Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

130 Az országgyűlés képviselőházának dott volna az ipairba és kereskedelembe és átvitte volna ezt a földvagyont, — azt a, foldvagyónt, amelyből, — mint mondottam, 7 millió holdat vettek el az utódállamokban a magyarságtól, — az ipari és kereskedelmi tőkébe, hogy úgy szolgálja a közgazdasági érdekeket. Azt hiszem, hogy erről felesleges bővebben szólanom, mert hiszen a monarchiában, amikor Ausztriával közös gazdasági együttesben élt az az ország, nem volt értelme és nem volt célja, hogy a földbirtokosság ettől atel aránylag jól jövedelmező földtől megszabaduljon, vagy megszabadulni akarjon. Most utólag talán könnyű megállapítani, hogy mi lett volna a helyes, könnyű rámutatni arra, hogy milyen körülmények között menthettük volna meg ezt a földbirtokot, az akkori viszonyok között azonban (Horváth Ferenc: Akkor is százezrek vándoroltak ki!) nem volt helytelen eljárás a. földbirtok őrzése, nem volt helytelen eljárás a gazdálkodás intenzívebbé tétele, mert ez 'a gazdasági ág egymagában is kifizette magát. (Horváth Zoltán: Jó csomó magyart elküldtek Amerikába, Kanadába!) Éppen itt térek rá ennek a törvényjavaslatnak 66. §-ára, amelynek nagy jelentősége van az öncélú és nemzeti állam kiépítése tekintetében. Valóban, a múlt században majdnem elhomályosodott az a tudat, hogy mi a helyes magyar öncélúság. Abban az állami közösségiben, .amelyben Ausztriával éltünk, valóban nem világosodott ki helyesen, helyes alapon, helyes hatással és helyes eredménnyel, hogy milyen eljárás lett volna magyar szempontból jó. Ezért van értelme annak, hogy a mostani törvényekben, így ebben a javaslatban is megállapítjuk, hogy csak a nemzeti célokért hathatósan és eredményesen küzdők jutalmazására lehet hitbizományi alapítani, hogy csak a nemzeti művészet, a nemzeti tudomány, a nemzeti kultúra előbbreyi telével lehet érdemet szerezni ahhoz, hogy új hitbizományhoz jusson valaki. Talán nem volna értelme ennek, hbgy valaki hangsúlyozza azt. hogy valamely államban a nemzeti célt egy törvényben kifejezésre juttassák, de mégis talán éppen ennél a hitbizományi javaslatnál van jelentősége ennek, ha viszszatekintünk a múltra, amikor bizony nagyon sokszor hiányzott azokból az alapítólevelekből ennek a nemzeti célnak elsődleges kihangsúlyozása, «őt — amit Erdélyi Aladár könyvében meg is említ — például a Königsegig grófok alapító oklevele nem azt mondja, hogy a magyar király iránti hűség, vagy ocdig a magyar nemzeti célok érdekében való hathatós közreműködés az az ok, amelyért az uralkodó ezt a családot megjutalmazza a hitbizománnyal, hanem az van az oklevélben, hogy a hitbizományi ez a grófi család »a felséges ausztriai ház iránti hűslégért« kapja. (Dinnyés Lajos: Ezért kell megszüntetni az egész hitbizományi!) Ezt a kifejezést használja az oklevél. Van tehát jelentősége ennek a 66. §-ban kifejezésre juttatott nemzeti öncélúsági elvnek és elsősorban ezért válaszoltam Horváth Ferenc mélyen t. képviselőtársam gondolatkörének erre a részére e szakasz kapcsán is. Itt mindjárt meg is állapítom, hogy helyesen illeszkedik tehát bele ez a törvényjavaslat a nemzeti munkaprogramm első pontjába (Horváth Zoltán: Nono! Az már meg van oldva! 55! — Dinnyés Lajos: Marton mondta!) Nem az 55., hanem az 53. pont. (Horváth Zoltán: Az még nincs megoldva.) À javaslat 1- §-a adja meg különben, igény80. ülése 1986 január 28-án, kedden. telén nézetem szerint azt a vonalat, amely mentén haladnunk kell, ha abban az alapvető kérdésben foglalunk állást, hogy egyáltalában megszüntessük-e a hitbizományt, (Horváth Zoltán: Szüntessük meg!) vagy a meg szüntetést mellőzzük és osak a hitbizományok korlátozása mellett foglaljunk állást. (Horváth Zoltán: Minden körülmények között szüntessük meg. Senkinek se legyen kiváltsága, egyformák legyünk! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Az nehéz! Nem stimmel! — Horváth Zoltán: De stimmel, miniszter úr!) Abban a további kérdésben is a törvényjavaslat 1. §-a adja meg az irányítást, hogy ha nem szüntetjük meg a hitbizományt, hanem csak korlátozzuk, amint ez a törvényjavaslat ezt az elgondolást fogadja el, hogyan és miképpen alakuljon az, (Mozgás.) A törvényjavaslat azt a kifejezést használja, hogy a hitbizomány átalakítása vezessen a ; földbirtok helyes eloszlásához és a népese lés előmozdításához. Magának az alapvető kérdésnek a felvetése után mélyreható vita indult meg abban a tekintetben, hogy a hitbizományi vagyon megszüntettessék vagy csak korlátoztassék. Én tehát éppen arra való tekintettel, hogy ebben az alapvető kérdésben mind a jobboldalról, mind a baloldalról súlyos ér vek hangzottak el, ebben a tekintetben részleteikbe neon kívánóik nneinni, hanem ^ 'elfogadom az ezen az oldalon felszólalt mélyen t. képviselőtársaimnak azt az álláspontját, hogy a hitbizományok csak korlátozhassanak, de ne szüntettessenek meg. Abban a kérdésben is mélyreható vita fejlődött ki, hogy miiként vezethet ez a javaslat a népesedés előmozdításához. E részben sem kívánok tehát részletekbe belemenni, hanem foglalkozni kívánok tüzetesen és részletesen az 1. §-mak laizzal a eélikitűzésével, hogy a földbirtok helyes eloszlásához elvezet-e ez a ja vaslat, előbbreviszi-e ezt a kérdést, sikerül-e az ebben a javaslatban foglaltak alapján a kérdést a megoldáshoz juttatni, vagy a helyes megoldást igen alaposan megközelíteni ós ha erről szólunk, miután a törvényjavaslat nem szövegezi meg, hogy mi a helyes birtfrkeloszlás, talán az elsődleges kérdés az, hogy álla^ pítsuk meg. mi az a helyes céh amely felé ennek a javaslatnak helyes értelmezés szerint törekednie kell. A helyes cél megállapítása tehát az elsődleges kérdés. Nem akarja ez a javaslat, mint már többen felemlítették előttem felszólalt mélyen t. képviselőtársaim közül, magát a földbirtok reform kérdését lényegében megoldani, de igenis, hozzá akarja segíteni a nemzetet a he lyes megoldáshoz. Mi a helves cél? Azt hí szemnem olyan egyszerű ez a kérdés, mint ahogyan a legtöbben talán értelkezésielk forimájálban, vagy tudományos elaőd ás okiban 'is osak oda szoktáik állítani, ihogy milliós magyar tömegek állnak: itt és döngetik a kapukat. Az én gondolatom szerint nem ilyen egyszerű ez a íkérdés, hanem, ha tüzetesen vizsgáljuk, bele kell mennünk^ a háború utáni földbirtokalakulások vizsgálatába nemcsak itt, hanem Európaszerte és ennek az összehasonlításnak alapján, továbbá, a magyar viszony dk .alapos megvizsgálásából lehet [megállapítani, hogy mi a 'helyes cél, a helyes birtokeloszlási cél. En Czettler Jenő megállapításaira kívánok támaszkodni és ennél a kérdésnél öt szempontot kívánok különösebb vizsgálat tárgyává tenni, hogy a háború utáni földbirtokreformok az egyes országokban a me-