Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. lasztotta ki, amely rendeltetése annak a gyógyszernek a tudomány szerint megvan és úgy adta oda a Közegészségügyi Intézetnek, hogy azt vizsgálja meg. Odaadta például a lumináltablettákat, a kodeintablettákat vagy más tablettákat és akkor kiderült, hogy ezek a tabletták a jellegzetes hatóanyagot nem'tar­talmazzák vagy legalább is jelentős mérték­ben kevesebbet tartalmaznak belőle; ellenben megtörtént, hogy az egyik tablettában 22%-kal több volt a méreg, mint amennyinek szahad lett volna benne lenni. Szalay Béla nyilatko­Z cl Tel szerint természetes is, hogy ez bekövetke­zett, mert hiszen azt mondja, hogy ceruzával volt a név ráírva és nyitott zacskóban szállí­tották hozzá a legkényesebb gyógyszereket, ínég a mérgeket is, sokszor keverten, amelyek­nek összetételét nem ismerte. Ezekből látszik, hogy a nyilvánosság elől, a megtorlás elől, a kiderítés elől és a kivizsgá­lás elől is el akarja vonni a Mabi. vezetősége ezt a kérdést. Ez annál könnyebben lehetséges, mert megtörtént az; a sajnálatos eset, hogy akik­nek neszéről az állítólagos visszaélések: fenn­forognak, azok sajátmaguk vezetik önmaguk ellen a vizsgálatot. A (közvélemény ezt lehetet­lennek, aggasztónak 'tartja és a nyugtalanság ennek folytán méginkább fokozódik. Ezért ha­tároztam el, bogy végre idebozom ezt az orszá­g*os érdekű, komoly ügyet, hogy végre komoly helyről, a belügyiminiszter úr komoly egyéni­ségétől halljunk ebben a kérdésben igaz szót és vegyük végre tudomásul azt, hogy a vissza­élések felderítésére igenis megindult a komoly vizsgálat. Nincs semmi más oóloan, mint ezt elérni; sine ira et studio foglalkozom a kérdés­sel, csak azokat az aggasztó gyanúokokat, nyo­matékos bizonyítékokat táróim elő, amelyek máris a nyilvánosság elé kerültek, hogy ezzel a belügyminiszter úr előtt is bebizonyítsam azt, hogy miért szükséges szakítani az eddigi vizs­gálati rendszerrel, amely a közvéleményt mind­inkább Idegesíti és nyugtalanítja, hogy miért szükséges végre annak a vezetőségndki a kezé­bőu kivenni a vizsgálatot, az ügynek aiz. elinté­zését, amelynek a kezében eddig volt és amely tényezővel iszembenáll az a nagy vád is, amely szintén a Cito-gyár tulajdonosának részéiről hangzott el, bogy ő idejében minden vissza- i élést, minden slendriánságot közölt ezszel a ve­zetőséggel telefonon. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Rupert Rezső: Tisztelettel kereng beszéd­időmnek tíz perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a meghossizabbításboz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Rupert Rezső: Éppen ezért nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék kivenni az eddigi tényezők kezéből a vizsgálatot, mert a közvélemény nem tud másképpen megnyugodni, csak akkor, ha olyanvalaki végzi a vizsgá­lati teendőket, akiiben, mint például a belügy­miniszter úrban is, megbíizbatik. Kérem a belügyminiszter urat, akár ala­posak, akár nem alaposak ezek a vádak, — hi­szen lehet, hogy csak egy »bene trovatore«-ról van szó, amely szintén alkalmas arra, hogy nyugtalanságot keltsen, mert látja a publi­kum, hogy ilyen visszaélések lehetségesek — nyújtson nekünk biztosítékot arra vonatkozó­lag, hogy a jövőben még a lehetősége is ki le­gyen zárva az ilyen visszaélések elkövetésé­nek. Igen hasznos szolgálatot végez a belügy-' miniszter úr, ha abban az irányban is közli ülése 1936 január 29-én, szerdán. 155 velünk szándékait, hogy milyen kautélákat akar bevezetni, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy még alaptalanul is ilyen vádakat felhozhassanak. Sajnos, a vádak egyelőre iga­zaknak látszanak, éppen ezért ismertettem a bizonyítékokat. Ezeknek a bizonyítékoknak megdöntésére van szükség, hogy a nyugalom visszatérjen a közvéleménybe. Senki sem szub­jektívabb, mint egy beteg, a betegnek joga van a szubjektivitáshoz, a bizalmatlansághoz és az a gyógyszer fél orvosság, ha a beteg bizalmatlanul veszi be, még akkor is, ha jó orvosság. Éppen azért, mert egy pszichikai, egy szubjektív valamiről van szó, szükséges, hogy végre komoly helyről komoly szót hall­junk és végre komoly kéz nyúljon hozzá ezek­nek a dolgoknak elintézéséhez, hogy bekövet­kezzék az, amit Herczeg Ferenc is követel, hogy ebben az ügyben a legparányibb rész se maradjon homályban. Magam is gondolkodtam a kautélákon és úgy gondolom, hogy a legnagyobb biztosíték az volna, ha a beteg abban a gyógyszertárban csináltathaná meg a gyógyszert, amelyikhez a legtöbb bizalma van. (Tauf fer Gábor: 140 gyógyszertár van Pesten!) Ezen megoldással szemben fel lehetne ugyan hozni, hogy drága lenne a gyógyszer. (Tauffer Gábor: Nem lenne drága!) A belügyminiszter úrnak azon­ban megvan a módja ahhoz, hogy limitálja az árakat és hiszem, hogy a gyógyszerészek van­nak olyan jó üzletemberek, hogy a nagyfo­gyasztóknak jelentékenyen olcsóbban adják a gyógyszereket. (Éber Antal: Csakhogy a pol­gárság ellen közüzemek kellenek!) Itt azután figyelembe kell venni azt is, hogy nagy re­zsije is van ennek a Mabi.-gyógyszertárnak. Ha ezt számítjuk, akkor a végén kiderül, hogy e mellett a költség mellett a magángyógyszer­tárak is el tudnák látni a receptek elkészíté­sét. Valójában csak ez a teljes biztosíték, (Ügy van! a baloldalon.) mert hiszen csak az egyéni felelősség mellett lehet bizalma a betegnek abban, hogy jó gyógyszert fog kapni. Az a gyógyszertártulajdonos nem fogja kockáztatni a renomméját azzal, hogy esetleg rossz gyógy­szert ad. Gondolok azután más biztosítékra is, amely tekintetben szintén szeretném, ha a belügymi­niszter úr esetleg megnyugtató szavakat tudna mondani, megnyugtató ígéreteket tudna tenni. Ugyanis már ma is az a helyzet, hogy a bete­gek már nem mennek a közüzemi gyógyszer­tárba, nem bíznak benne, minden beteg túlóva­tos, túlságosan félti az egészségét; ma is azt látjuk, hogy a Mabi.-orvosok receptjeit ma­gángyógyszertárakban készíttetik el. Sajnos, lehet, hogy nincs igazuk, hogy ezt ok nélkül teszik, (Éber Antal: Biztosan igazuk van!) de a beteg hangulatával, a beteg pszichéjével szá­molni kell. Nem tudom, hogy a belügyminisz­ter úr is azt tenné-e, de én, iha Mabi.-tag len­nék a mai viszonyok között és komoly beteg­ségem volna, biztosan magángyógyszertárba mennék a receptet megcsináltatni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez a rendszer!) Nem mernék olyan gyógyszertárba elmenni, ahol nyitott staniclikban küldözgetik még a mérge­ket is feldolgozás végett. Gondolok tehát arra, mélyen t. belügyminiszter úr, — ha már nem lehet a betegeket a magángyógyszertáraknak átadni (Tauffer Gábor: Lehet!) — hogy lehetne ezen az állapoton segíteni azzal is, lehetne a bizalmat visszaadni annak a 60—70.000 érdekelt tagnak azzal is. ha az önkormányzatot a maga jogaiba visszaállítanák. Hadd rendelkezhessék az a maga alkalmazottai felett, hadd folyjék

Next

/
Thumbnails
Contents