Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

132 Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1936 január 28-án, kedden. 2'9 imilMó katasztrális hold, az ezer holdom felüli kategóriára pedig 4*9 millió hold. -Ebből teihát megállapítható, hogy a középbirtokok mindössze csak a harmadrészét teszik ki a fcisbirtokoknalk, a nagybirtokok pedig körülbelül a felét. Már imost az a kérdési, hogy !

ha 'ebből a,z országok közötti viszonylatból és a felsorolt adatokból, továbbá a miagyar helyzet feltárásából its az a helyes ©Ív állapítható ímeg, hogy a nagyüzemek 'csökkentésére, a középbirtokok növelélésére és a kisbirtokok erősítésére kell törekedni, mennyiben oldja meg ezt a tudomány és a gazdasági szákértők által is megerősített helyes célt ez a törvényjavaslat Azt, hiszem, hogy ezt a helyes célkitűlzisét száz százalékban oldja meg helyesen és azt lehet mondani, ibogy tökéletesen is. Korlátozza a nagybirtokot, mégpedig egy háromezer holdas típus felé. Azért fejezem ki magáimat így, hogy típus felé, mert egyelőre tűr még magasabb típust is és tűr még, mimt ahogy a vitában kifejezésre jutott, egy 35.000 holdas kötöttséget is, mégis a gerinc, amiely felé ez a törvényjavaslat törekszik és amelyet fokozatosam meg is valósít, egy háromezer holdas nagybirtoktípus. A icözépbirtökofc növelése talán még lényegesebb-» de azt íhislzem, hogy azzal a törvény javaslati intézkedéssel, hogy a kétszázezer pengőn felüli és a tízezer koroma kataszteri tiszta jövedelemnél nem. nagyobb ingatlanokat engedi meg új hitbizományalapítás céljaira igénybe venni és felhasználni, helyes nyomon jár, ímert azt hiszem, nincs is megaíkiadályoEtva — mint ahogy előttem szólott Pesthy Pál igen t. képviselőtársaim említette — egy 500 holdas ingatlannak a hitbizományiba való foevonásia. Ez a határ, amely egy ezer koromat kitevő kataszteri tiszta jö'vedelemímel rendelkező birtoknak az új h'itbizományra való felhasználását jelenti; azt jelenti körülbelül és nagy átlagban, alhogy steolbtűik a vitánál számítani, hogy egy ezerholdas ingatlantípust vesz olyannak, mint amely az új hitbizomnyolk megalapításainál a imaxiimnim. Helyeslem, hogy a törvényjavaslat az új kis hitbizományok típusát 30 holdban állapítja meg, azt kívánja erősíteni. Ez azok szerint az adatok szerint,, amelyeket legújabban az agrárstatisztikusok kihoztak, nyilvánvalóan helyes célkitűzés és ezt helyesen és alaposan oldja meg ez a javaslat. Természetes, hogy ez a javaslat még ilyen körülmények között sem akar valóságos földbirtokreformot megvalósítani. Nem akar megvalósítani olyan reformot, amilyen az 1920. évi volt, hanem csak alkalmat akar adni a fejlődésre és ezért clZ cl kifogás is elesik, /amelyet a vitában a 38. §-szal kapcsolatban felhoztak, hogy a telepítésnél a hitbizományi kötöttség alatt megmaradó ingatlanokat már fel sem lehet használni. A bizottsági vitában azonban az jutott kifejezésre, hogy a 38. §-ban a »telepítés« szót ki kell hagyni, mert a telepítési törvény még nem törvény, és egy nemlétező törvénrye való hivatkozás nem volna helytálló. De pótolja ezt a kifejezést a »kényszerű elidegenítés« kifejezés a 38. §-ban, és ezért nemhogy mentesítené ez a hitbizományi javaslat ezeket a nagyobb^ birtokkategóriákat a telepítési törvény alapján leendő igénybevételtől, hanem egyenesen hivatkozik a 38. § arra, hogy a kényszerű igénybevételnél még a hitbizományi bíróság jóváhagyása sem szükséges. (Rassay Károly: El kell olvasni a módosítás indokolását, éppen az ellenkezője van benne!) Elmondottam, hogy az indokolásban benne van az, hogy minthogy a telepítési törvényjavaslat nemcsak, hogy nem törvény, hanem még benyújtva sincsen, az arra való hivatkozás teljesen céltalan lenne. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a fokozatosan felszabaduló 230.000 holdból 46.000 magyar család tud ötholdas kisbirtokot szerezni, akkor ennek a törvényjavaslatnak az a törekvése, hogy az országban a helyes birtokmegoszlást előre vigye, tökéletes. A további részletkérdésekkel foglalkozván, hátra van még az a kérdés, hogy ez a javaslat, amely egyes hitbizományi birtokokat 3000 holdon felül megkötöttségben hagy meg, hol álljon meg. Nem kellene-e ezt mellőzni, nem kellene-e siettetni a felszabadulást és nem kellene egy hárcimezerlholdas maximumot megállapítani, amelyen túl ne lehessen menni. Azt hiszem, hogy a minél erőteljesebb beavatkozás a gazdasági életbe,, nemhogy előnyöket nem jelentene, hanem egyenesen károkat okozna, hiszen ezt a tanulságot vonhattuk le a háború utáni földbirtokreform megvalósításából is. Csonka-Magyarországon 1922-ben összesen 17 .millió métermázsa búzát és rozsot termesztettek ugyanazon a területen, amelyen a háború előtt 27 millió métermázsa termett. Pl. a háború előtt Kis-Bománia annyit exportált^ mint a háború utáni Nagy-Románia. Oroszország háború utáni termelése a 'háború előttinek egyharmadára zsugorodott össze, amikor a túlradikális birtokreformot megvalósították. Helyes dolog, hogy egy mérsékelt álláspontot foglal el ez a javaslat. Ezáltal elkerüli azt a veszélyt, amelyet a háború után a földbirtokreform ok ímegvalósiítása után tapasztaltunk a termelés intenzitásának lecsökkentését illetőleg, másrészt ezen birtokkategóriáik ^erősebb 'megcsonkítása nélkül is eléri azt a célt, amelyet kitűzött. Sokan szerzett jogokra hivatkoztak, bár nézetem szerint a szerzett jogra való hivatkozás nem helytálló, mert a hitbizományi jogkivételes jog volt, és egy kivételes jog megszüntetése még nem lehet túlságosan sérelmes a szerzett jogok szempontjából. Minthogy azonban a magyar jog ismeri a méltányosságot, ennek a méltányosságnak az alapján az ország szempontjából is helytálló, hogy ne tegyük ki hatalmas megcsonkításoknak azokat a hitbizományi kötöttség alatt álló vagyonokat, amelyek ilyen kötöttségiben megmaradnak. A birtokelosfclás szempontja után legyen szabad azonban ennek a javaslatnak intézkedéseit abból a (szempontból is megvizsgálnom, hogy vájjon menmyübem felelnek meg azon, hoszszú időn át lefolytatott tudományos' vizsgálódások eredményeinek, amelyeik ©tárgyiban különösen jogászi körökben lejátszódtak. Nagyon sok vita voltadé merni akarok ismétlésekbe bocsátkozni a mélyen t. Ház előtt, nem ^akarok türelmükkel visszaélni, ezért talán 1898-ig vissza sem nézek, hanem felhozom léppien az 1898-1 jogászi vitát, amelyről ínég a Házban — azt hiszem — egyik előttem szólott t. képviselőtársam sem emlékezett meg. Maga a javaslat hivatkozik erre a vitára éa Vavrilk Bélára, alki ezt a vitát vezette. Lányi Bertalan, akkori miniszteri tanácsos mint előadó foglalkozott ezzel a kérdéssel és arra a megállapításra jutott 1898-ban, hogy nem a hitbizioanányoknak a megszüntetése, ihainem azoknak a megreformálására van csupán szükség. A vitában olyan kiváló személyiségek vettek részt, mint Schwartz Gusztáv, egyetemi professzor, Székács Ferenc, Hammersberg Jenő, és érdekes, hogy az akkori tudományos- világ is végső ered-