Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

138 Az országgyűlés képviselőházának hogy Németország területe igen nagy és ezért nem olyan egyöntetű, mint Magyarországé. Vannak ott vidékek, ahol kevés volt mindig a nagybirtok, de vannak olyanok is, mint pl. Szilézia, ahol sokkal nagyobb birtokok vannak, mint minálunk. Ha Magyarországon a nagyüzemeket mind felosztanék, könnyen kiszámítható a mezőgazgazdasági lakosság statisztikájából és a rendelkezésre álló terület nagyságából, hogy azoknak a munkaerőknek egy része, amely ma a nagybirtokon keresi meg a kenyerét, megélhetés nélkül maradna. Szaporodnék a mezőgazdasági proletárság éppúgy, mint ; 11 Z cl teljesen elhibázott domoliberális földreform után is szaporodott. Ha Magyarországon minden bajnak a nagybirtok volna a kútforrása, akkor a Jászságban, ahol a nagybirtok egy-két kivétellel már rég «megszűnt, rózsás állapotoknak kellene lemniök. Ezzel szemben a Jászság ima egyike az ország szegény vidékeinek.« Azt, hiszem, hogy ennek felolvasása r után az igen t. képviselő urak világosan látják, hogy ennek a törvényjavaslatnak a szelleme és a nemzeti szocialista párt álláspontja nagy, vonalban teljesen azonosak. Mi sem kívánjuk fenntartani a latifundiumokat, a javaslat sem kívánja fenntartani. Mi nem kívánjuk teljesen felosztani a nagybirtokokat, a javaslat sem kívánja. Mi hívei vagyunk a föld kötöttségének, a javaslat is híve a földkötöttségnek. Mi továbbvinni kívánjuk a földkötöttséget a kisbirtokra és ezt teszi a javaslat is. Tehát nyilvánvaló, hogy a két álláspont lényegében megegyezik és éppen ezért semmi célja nem volna, ha a nemzeti szocialista párt akadékoskodnék és meg akarná nehezíteni ennek vaslatnak törvényerőre való emelkedését, mert mindig előttünk áll a háborúelőtti ellenzéknek az emléke, amely princípiumból, demoliberális princípiumból mindig ellenzéki álláspontra helyezkedett és mindig megnehezítette a hadügyi költségvetés megszavazását és ebből kifolyólag, amikor kiütött a háború, nem voltunk kellőkép felkészülve és óriási kárát vallottuk ennek. Ezt az utat a nemzeti szocialista mozgalom nem kívánja követni, mi ellenzéki álláspontot foglalunk el, de mihelyt egy törvényjavaslat kerül a parlament, elé, amely megegyezik a nemzeti szocialista szándékokkal, akkor mi azt a törvényjavaslatot mindenkor el fogjuk fogadni (Helyeslés és taps a jobboldalon) és óvakodni fogunk attól, hogy feltartsuk a természetes fejlődést és különösen azt a fejlődést, amely a nemzeti szocialista elveknek is megfelel. (Vitéz Árpád: Ez a helyes ellenzéki álláspont.) . Végül engedje meg a t. Ház, hogy a javaslattal szemben egy aggodalmamat fejezzem ki. Ugyanis az utóbbi évtizedben a nagybirtok, a földbirtok általában és így a hitbizományi birtok is, jelentékenyen eladósodott. En nem gondolok egyes kivételekre, általában véve ez a .birtokosok önhibáján kívül történt, mert hiszen előhb keresztülmentünk egy hatalmas földreformon, azután jöttek a vagy on váltságok, azután az adók állandóan emelkedtek, egy évben két vagyonadót fizettünk, a vagyonadót és a jövedelemadót folyton emelték, hiszen legutóbb bizottság egy rendeletet adott ki, amely megengedi az adók egy bizonyos részének még a hitbizományi vagyonból való kifizetését is, tehát igazolja azt, amit én most mondok. 81. ülése 1936 január 29-én, szerdán. Amint én értesültem, voltak itt olyan tervezetek, nem tudom, hogy a Bethlen-kormány idejében, vagy pedig ennek a kormánynak a kormányzata idejében, de voltak olyan tervezetek, amelyekben egy paragrafus volt, amely a terhek likvidálásáról is gondoskodott, ami ebből a javaslatból kihagyatott. Már most igénytelen nézetem szerint egy ilyen reform csak akkor érheti el célját, ha a reformmal kapcsolatban, vagy megelőzően, vagy legalább is gyorsan utána az adósságok likvidálását is egyidejűleg keresztülviszik. Mert hiszen hiába reformáljuk meg a hitbizományokat, hiába juttatunk területeket állód örökösöknek, ha azok nagy adósságterheket vesznek át és azok a hitbizományok zár alá kerülnek, mert a hitbizomány nem felelhet meg rendeltetésének akkor, ha a hitbizományi birtok zár alatt van és nem tudja jövedelmét felhasználni. (Ügy van! jobbfelől.) T. i. a hitbizományi jog kétféle terhet különböztet meg: hitbizományi terheket és a hitbizományi birtokos magánterheit. Régente ennek nem volt nagy jelentősége, mert kedvező gazdasági viszonyok voltak, nagy volt a jövedelem, kicsiny volt a rezsi, olcsó volt az élet. Ha tehát vaaki csak egy kicsit is vigyázott, könnyen ki tudott jönni a jövedelméből. Most azonban, az előbb említett súlyos körülmények folytán, ez nem volt lehetséges. Évek voltak egymásután, amelyek alatt a birtokosok deficittel gazdálkodtak és ebből kifolyólag váltóadósságokat kellett csinálniok. Azután az egyik váltót a másikkal fizették ki és így óriási tehertétel akkumulálódott, amely nem hitbizományi, hanem magánteher. A régi jog alapján a hitbizományi örökös, amennyiben állód vagyont nem örökölt, könnyen túltett*» magát ezen, mert egyszerűen azt mondta: nincs semmi közöm hozzá, — és akkor a hitelező sem kapott semmit. Most azonban a reformjavaslat alapján ez lehetetlenné lesz téve, mert a hitbizományi örökös, ha nem is Örökölt állód vagyont, a hitbizományon kívül is örökölt állód vagyont a hitbizományból, tehát örökli a hitbizományi birtokos privát adósságait is. Már most azt hiszem, hogy sem a hitbizományi reformnak, sem a hitbizományi birtokosoknak, sem az örökösöknek, sem à hitelezőknek nem érdekük, s az egész nemzetnek és gazdasági életnek sem érdeke az, hogy ez az állapot fenntartássék, annál kevésbbé, mivel ez az állapot napról-napra romlik, mert a kamatok következtében állandóan nő ez az adósságteher és az örökösök helyzete mindig roszszabb és rosszabb lesz. Ezeket a terheket tehát előbh-utóbb likvidálni kell, és én nagyon kérem a t. kormányt, méltóztassék ezt meggondolás tárgyává tenni és errevonatkozólag mielőbb megfelelő megoldást találni. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől. — Mózes Sándor: Mi az? Fegyverbarátság? — Zaj jobbfelől. — Fábián Béla: nagyon sok beszéd hangzott már el onnan, amely homlokegyenest ellenkező volt. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szólásra következik Görgey István képviselő úr. Görgey István: T. Képviselőház! Végtelenül örülök annak, hogy engem ért az a szerencse, hogy belekapcsolódhatom gróf Festetics t. képviselőtársaim felszólalásába, amely a legékesebb bizonyítéka annak, hogy ideális parlamentarizmus esetén egy törvényjavaslattal