Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-80
Az országgyűlés képviselőházának 8 zőgazdaságilag művelt földek hány százalékát érintették, hogy a legutóbbi években, tehát a 30-as években, az 50 hektáron felüli birtokok az egyes országokban az ország egész földterületéhez milyen viszonyban állottak, hogy a nagy gazdasági üzemek milyen mértékben csökkentek a legutóbbi évszázadok nyomán általában és nálunk,,, miként viszonylanak a kis gazdasági üzemek a nagyobb gazdasági üzemekhez az egyes országokban és végül, hogy az egy négyzetkilométerre eső mezőgazdasági keresők száma az egyes országokban mennyi. Ügy vélem, hogy a kérdésnek ilyen megvizsgálása után a helyes cél önként fog elénk tárulni. Az első kérdésre vonatkozó vizsgálat a következő képet nyújtja: Lengyelországban a földingatlanok 6*1 százaléka mozdult meg a háború utáni földbirtokreformok során. Jugoszláviában 4'6, Finnországban 2 1, Bulgáriában 2, Lettországban 42'4, Észtországban 25, Litvániában 17, Romániáiban 29'7, 'Csehszlovákiában 14'1, Magyarországon 9*7% és a legnagyobb megmos dítás Görögországiban volt, ahol a háború után megmozdult földtömegek aránys'zátma az egésznek 50%-a volt. Ha ezeket az lállamókat csoportba ^ osztom a szerint, hogy kismértékű, közéipmértékű, illetőleg nagymértékű reformot hajtottak-e végre, óikkor aa első tekintetre látszik, hogy Magyarország a középső csoportban foglal helyet,, bár messze elmarad a balti államolk mögött, amelyek erőteljes földreforimpolitikát hajtottak végre. De talán ianmaik a megállapítása is elegendő, hogy a középső csoportba tartozunk a háború utáni földreformok során megmozdított földtömegeiket illetőleg. A második: kérdési, amelynek alapján a helyes «élt megállapíthatjuk, az volna, hogy a nagyüzemek miiként viszonyulnak az egész ország földbirtokához és az összes földbirtokokhop, vagyis, hogy az 50 hektáron felüli birtokok hány százalékát teszik ki az egész földbirtoknak. Egy hektár körülbelül kétszerese egy holdnak, ezért a hektárszámátásnál is megmaradhatunk, s akikor megállapíthatjuk, hogy például Bulgáriában alz! 50 hektáron felüli földbirtok az egésiz földbirtoknak csak 10%-át teszi, Belgiumban 13%-át, Dátniáiban 20%-át, Németországban 25 százalékát, Lengyelországban és Magyarországon 50%-át, az Egyesült Államokban 83%-át, Kanadáiban pedig 88%-át. Ha tehát itt is keressük az államdk' egymáslközötti viszonyát, azt látáuk, hogy Magyarország sajátságosan itt^ie a középső csoportban foglal helyet, bár százalékban a nagybirtokok száma elég magas. Ebből azt a következtetést lehet és kell levonni, hogy a nagyüzemeik leépítése felé kell haladnunk. A harmadik kérdés, amely a helyes cél megállapításához vezethet és vezet el, az, hogy milyen a nagybirtokok, illetőiéig nagyüzemek átlagos területe Európában és európai viszonylatban nálunk és, hogy ehhez viszonyítva, milyen a kisbirtokok 'Számaránya Magyarországon. Metgállapítottálk, hogy a legutóbbi évszázadok folyamán a nagybirtokok átlaga ezer hektárról 100 hektárra szállott alá, ezzel szemben a hitbizományi javaslat vitájában is hallottuk és látjuk az indokolásból is, hogy a magyar hitbizományoiknál amég 13.500 holdas átlag szerepel. Soltész János igen t. képviselőtársam pedig megállapította,, — ha talán nem is egészen pontos ez a megállapítás, de nagyjából mindenesetre helytálló lehet — hogy 250 tulajdonos kezén van a magyar föld negyedrésze, viszont ). ülése 1936 január 28-án, kedden. 131 csak, 11.000 olyan középbirtok van, amelynek területe 100—1000 hold. Nyilvánvaló, hogy a nagybirtok átlaga nálunk sokkal nagyobb, mint egyéb országokban. Súlyt kell tehát helyezni a nagybirtok átlagának leszállítása mellett a középbirtok szaporítására is. A negyedik kérdés, amely a helyes cél megállapításához közelebb visz, az, hogy a kisüzemek miként viszonylanak a nagyobb gazdasági ágakhoz. A kisüzem rendszerint szőlő, kertgazdaság, baromfitenyésztés, s ha ezek arányszámát nézzük, azt látjuk, hogy Csehszlovákiában ezek 2 "09 százalékot tesznek ki, Németországban 3*50 százalékot, Magyarországon 5"74 százalékot, Ausztriában 6'30, Hollandiában és Franciaországban pedig 10 százalékot. Sajátságos, hogy a statisztikai kimutatás szerint Magyarország ebben a kérdésben is egy középső helyet foglal el és hogy a mostani viszonyok szerint is nagy fejlődési lehetőség van nálunk a kisgazdaságok, valamint a szőlő- és kertgazdaságok felé. Ha a fejlettebb francia és holland viszonyokat tekintjük,, célszerű is a kisgazdaságok erejét emelni. Az ötödik kérdés, amely a helyes cél megállapításához elvisz vagy közelebb visz, az, hogy az 1 négyzetkilométerre eső mezőgazdasági keresők száma mennyi nálunk és az európai országokban általában. Megállapíthatjuk, hogy ez a szám 10 és 20 között mozog Észtországban, Spanyolországban, Svájcban, Norvégiában, Dániában, Svédországban; 20 és 30 között Litvániában, Lettországban, Portugáliában, Görögországban, Franciaországban, Csehszlovákiában, Hollandiában, Belgiumban és nálunk; 40 és 50 között Romániában, Lengyelországban és Olaszországban; legmagasabb ez a szám Bulgáriában: 50. Magyarország tehát ebben a csoportban is középső helyet foglal el. E vizsgálatok eredményéből a számok logikája, alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy egy túlságos siettetés bármelyik birtokcsoport felé: nem volna helyes és célszerű, mert országunk középső helyet foglal el ezen a téren. Helyesen járunk el akkor, ha a higgadt és tárgyilagos szempontokat _ állítjuk előtérbe, amikor a helyes célt állapítjuk meg. így tehát az következik ezek után, hogy a nagyüzemek csökkentése felé kell törekednünk; és következik a számok vaslogikája alapján, hogy a középgazdasági üzemeket kell növelnünk, hogy a törpe- és kisgazdaságok erősítését kell célul kitűznünk. Bizonyosan nem új dolgok ezek, amelyek a legújabb statisztikából is elénk tárulnak, de azt hiszem, sohasem felesleges a legújabb adatokat is támpontul venni akkor, ha e kérdésről szólunk, mert csak így kerülhetünk a helyes mederbe; ehhez kell tartanunk magunkat, ha a milliós tömegekről, ezek igényeiről, a nagyüzemeg gazdaságos és célszerű produktivitásáról szólunk. Érdekes megviizsgálnii azt B3 ; , hogy alzi 1920-as füldibirtclkreformmal megmozdított 1,200.000 kát. holdnyi terület milyen hatásokat szült nálunk a régi birtokviszonyokkal szeimiben. Amíg azelőtt 7'5 millió kat. hold volt az 1—100 holdam birtokkategóriában az országban és 2'7 imilliió hold volt a 100 holdtól 1000 holdas kategóriákban és az 1000 holdon felüli birtokok 6 millió holdat tettek ki, addiig ( a háború után az 1—100 holdas kategóriára már 8'4 millió katasztrális hold esett, a 100—1000 holdas hategóriára
