Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

Az országgyűlés képviselőházának 76, csehországi, lengyelországi, sziléziai birtokai számára elméletileg és gyakorlatilag képzett gazdákat neveljen. A tanfolyam kezdetben két­éves volt és azon az előadások német nyelven folytak. Magam is a keszthelyi Georgikon-akadé­miát végeztem és így tudom, hogy mi ezeknek az akadémiáknak a történeté. A hitbizomá­nyokat csak a szakképzett gazdatisztekkel való rendelkezés szükségessége késztette arra, hogy akadémiákat alapítsanak, más megoldás nem volt, saját érdekükben alapították azokat a bi­zonyos mezőgazdasági szakiskolákat, amelyek­ből később akadémiák lettek. Hol van Festetics mezőgazdasági téren Tes­sedik Sámuelnek a szarvasi papnak a gesztió­jától, aki hatholdas szikes talaján a Georgikon alapításával egyidejűleg már szakiskolát ala­pított a saját pénzéből? Mérjünk igazságos mértékkel. Legyünk igazságosak a főnemesi osztállyal szemben, de legyünk igazságosak a Tessedik Sámuelekkel szemben is. Legyünk igazságosak abból a szempontból is, hogy a magyar történelem lapjait végignézve tárgyi­lagosan kimondhassuk az ítéletet, hogy ha a főnemességnek voltak is tagjai, — sajnos, meg­ítélésem szerint kevesen voltak — akik a nem­zet érdekében végzett munkából kivették ré­szüket — ilyenek ma is kevesen vannak — a magyarság szempontjából ezek a Tessedik Sá­muelek, Kossuthok, Deákok, Jókaik. Kőrösi­Csoma Sándorok, — százával tudnám felso­rolni — akiknek nem volt nagy védett birto­kuk, hitbizományuk, de volt magyar szívük, magyar akaratuk, akik a magyarságukért dol­goztak és hírt, becsületet szereztek a magyar névnek, legalább olyan mértékben kivették a részüket a nemzetért végzett munkából, mint a hitbizományok birtokosai. Ezért mondottam azt, hogy nem a hitbizományokban, hanem a magyar szívben, a magyar lélekben és a ma­gyar akaratban rejlett mindenkor az igazi erő. Tovább megyek, azt mondotta még a t. kép­viselő úr, hogy a kormány javaslatát azért tudja üdvözölni, mert egy 150 esztendő óta kí­sértő kérdés jutott nyugvópotnra. (vitéz Csi­csery-Rónay István: Ügy van!) Végtelenül örülök, hogy éppen kedves képviselőtársam ennyire meg van elégedve, de méltóztassék megengedni, hogy én nem tudok olyan nagyon megelégedett lenni (vitéz Csiesery-Rónay Ist­ván: Nagyon meg lehet elégedve! Ez a kérdés nem revolúciós, hanem evolúciós alapon van megoldva!) és nekem kötelességem kifogásai­mat előadni. (Ras say Károly: Ha meg volnánk elégedve, akkor ott ülnénk! Engedjék meg, hogy ne legyünk emgelégedve!) Nem vagyok megelégedve. Tisztelettel tudomásul veszem, hogy képviselőtársam meg van elégedve, én iparkodom tárgyilagos kritikát mondani. (Zaj.) Elnök:" Csendet' kérek, képviselő urak. (Friedrich István: Akkor ott ülnénk!) Dinnyés Lajos: T. Ház! A továbbiakban itt azt állították, hogy a hitbizományok, neve­zetesen az Esteirházy-hitbizomány, mint olyan, sok mezőgazdasági üzemágat hozott létre és foglalkoztat. Tárgyilagosan megállapítom azt, hogy az Esterházy-féle hitbizományt üzlet­szerűleg, pekuniáriusan, a legutóbbi években nagyszerűen vezetik és adminisztrálják. Ami­kor azonban törzskönyvezett tehenészetet állit fél, amikor húsgyárat és sajtgyárat alapít, amikor gőzfűrésztelepeket állít fel, vagy bár­milyen más üzleti ágat. létrehoz, az egy üzleti kalkuláción alapul és azt az üzemet megszün­tetik, ha nem rentábilis. Ép azért ne méltóz­illése 1936 január 21-én, Tcedden, 5 tassék érdemnek feltüntetni ezt. (Lázár An­dor igazságügyminiszter: Közérdeket szolgál!) Elérkeztünk ehhez a ponthoz. Nagyon köszö­nöm, miniszter úr, hogy megelőzött és alkal­mat adott itt nekem arra, hogy a mezőgazda­sági kultúrára is rátérjek. A mezőgazdasági kultúráról méltóztattak itt beszélni és egy közbeszólás formájában felhívni reá az én figyelmemet. Az Esterházy-uradalom veze­tése, irányíltása gazdasági szempontból, elis­merem — egy-két hibától eltekintve — tökéle­tes és jó. Azonban, mélyen t. miniszter úr, úgy-e méltóztatik azt nagyon jól tudni, hogy vannak ilyen törzskönyvezett tehenészetek, ahol siementhali vagy bármely más vidéke­ken kitenyésztett állatokat tenyésztenek nem a hitbizományok, hanem az egyszerű paraszt­gazdák. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az is) helyes! — Zaj.) Vannak olyan birtokok, amelyek nem hitbizományok, de amelyek — láttuk állatállományukat és produktumaikat a ? tenyészállatvásáron — hitbizományi kötött­ség nélkül is csudákat művelnek és gyönyörű egyedeket állítottak elő. Ezeket nem védi a hitbizományi törvényjavaslat. Ez a helyzet nem igazolja a hitbizományokat, mert azok csak azért tudják előállítani azt, amit elő­állítanak, mert hitbizományok. Itt van az állami birtok, amelynek szükségszerűségét minden józanul gondolkozó és hozzáértő gaz­daember elismeri, mert tényleg kell kiváló egyedeket előállítani és bizonyos mértékben bemutatni azokat a produktumokat, a mező­gazdaságig termelés új irányelveit, amelyeket a gazdasági fejlődés és a szükségszerűség ír elő, de ezt érdemnek feltüntetni egyáltalán nem lehet. f Az elmúlt esztendők folyamán, miként már arra kitértem, két ok miatt volt kitéve a nagybirtok és egyáltalán a hitbizomány tá­madásnak és éppen ezen okok miatt a föld­mívelésügyi kormányzat nem javasolta új hitbizomány rendszeresítését. Ez a két ok az egyke és a kivándorlás. Rá fogok ezekre is térni. Az egyke Magyarországon katasztro­fális méreteket ölt. Roszner t. képviselőtár­sam német példákból — nagyon szereti a né­meteket, úgy látom, mindig német példákból idéz — kimutatta, hogy az egykének nem az az oka, hogy a magyar paraszt nem tud föl­det szerezni, hanem más oka van, mert Né­metországban, pl. Rottalban, milyen remekül élnek a kisbirtokosok. Ha az a német paraszt majd magyarul fog beszélni és ha a magyar paraszt németül fog 'beszélni, akkor lehet erről szó; más nép, más szokás, más emberek vannak ott. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy az egykének nem azok aas okai, amelyeket kép­viselőtársam mondott, aki igazolta azt, hogy nem hitbizományi (birtokokon van az egyke, mert hiszen a cselédeknek nagyoibbszámú gyer­mekeik vannak. Ez igaz addig, ameddig, ke­nyere van annak a parasztnak. Nagyon jól tudjuk, hogy igen sók parasztgazda szeretne cseléH lenni valahol, mert legalább^ 'biztosítva ivolna a mindennapi kenyere. Lepsény község elöljárósága azonban — Matolcsy könyvéből idézem, nem Matolcsy mondja, hanem Lepsény község elöljárósága (olvassa): »az egyke okát abban látja, hogy a lakosság birtoka kevés, (birtokot a kötött ibirtok miatt nem szerezhet­nek, nem terjeszkedhetnek és meglevő csekély vagyonúnknak a több gyermek közötti- meg­osztásától irtóznak,« Herczegszőllős község: elöl-

Next

/
Thumbnails
Contents