Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-80
Az országgyűlés képviselőházának 80 Sopron vármegye területe mezőgazdasági müvelés alatt álló földekben 267.000 katasztrális hold. Ezzel szemben a hitbizományok területe 40.000 hold. Sopron vármegye területének tehát körülbelül egyhatod része — a mezőgazdasági művelés 'alatt lévő területek 15 -százaléka — hitbizomány és ez a 15 százalék természetesen egészen másként hat Sopron vármegye népesedési viszonyaira, mint hatnak a hitbizományok az ország más vidékein. Azért említem elsősorban Sopron vármegyét, mert vannak a Dunántúlon más hitbizományi területeik is, de Sopron megye egyik tipikus hitbizományi terület. Ha tehát ez Sopron vármegyében a birtokpolitika szolgálatába állíttatnék, hatása a népesedésre, hatása a birtokállomány megoszlására természetesen egészen más volna, mint az arslzlág egyéb területein. Ennek a lehetővé tételét szerettük volna tulajdonképpen látni ebben a hitbizományi javaslatban is. Azt szerettük volna látni, hogy ez a hitbizományi javaslat is szerves része lesz a telepítési javaslatnak, hogy a (hitbizományi javaslat felszabadítja a hitbizományi h irtok bizonyos részét és lehetőséget ad arra, hogy ha fenntartatik is a hitbizomány, — amint Pesfchy Pál i képviselőtársam is említette — ez csak átmenetileg tartatik fenn, mert valahogyan a fejlődés menetében van az, hogy a kötött birtok ebben a formájában nem tartható fenn. Csak arról lehet szó, hogy még^ bizonyos országok, a körülöttünk levő országok és más országok máris eltörölték a kötöttséget, Magyarországon egy átmenet létesíttessék. De ez alatt az átmeneti idő alatt is lehetővé kellene tenni, hogy ezeknek a birtokoknak egy része, ez a 230.000 hold, amelyre a javaslat hivatkozdik az indokolásban, a magyar birtokpolitika szolgálatába állíttasséík. (Egy hang bal felől: Azonnal!) Természetesen azonnal, az azonnalt úgy értem, hogy az elkövetkezendő évtizedeik alatt, mert hiszen nagyon jól^ tudjuk, hogy a birtokpolitika nem olyan kérdés, amely megoldható máról-holnapra. A birtokpolitikai kérdések megoldásával mindenki évtizedekre elosztottan számol, de természetesen ezt az évtizedekre való elosztó dást úgy gondoljuk, hogy imár az elkövetkezendő években is bizonyos lépések, intézkedések történjenek, amelyek megindítják a magyar népmeík birtokhoz való juttatását. Ezt . reméltük a hitbizományi törvényjavaslattól is. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Erről a telepítés fog gondoskodni!) Ha a telepítési törvényjavaslat lehetővé tenné azt, hogy a hitbizományok most felszabadított része, ez a 230.000 hold valamilyen módon bekapcsolható legyen, akkor még volna valami értelme, hogy mia, ezekben az időtkiben, aimlkor a miagyar nép olyan törvényjavaslatokat vár ettől a parlamenttől, amelyek ma segítenek, ez a javaslat tárgyalás alá kerüljön. Ha azonban a telepítési törvényjavaslat nem teszi ezt lehetővé, aminthogy úgy vettem ki a túlsó oldalról hallott megnyilatkozásokból, hogy ennek a törvényjavaslatnak célja egészen más, hogy ennek a törvényjavaslatnak célja tulajdonképpen az. hogy annak a negyven családnak keretén belül bizonyos fokú elaprózódást, bizonyos fokú megoszlást lehetővé tegyen, ha ennek a törvényjavaslatnak tehát a célja az, hogy negyven helyett esetleg 130 kézbe jusson 50 vagy 60 év alatt (Horváth Zoltán: Száz év alatt!) ez a 230.000 hold: akkor, t. Ház, én ennek a törvényjavaslatnak nemcsak ülése 1936 január 28-án, kedden. ,129 hogy korszakalkotó jelentőséget, de- semmi különösebb jelentőséget a nemzeti életben nem tulajdonítok. (Ügy van! Ügy van! a balés szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Vakulj magyar!) Annák a 130 embernek az érdeke is valami, az is tagja és része a magyar államnak, a magyar nemzetnek és a magyar társadalomnak, de, bocsánatot kérek, egy szűkebb körnek, 40 családnak a beállítása és örökösödési jogviszonyainak rendezése mégsem olyan kérdés, amelyet korszakalkotónak lehetne nevezni. Nemcsak hogy nem korszakalkotó, hanem egyáltalában nem egyéb ez, mint egy közönséges törvény, amely nem emelkedik ki a többi törvények sorozatából. Nem az a törvény ez, amelyre a magyar nép vár, amelytől a magyar nép valahogyan azt reméli, hogy ez mégis megindítása azoknak a reformoknak, amelyekben reá is gondolnak és rajta is segíteni fognak. (Horváth Zoltán: Pepecselés!) Hivatkoztak itt előttem véráldozatokra, azokra a nemzeti érdemekre, amelyeket egyes családok szereztek a magyar nemzet életében és amelyek miatt ezek a családok ezeknek a hitbizományi hirtokoknak tulajdonába jutottak. A magam részéről ezeket az érdemeket nem akarom kétségbevonni. Nem akaróik foglialkoiztni velük," hiszen ez nem is fontos. A magyar nép mást akar. A magyar nép nem bántja más érdemeit, nem akar kisebbíteni senkit, ő önmagán ^szeretne segíteni. (Ügy van! a baloldalon.) A saját sorsát, a saját kenyérkereseti lehetőségeit, saját (megélhetését és boldogulásának javítását szeretné látni. Mikor itt ebben a (kérdésiben felszólaltam, a magam részéről is ezeikinek a kívánságoknak és óhajoknak akartam hangot adni és — ha szememre vetik is a földosztás vádját — ismételten azt mondom, hogy a magyar földre azoknak a magyar népmillióknak van elsősoriban igényük, amelyeik megművelik azt, aimelyek a maguk filléreiből fenntartják a magyar államot, és amelyekre a magyar állam a mai nehéz nemzetközi viszonyok között is, — amikre a túlsó oldalról is hivatkoztak — számíthat és építhet és amelyek a jövőben 1# a legbiztosabb támaszai lehetnek a magyar államnak. A javaslatban mindennek biztosítását nem látom, azért azt nem fogadom el. {Helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Hunyadi-Vas Gergely képviselő úr! Hunyadi-Vas Gergely: T. Ház! Előttem szólott igen t. képvlselőtársiaminiak; az az álláspontja, amely szerint általában véve nem híve a kötöttségnek és ezért a hitbizományok teljes felosztását óhajtja, mert szerinte csak a szabadság az az emeltyű, amely SL helyes és egészséges versenyben az értékeket kitermeli, mindjárt t. képviselőtársamnak azzal a másik álláspontjával gyengült meg, hogy a maga részéről is elfogadná a kötöttséget abban az esetben, ha a kötöttség nem a földbirtokra, hanem a házbirtokra vonatkoznék. Ilyen körülmények között nem áll meg. nem helyes az az álláspontja, amely minden körülmények között a szabadságot kívánná emeltyűnek tekinteni iaa 'élet természetes fejlődésének útján. Azt állapította meg előttem szólott amelyen t. képviselőtársam, hogy & magyar birtdkoisság a múlt században akkor járt volna el gazdasági szempontból helyesen, ha bekapcsoló18*
