Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

146 Az országgyűlés képviselőházának 81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. zólag azt mondja a .törvény, hogy »szakértelem, szorgalom és egyéb kellékek«. A szakértelem és szorgalom szempontjából lehetnek bizonyos kifogások; ebben a hatalmas táborban, mint mindenütt máshol, vannak gyöngébb képességűek is, de ez a gyöngébb képesség nem lehet jogcím arra, hogy nyugdíjazzák őket, hanem a bölcs vezető politika és bölcs közalkalmazotti politika azt diktálja hogy a gyengébb képességűeket osszák be a tehetségüknek megfelelő helyre. (Peyer Károly: Például a fővárosnál árvaszéki ülnöknek! — Zaj.) Olyanok is vannak, -akik kiváló képességűek, rátermett emberek. (Zaj a baloldalon.) Nem tudok válaszolni, mert már csak két és fél percem van, nem járultak hozzá a meghosszabbításhoz. T. Ház! Ezeket a kiváló embereket azonban nem szabad elundorítani a közalkalmazotti pályáról és nem szabad előmenetelüket megakadályozni. A kormány ne a kort, ne a politikát nézze, hanem a rátermettséget. (Farkasfalvi Farkas Géza: Vadnay Lászlót is elkergették! Egy kiváló, elsőrendű,, gerinces tisztviselőt. — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Ha ez a némaság megmarad, akkor ennek súlyos 'következményei lesznek magiára az államra is. A békétlenség a családban, az elnyomottság érzése és a jövőbeli biztonság hiánya fel fogja dúlni a közszolgálat tisztaságát. Sőt még a közélet tisztaságát is veszélyeztetve látom abban, hogy közszolgálati alkalmazott nem mondhatja meg a maga véleményét, amikor igazsága tudatában van. Azt kérném a jelenlevő miniszterelnök úrtól, hogy egyetlen programmpontja legyen a közalkalmazottak irányában: szabad középosztály! (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Semmi más, miniszterelnök úr, csak szabad középosztály! (Helyeslés és taps a baloldalon.) Énnek a szabad középosztálynak kultúremberhez méltó megélhetését biztosítsa az a többségi párt és az a kormány, amely teljhatalommal rendelkezik ma ebben az országban. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tessék megcsinálni, tapsolni fogunk!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, fejezze be. Homonnay Tivadar: Adják vissza a közalkalmazottaknak azt a szabadságát,, amelyet ez a törvény tőlük elvont. (Ellenmondások a jobboldalon.) Adják vissza a szabadságot, amely a közalkalmazottaknak éltető eleme. Több időm nincs; egy mondattal fejezem be, mélyen t. miniszterelnök úr, azzal, hogy a többségi párt és ez a kormány refocrmkormánynak és pártnak nevezi magát. (Egy hang jobb felől: Joggal!) Ha önök, t. többség és t. kormány azt mondják, hogy a szabadságoknak ilyen megvonása reform, akkor méltóztassanak tudomásul venni, hogy én ebben a kérdésben ellenreformátor vagyok. (Bárczay János: Brávó! Tudjuk!) Kérem a t. kormányt és a miniszterelnök urat, hogy a törvényt,^ illetőleg a hóhérszakaszt, a 2. §. 2. bekezdésének b) pontját méltóztassék a köz érdekében, a nemzet érdekében visszavonni. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Amikor a Ház az 1934:1. tcikket tárgyalta, akkor ezek a kérdések éppen úgy felmerültek, mint ma és ezek a kifogások említtettek meg, amelyeket ma Homonnay képviselőtársunk itt szóvátett. A köztisztviselők magánérdeke mellett természetesen van egy közérdek és elsősorban ez mértékadó a kormányra; ez a közérdek pedig megkívánja, hogy az előbbrejutás szempontjából szelekciót vezessünk be, mert mindenütt az életben, de magában a természet világában is a szelekciót, annak szükségét állapíthatjuk meg. Éppen ezért a magam részéről helyeseltem annakidején és ma is helyeslem, hogy azok a tisztviselők, akik nem ütik meg a 'mértéket, fogyatékba vétessenek. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) A 2. § ezt jelenti. (Farkasfalvi Farkas Géza: De más a végrehajtás!) A végrehajtás tekintetében pedig komiték működnek, úgyszólván teljesen függetlenül, bár a miniszter döntési jogát fenntartva, a tisztviselőkérdések elintézésénél. A kormány nem hóhérmunkát, hanem szelekciót kíván végrehajtani; ezt írja elő különben a törvény is. Minthogy ez az ország érdekében van, a magam részéről nem vagyok hajlandó és a kormány sem hajlandó arra, hogy ezt a törvényt megváltoztassuk. Abban igaza van képviselőtársaimnak, — és ebben közös a felfogásunk már évek óta — hogy általános pragmatikára van szükség. (Ügy van! a baloldalon.) Ebiben a tekintetben teljesen egyetértek vele. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Homonnay Tivadar: Mélyen t. Ház! Az igen t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ezekkel az érvekkel már az 1934:1. teikk tárgyalásánál foglalkoztunk. Nem méltóztatott beszédem elején itt lenni. Azt mondottam, hogy mindezeket az érveket, amelyek akkor elhangzottak, nem óhajtom felhozni, mert hiszen egy negyedóra arra kevés. Egészen más megvilágításba hoztam a kérdést bizonyos vonatkozásban, mint akkor. Azért szólaltam fel, mert a törvény négy esztendőt ad a kormánynak arra, hogy nyilatkozzék, de ismerve a helyzet súlyosságát, már a második esztendő végén kérem, méltóztassék a házat a jelen helyzetről, a megtakarításokról és mindazokról tájékoztatni, amiket beszédem első részében mondottam. Igen t. Ház! Nagyon jól tudom, hogy a közérdeket méltóztatik szemelőtt tartani és a közalkalmazottak közt csak olyan tisztviselő foglalhat helyet, aki Istenfélő, aki hazáját szereti, aki tudását, szorgalmát és minden tehetségét a nemzet érdekének szolgálatába állítja. Ennek mind tudatában vagyunk ezen az oldalon, de mi igazságot és egyenlő mértéket is kérünk. Amit mi kifogásolunk,, az az, hogy a törvényben benne van az »egyéb kellékek« kifejezés. (Petrováez Gyula: Es a végrehajtása nem megfelelő!) Köztünk t. miniszterelnök úr ebben a pillanatban nagy véleménykülönbség van» mert méltóztassék végre tudomásulvenni a kormánynak és a többségnek, hogy a közszolgálati alkalmazottak nem egy párté, nem a kormányé, a közszolgálati alkalmazottak a magyar államé és a magyar nemzeté! (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon!) Senki másé! (Gr. Festetics Domonkos: Mi is ezt valljuk! Ez nem újság! — Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. — Horváth Zoltán: De azért a jegyzők; szedik össze az ajánlásokat! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Ami pedig a miniszter döntését illeti: a miniszter csak egy ember. Állítom, hogy nincs meg a kellő jogvédelem a közalkalmazottak ré-