Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. szemben^ amelyet, a kormány terjeszt be a törvényhozáshoz, nem szükséges az, hogy az ellenzéki padsorokban helyetfoglaló képviselők feltétlenül az elutasítás, az ellenzés álláspontjára helyezkedjenek. (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A parlamentarizmus lényege az, hogy azok a törvényalkotások, amelyek parlamentáris törvényhozás útján emeltetnek erőre, kölcsönös meggyőzés, kölcsönös kritika és rábeszélés eredőiként, mint legtökéletesebb és legkiválóbb alkotások jelenjenek meg, mert csak így fogják elérni azt a céljukat, hogy tényleg a nemzet összességének javát szolgálják. Amikor ezt megállapítom, t. Ház, egy mondattal indokolni kívánom azt is, hogy miért éreztem lelki szükségét annak, hogy ennél a törvényjavaslatnál, amely kimondottan agrárjavaslat, én is felszólaljak és elmondjam elgondolásaimat. t Azért, mert úgy érzem, hogy egy ilyen törvényjavaslattal, mint amilyen a családi hitbizományi reformról szóló, most napirenden lévő törvényjavaslat.. . (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Görgey István: ... valamint a már előkészítés alatt álló telepítési törvényjavaslattal, amelyekről meg kell állapítanom, hogy mindkét javaslat előreláthatólag ennek a törvényhozásnak két legfontosabb agrár javaslata lesz, (Horváth Zoltán: Ez nem az! — Zaj.) mondom, ezzel a két javaslattal igenis komolyan és főképpen a legnagyobb tárgyilagossággal kell foglalkoznunk. Talán kevés olyan törvényjavaslatot tárgyalt még ez a Ház, amelynél a szigorú tárgyilagosságra és minden egyes részletkérdés alapos megvilágítására olyan nagy szükség lett volna, mint éppen ennél a javaslatnál. Ez a javaslat ugyanis jogokat vesz el egyesektől, új jogokat kodifikál mások részére, márpedig minden olyan törvényalkotásnál, amely belenyúl az ember egyéni jogaiba, amely belenyúl a magánföldbirtokjogba, meg kell vizsgálnunk alaposan a kérdéseket, hogy minden hasonló új reformot úgy oldjunk meg, hogy az az összessségnek legyen hasznára és lehetőleg ne sértsen túlságosan meglévő érdekeket és szerzett jogokat. Emlékszem Darányi földmívelésügyi miniszter úrnak a nemzeti egység pártjának legutóbbi értekezletén a telepítési javaslat ismertetésekor elhangzott arra a kijelentésére, hogy a magyar föld olyan különösen érzékeny valami, amihez csak a legnagyobb óvatossággal, a legnagyobb körültekintéssel, csak alapos tanulmány és előkészítés után lehet hozzányúlnunk, mert bár elméletileg és elvben a legszebbek lehettek bizonyos elgondolások, a későbbi idők tapasztalatai sokszor mégis azt mutatták, hogy a megtett intézkedések gyakorlatilag nem úgy 'Sikerültek, mint ahogyan azokat a törvényhozók a törvény megalkotásakor a legjobb szándékkal elgondolták. Legyünk teljesen őszinték és nyiltak. A háború utáni első agrárreform elgondolásai feltétlenül igen szépek és nemesek voltak. A törvény javaslat nagyjában és egészében honorálni kívánta ( mindazokat a szempontokat, amelyeket a földjuttatás elbírálásánál nemzeti szempontból mérlegelni kellett. mégis azt tapasztaltuk mindnyájan, — be kell ismernünk — hogy sok tekintetben nem úgy sikerült ez a földreform, ahogyan kellett volna. Voltak kisebb-nagyobb hibái, mert sokszor éppen azok a földhöz juttatottak jutottak a legkritikusabb helyzetbe, akiket jutalmazni ülése 1936 január 29-én, szerdán. 139 akartunk, akiknek biztos exisztenciát akartunk biztosítani ebben az országban. Sorozatos intézkedésekkel kellett utólag a segítésnek és a reparációnak a lehetőségét megtalálni és még ma sem sikerűit minden hibát kiküszöbölni. (Horváth Zoltán: Akkor is azt mondották, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk már!) Ezt csak azért említettem meg, mert az a meggyőződésem, hogy nem tesznek jó szolgálatot az országnak azok a képviselőtársaink, akik ebben a vitában, amely már elég régóta folyik, mert még a parlamenti szünet előtt kezdődött meg, (Horváth Zoltán: Nincs is más javaslatunk) ezt a törvényjavaslatot arra akarják, vagy szeretnék felhasználni, (Dinnyés Lajos: Ugyan kérem!) hogy újból kiélezzék az ellentéteket egyes társadalmi osztályok és foglalkozási ágak iközött, (Fábián Béla: Igaz, de tessék ezt a Nep-képviselőknek megmondani! Oda tessék beszélni) hogy szembeállítsák a kisbirtokost a nagybirtokossal. (Zaj.) — Elnök csenget.) Szóval nem a törvényjavaslatot bírálják tárgyilagosan, hanem bizonyos fokig korteisízt vegyítenek bele egy ilyen komoly és fontos törvényjavaslatba, (Horváth Zoltán: Abszolút nem komoly! — Zaj.) amelyet pedig mindnyájunknak, — bátor leszek rámutatni arra is, hogy mennyire komoly (Horváth Zoltán: Töröljük el! — Zaj.) — a legnagyobb objektivitással kellene tárgyalnunk (Fábián Béla: A Nep-kép viselők itt a Képviselőházban a legsúlyosabb dolgokat mondották! — Zaj. Elnök csenget.) Azt mondották, hogy a kiváltságokat töröljük el. Bár ezt már több képviselőtársam is szóvátette,... (Buchinger Manó közbeszól.) Elnök: Buchinger képviselőtársunk már elmondotta beszédét, kérem, maradjon csendben. Görgey István: ... engedjék meg, hogy Matolcsy képviselőtársamnak a vitában elhangzott felszólalására válaszoljak. (Mózes Sándor: Kenyeret akar juttatni a népnek a hitbizományi javaslat!) Bár ő, amint köztudomású, lóháton utazta be az országot, hogy a magyar nép sorsát tanulmányozza, úgylátszik, ez alatt a körlovaglási tanulmányútja alatt még sem ismerte meg a magyar nép lelkiségét, (Dinnyés Lajos: Ki lovagolt körbe? — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) vagy nem vett magának fáradságot arra, hogy megismerje a magyar nép igazi lelkét, konzervatív gondolkozását, (Zaj a baloldalon. — Farkas István: A magyar népet kiéheztették és elnyomták.) különben nem kockáztathatott volna meg olyan állításokat, amelyeken — a lapokban olvasva azokat — bzonyára még az egyszerű magyar földmíves gazdatársadalom is mosolyog. Azt állította az én kedves, tisztelt képviselőtársam. (Sulyok Dezső: Kedves, vagy tisztelt?) hogy azért van olyan gyűlölet az országban a kisember és a földesúr, főként pedig a nagybirtokos között, mert a magyar nemesség ezer éven keresztül üldözte a jobbágyokat, üldözte azokat, akik neki mint jobbágyok megművelték a földet. (Mózes Sándor: A főurakról beszél!) Nem tudom elképzelni, kiktől szerezte be ezeket az információkat? Gyűlölködő, elfogult emberek ugyanis mindig akadnak, (Farkas István: Minden magyar történetíró megírta!) akik mindent máskép szeretnének látni, mint ahogy az van, akik irigylik a másik embertől azt is, hogy az Úristen neki valamivel többet juttatott (Horváth Zoltán: A császár juttatott, nem az Úristen.) és nemcsak a nagy-