Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-81

Az országgyűlés képviselőházának 81 vább kutattam és megtaláltam ennek a vádnak az eredetét. Ez a vád Angliából származott Magyarországba, mert Angliában is a liberálisok, amikor hatalomra kaptak és nekimentek a történelmi osztályoknak és a földbirtokos osztályoknak, azzal vádolták a lordokat, hogy abszentisták és hogy ' sportolni szoktak. Carlyle-lel az élükön ezt írták könyveikben. Ma természetesen csak mosolygunk az ilyen vádak felett, mert az angol nagybirtokosoknak ez az abszentizmusa volt az egyik alapja annak, hogy a brit világbirodalom ilyen naggyá fejlődött; ami pedig a sportolást illeti,, ma már szinte nem tekintjük megfelelő embernek azt, aki nem sportol, (Ügy van! jobb felől.) Ezeket a vádakat Angliából hozták Magyarországba, a mi liberális íróink és közgazdászaink szolgailag lemásolták ezeket a vádakat és így jutottak be a köztudatba. (Fábián Béla: Kossuth Lajos és Deák Ferenc?) Ezek felett tehát napirendre lehet térni. Ugyanígy áll a helyzet a másik vádaskodással, a degeneráltság elméletével. Ez is Angliából származott ugyanabból az időből. (Fábián Béla: Szegény Anglia!) Éppen ezért nagyon jellemző tünet, hogy még egy olyan igazságos lelkű férfiúnak elgondolásába is bejutott ez a gondolat, mint amilyen Milotay István igen t. barátom, őnála is jelentkezett az ő gyönyörű beszédében, amelyet különben nagy élvezettel hallgattam végig. Ö is azt mondta, hogy itt a hitbizományi birtokosok, a főurak között, egy bizonyos elernyedtség tapasztalható politikai szempontból. Ö Széchenyi Istvánra hivatkozott, de én azt állítom, hogy Széchenyi István a maga idejében is egyedülálló jelenség volt. Azt állítom továbbá, hogy Széchenyi István óta is voltak prominens tagjai ennek az osztálynak, hiszen csak gróf Tisza Istvánra kell utalnom és nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az osztály kitett magáért vitézül a világháborúban és hősi halottakat is vesztett. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezek felett nem lehet napirendre térni és végeredményben kérdezem Milotay István igen t. barátomtól, hogy ha körülnéz ebben a Képviselőházban, vájjon elernyedt politikusoknak találja-e azokat, akik ebből az osztályból itt ülnek ezeken a padokon: Pongrác Jenő grófot, vagy Bethlen István grófot, vagy Vay Miklós bárót, vagy pláne Széchenyi Domonkos grófot? (Fábián Béla: Melyik £155 cl Széchenyi Domonkos?) Nyelvbotlás volt, Festetics Domonkost akartam mondani. (Derültség,) T. Ház! Bizonyos tekintetben azonban mégis igaza volt Milotay Istvánnak. Van egy bizonyos látszólagos elernyedtség, ez azonban nem degeneráció következménye, hanem igenis, annak a következménye, hogy a nagybirtokos osztály az utóbbi időkben rendkívül elszegényedett és éppen azért igen sokan vannak, akik nem mernek résztvenni a politikai életben, mert attól félnek, hogy rámegy a vagyonuk. Ha tehát valaki aggódik ebben a tekintetben, akkor ismét csak Milotay István igen t. barátom prófétai szavaira kell hivatkoznom, aki azt mondta, hogy a hitbizományi reform után az ipari ! hitbizományokí reformjának kell bekövetkeznie. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Fábián Béla: Kommunizálni kell az ipari vállalatokat! — Zaj.) Itt van meg a lehetősége annak, hogy a történelmi osztályok tagjait is felsegítsük vagyonilag, úgy, hogy ha azokat a pénzöszegeket, amelyek majd a telepítés folyamán befolynak, arra használjuk fel, hogy az illetők részvény iilése 1936 január 29-én, szerdán. 137 paketteket vásároljanak; akkor azután újra meg fog indulni a történelmi osztályok egészséges vagyonosodása, (Ügy van! a jobboldalon.) s akkor helyre fog állni az egyensúly és még ebből a szempontból sem lehet majd azt mondani, hogy a történelmi osztályok elernyedtségben szenvednek. Ezeket kívántam általánosságban megjegyezni és mielőtt nemzeti szocialista szempontból bírálat tárgyává tenném a javaslatot, engedje meg a t. Ház, hogy felolvassam azt, amit a nagybirtokra vonatkozólag egy bizalmas utasításban, körülbelül egy évvel ezelőtt kiadtam. Azért tartom szükségesnek ennek a felolvasását, mert ez részben döntő jelentőségű arra vonatkozólag, hogy milyen álláspontot foglalunk el mi a törvényjavaslattal szemben, részben pedig fel akarom használni ezt az alkalmat, hogy megsemmisítsem mindazokat a vádakat, amelyeket egyesek az országban a nemzeti szocialista mozgalom ellen felhoztak. (Olvassa): »Egyesek közülük odáig mentek, hogy a nemzeti szocialista mozgalom céljául az összes nagyobb birtokok felosztását jelöltek meg. A valódi nemzeti szocializmus erről az agrárkommunizmusról természetszerűen mitsem tud, már csak azért sem, mert a mozgalom a magántulajdon^ elvén épült fel, bár annak kinövéseit, a közérdek szempontjából korlátozandónak tartja. A mozgalom álláspontja, amelyet a hivatalos pártprogram 14. §-a tartalmaz, a következő: Olyan törvényt követelünk, amely lehetővé teszi a földbirtok helyesebb eloszlásának és a fölös mezőgazdasági népesség belföldi letelepítésének megoldását. Magyarországnak nincsenek gyarmatai, fölös népességét csak itthon telepítheti le.« Folytatólag a következőket tartalmazza ez az útmutatás (olvassa): »A fentiekkel ellenkező mindennemű teória az agrárkommunizmus birodalmába tartozik. A nemzeti szocializmus tisztában van azzal, hogy a nagybirtoknak is megvan — természetesen a közérdek korlátai közt — a maga közgazdasági jelentősége. Az oirosz szovjet, amely eleinte felosztotta az összes nagybirtokokat, hamarosan kényszerülve volt népélelmezési, valutabeszerzési stb. okokból t a nagybirtokrendszert újra bevezetni, bár véres harcok és kegyetlenkedések árán.« (Fábián Béla: Ez igaz!) »A német nemzeti szocializmus sem osztja fel a nagybirtokot. Az ő hivatalos álláspontjukat a német nemzeti szocialista pártnak egy 1930 március 6-án kelt és Hitler aláírásával ellátott részletes nyilatkozata tartalmazza, amelynek 3/6. szakasza így szól: »A mezőgazdasági üzemek nagysága tekintetében nem lehet általános érvényű szabályt felállítani.« Népességpolitikai __ szempontból nagyszámú életképes, kisebb és középnagyságú parasztbirtok hír mindenekelőtt fontossággal. Ezek mellett azonban a nagyüzem is teljesíti a maga sajátos és szükséges feladatait és éppen ezért létjogosult, ha egészséges számszerű arányban fordul elő a kis- és középbirtokok mellett. A mi agraïkommunistaink erre azzal szoktak felelni, hogy ez igaz leheti Németországban, de nem szükségkép igaz MagyariOirszágon is egyúttal. Németországban más ívlszonyok vannak, stb. Ezzel szemben megállapítjuk azt, 19*