassa:) »Bölcs elgondolása a javaslatnak --fmeggyőződésem szerint, —.hogy ennek a védelemnek egyik leghatásosabb eszközét, a hitbi-