Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

142 Az országgyűlés képviselőházának bályozta azoknak a birtokkategóriáknak a jogi helyzetét, amelyeket a főnemesek, vagy amelyeket az 1723-ik évi törvény alapján később már a nemesek is létesíthettek; mezőgazdasági ingatlanokat kötött birtokokká alakíthattak át és ezek a birtokok osztatlanul a meghatározott örökösödési rend mellett örököltettek a családban. A hitbizományok alapításának azonban elengedhetetlen előfeltétele volt a királyi jóváhagyás, amiből megint csak az következik, hogy a király hitbizomány alapítására engedélyt, lehetőséget csak olyan kiváló nemesembernek adott, akik tényleg a nemzetnek tettek különleges szolgálatokat, vagyis érdemeket szereztek erre. Ebből, azt hiszem, újra csak az kövekezik, hogy a közjogi jelleg ennél a birtokkategóriánál is kifejezésre jut azáltal, hogy ezt a jogot megii t csak: különleges érdemek ellenszolgáltatásakép lehetett valakinek megkapnia. Igen érdekes, s meg is említem, hogy az úgynevezett határőrvidéki birtokkategóriák, amelyeket az ellenség által veszélyeztett határőrvidékeken állítottak fel, igen hasonlítanak a most tervezett kisebb hitbizományokhoz, mert ezeknek a földhözjuttatottaknak a határőrvidéken a határ megvédése és háború esetén katonai szolgálat volt a feladatuk. Igen érdekes az is, hogy a mi egyik nagyon szép háború utáni intézményünk — a Vitézi Rend — birtokpolitikájában is hasonló gondolattal találkozunk, azzal tudniillik, hogy azok, akik a háborúban a nemzetnek kiváló szolgálatokat tettek, elismerésül földbirtokot kapjanak vagy legalább is vitézi telekhez juthassanak. Ugyanez a gondolat vezette a törvényhozást az ,1920. évi földbirtokreform tárgyalásánál is„ amikor elsősorban is azokat kívánta jutalmazni és földhöz juttatni, akik az országnak szolgálatot tettek, illetve érdemeket szereztek,, így elsősorban a hadirokkantakat, a hadiözvegyeket«, a hadiárvákat ós általában a hadviselteket. Ebből azt a határozott következtetést kell levonnom, hogy minden földbirtokreformnak elsősorban a nagy nemzeti szempontokat kell figyelembevennie. Jutalmaznia kell azokat, akik különleges érdemeket szereztek arra, hogy ebből a hazából földet kapjanak. (Sulyok Dezső: Az a kérdés, mi az a különleges érdem. — Horváth Zoltán: A Nep.- jel vények! — vitéz Scheftsik György: Halljuk az ügyvédeket! — Zaj.) -Viszont, ha ezt a tézist felállítom, viszont jogot kell adni az államhatalomnak arra is, hogy olyanoktól, akik a nemzet tulajdonát képező földet nem úgy művelik meg, mint ahogy az a közérdeknek megfelel, az ilyen birtokosoktól ezek a területek elvehetők is legyenek. Nagyon érdekes, hogy a mi törvényeinkben ehhez hasonló intézkedés nincs benne, pedig én szívesen látnék ilyen rendelkezést törvényeinkben. Régebbi törvényeinkben sem volt ennek nyoma, pedig Németországban az úgynevezett weimari alkotmányban, — amely tehát egy baloldali kormány elgondolásából származott — két ilyen szakaszt is találunk. A 153. cikkében világosan kimondja, hogy a tulajdon kötelez, azzal tehát úgy kell élni, hogy az egyúttal a közjó szolgálata is legyen; a 155. cikkében pedig kimondja, hogy a föld megmunkálása és kihasználása a földtulajdonos kötelessége a közösséggel szemben. Igen t. Ház! Ezzel rátértem beszédem tulajdonképpeni konklúziójára is. Ha egyrészt megállapítom, hogy a földet a nemzet ju81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. talmul adja valakinek, akkor azt is kíván: hatom, hogy az illető földhöz juttatott azzal a földdel ne úgy gazdálkodjék, mintha az az ő egyéni, kényúri, privát tulajdona lenne, hanem azon a földön igenis okszerű gazdálkodást kell folytatnia, hogy abból a köznek, az egész nemzetnek haszna legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Éppen ezért, nézetem szerint, amikor a középkorban tételes törvényeink előírták minden egyes földtulajdonossal szemben azokat a közkötelezettségeket, amelyekkel a nemzet irányában tartoztak, ugyanígy ennek a történelmi tradíciónak alapján jogában áll a nemzetnek ma is előírni mindenki számára azt, „hogy földbirtokán miként gazdálkodjék. Ebből következik tehát logikailag az is, hogy a mezőgazdaságnál az irányított termelésnek jogilag is helye van és hogy ez nekünk nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is, különösen olyan súlyos időkben, mint a maiak, amikor válságos gazdasági időket élünk. A többtermelés gondolatának tehát nemcsak jelszónak, hanem a gyakorlatba átültetett valóságnak is kell lennie. Ennélfogva nagyon kívánatosnak tartanám, hogy azok, akik a javaslat folytán jogoktól esnek el, vagyis .akiktől a hitbizomány egy része elvétetik, állandó figyelmeztetésben részesüljenek, hogy a megmaradó területeken okszerűen, racionálisan kötelesek gazdálkodni, mert ellenkező esetben a megmaradt terület is el fog vétetni, a másik oldalon pedig azoknál, akik az e javaslat folytán felszabaduló földekből, vagy később majd a telepítés során fognak földhöz jutni, szintén árányítóan kell az államhatalomnak abban közreműködnie, hogy ezek a kapott földet tényleg rendesen, kellő szakértelemmel, kellő gazdasági eszközökkel munkálják meg, mert abból elsősorban nekik maguknak kell biztosítaniuk megélhetésüket, de termés feleslegükből a közületek megélhetését is lehetővé kell tenniök. A magyar föld termi mindnyájunk részére legdrágább kincsünket, a mindennapi (kenyeret, nekünk tehát félve és éberen kell őrködnünk mindenkor afelett, hogy ezt a kenyeret kik, hol, milyen mennyiségben és minőségben termelik. Mivel ebben a törvényjavaslatban nagyjában és egészében azt a haladó irányzatot látom, amelyet mindnyájan helyesnek tartunk és amelyet a kormány programúiul maga elé tűzött, a törvényjavaslatot általánosságban is, részleteiben is elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Tegnapi ülésünkön úgy határoztunk, hogy 5 órakor térünik át,ma az interpellációkra. Ezen az időn már túlhaladtunk, ennélfogva javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délután 4 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzze ki a Ház a mai napirenden szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadnál! (Igen!) Ha igen, elfogadottnak jelentem ki. Az interpellációkat megelőzőleg a pénzügyminiszter úrnak Klein Antal képviselő úr múlt évi december hó 11-én az Országos Központi Hitelszövetkezetnek a gazdaadó sokkal szemben követett jogtalan eljárása tárgyában előterjesztett interpellációjára adott írásbeli válaszát fogom felolvastatni. Kérern a jegyző urat, szíveskedjék a miniszteri választ felolvasni ! Esztergályos János jegyző (olvassa);