Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

6 Az országgyűlés képviselőházának 76. járósága megállapítja, hogy (olvassa): »Az I egyke oka az, hogy birtokot szerezni ezen a | vidéken, ahol csak hitbizományi birtokok vannak, nem lehet, s minthogy az örökségképpen rájuk szálló birtokot megosztani nem akarják, inkább ragaszkodnak az egykéhez.« Tovább megyek. Ormánys ágból Sámod község elöljárósága is azt mondja, hogy (olvassa): »Az egyke oka elsősorban az itteni; parasztbirtokok kicsiny voltában rejlik.« De tovább megyek. Kodolányi János »A hazugság földje« című művében, amely nagy vihart keltett, azt mondotta, hogy ahol az egyke terjed, ott valami baj van a közélet őszintesége és az élet tisztasága körül. Ezek az adatok, amelyekre az előbb 'már céloztam, azt mutatják, hogy ezeknek a bajoknak az okát a földbirtokpolitikában és a föld elértéktelenedésében kell keresnünk. En jártam ezeken az egykés vidékeken és nem tudok igazat adni azoknak, akik bizonyos vallási szempontokat visznek bele az egykébe vagy^ nem egykébe. Az egyke oka tisztán és kizárólag az, hogy a paraszt szereti a vagyonát, a jussát nem akarja hagyni és ekként akarja konzerválni. Tessék megnézni nálunk az Alföldön, ahol kevés kötött birtok van, ahol megvan a lehetőség arra, hogy földet vehessenek, terjeszkedhessenek, ahol úgynevezett paraszt birtokok vannak: ott nálunk az egyke ismeretlen fogalom. De éppen ezeken a körülzárt helyeken, ahol nehéz a földszerzés, éppen a föld szeretete következtében az a tudat, hogy minél több földjük legyen, ösztönzi őket arra, hogy földjüket megtartsák. Kodolányi János ebben a brossurájában már 1922-ben leszegezte azt, hogy egy fölíbirtoktörívényt kell statuálni és azt mondja, hogy minden családot akkora földhöz kell juttatni, amelyből meg tud élni. Sőt továbbmegy és^ azt mondja, hogy ha kihal a család vagy kevés az örökös, akkor az állam kisajátítás útján adja a földet annak, akinek több gyermeke van. Patzenhoffer Antal az egyke kérdéséről írt tanulmányával belekiáltott a sötét magyar éjszakába, sőt továbbment és a vidékeket is megjelölte. Nevezetesen öt kerületet említ — ú. m. a baranyai, a foarsi, a gömörmegyei, a tiszaháti és az erdélyi kerületeket, ahol az egyke terjed, ahol az egyke szedi áldozatait, illetőleg pusztul a magyar. Roszner képviselőtársam fejtegetéseinek további során azt imondotta, hogy Areboe professzor a leghatározottabban állástfoglal minden kötöttség és minden nagyobb birtoktípus ellen és azt mondja, hogy a birtoknak mindig annak a kezébe kell vándorolni, aki a legrátermettebb és a szabadkereskedelem ; versenyében látja az ostort, amely ezt a kérdést megoldja. A továbbiakban azt 'mondja t. képviselőtársam, hogy ezek szerint a kínai kulikkal ivolna a legolcsóbb és legrentábilisabb dolgozni. Nem tudom, Areboe professzor úr olvasta-e ezt vagy nem ,de az igen t. képviselőtársamnak ez a megállapítása semmi más, mint rabulisztika, rabulisztika azon egyszerű oknál fogva, hogy akármennyire védi a ihittbizományt és a mai megállapodottságot, nem méltóztatik számolni azzal, hogy az élet változik, az élet megy. Méltóztassék megnézni nem a statisztikát, amelyre nagyon méltóztatik haragudni, hanem az életet, hogy éppen az élet következtében menynyire tagozódnak mindenütt a birtokok éppen a halálozások és az öröklés következtéiben és mennyire megy tönkre az öröklésből kifolyólag éppen az a k'özépbirtokos osztály, amelyhez t. képviselőtársam is tartozik. ülése 1986 janu&r 21-én, kedden. Tessék megnézni a statisztikai adatokat és a kalkulációkat Nem lehiet megállítani azt a folyamatot, amelyről Areboe professzor is beszélt, akár védjük a hitbizományi 'birtokot, akár nem, mert ez az irányzat meigy, dübörög s a föld a jövőben azé lesz, aki azt megműveli. Miért? Azért, mert a magyar paraszt az ő munkáját nem számítja, nem kalkulál és a legkisebb mezőgazdasági üzemnek, .amely már cselédekkel, munkaerővel dolgozik, a munkáért már fizetnie kell. A továbbiakban egy kirohanást intézett a képviselőtársam, amikor megmagyarázta a képviselőháznak, hogy akármit állítson a statisztika, a kisbirtok mindig kevesebbet kell, hogy termeljen. Ezt a megállapítását ő a Matolcsy könyvéből vett közismert adatokkal támasztotta alá. Amennyire azonban igaz ez a megállapítása, annyira igaz az, hogy a magyar parasztbirtok, a kisbirtok nem tud olyan terményátlagot felmutatni sohasem, mint egy nagybirtok általánosságban, mert el van aprózódva, el van tagozódva és a háztól a határba való kimenetel néha 2—3 órát vesz igénybe, a visszatérés megint ugyanannyit. A parasztbirtokok a legtöbb faluiban szanaszét vannak szórva, ezzel szemben a nagybirtok és a középbirtok éppen nagy egyöntetűségénél fogva és szabályos parcellákban való művelése következtében is intenzívebben és olcsóbiban tud bizonyos terményeket termelni és nagyobb termésátlagot tud felmutatni. Ennek következménye az, hogy a tagosítás kérdését is minél előbb meg kell oldani. Tudom, hogy sok helyen nem tetszik ennek a kérdésnek emlegetése, pedig éppen magasabb szempontok figyelembevételével ennek a kérdésnek a rendezése is szükségesnek mutatkozik. (Egy hang jobb felől: A rendélet ki van adva és már dolgoznak a tagosításon!) Erről nem volt tudomásom. Ha meg is jelent a rendelet, nem tudom, hol mennyit valósítottak meg belőle. Különben nagyon örülök, ha már dolgoznak a tagosításon és én azért sürgetem a minél előbbi megvalósítását, nehogy elhúzzák esetleg 15 eszlendeig. Kenéz Béla »A nép és föld« című munkájában azt írja, hogy a nagyüzem termelés dolgában csak alig áll felette a kicsinek, míg a társadalom egyes osztályai között nagy különbség van iskolázottság dolgában, stb. Éppen ez az. ok az, mely indokolttá, sőt kötelességszerűvé teszi nálunk azt, hogy a magyar parasztnak, aki földhöz jutott, kultúrában és művelődésben való előrehaladását minél nagyobb mértékben elősegítsük és a nagybirtoknak, mintabirtoknak és hitbizománynak, amelyre állandóan céloznak, a hivatása abban merül ki, hogy az okszerű földmívelésre megadja az irányelvet és megmutassa az utat. A másik nagy kérdés, amely felmerült a hitbizományokkal szemben, és amely nem most, hanem^ már évszázadok óta radikálisabb megoldást követelt, mint amilyen ez a törvényjavaslat, a kivándorlás. A kivándorlás volt az egyik oka annak, hogy a nagybirtok állandóan támadásnak volt kitéve, és az emberek idegenben keresték a boldogulást. Kertész Gyula belügyminiszteri sesrédtitkár a kivándorlás szabályozásáról már 1910-ben tanulmányt adott ki és hivatalos* adatok alapján kimutatta azt, hogy 1905-ben kivándorolt 142.901 ember és ebből őstermelő, földmíves 1 98.618, szóval 68% volt. Ha a statisztikát to-