Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-76

Az országgyűlés képviselőházának Ï6. ülése 1936 január 21-én, kedden. 3 idején azonban hitbizományi reformjavaslatokat tárgyalná és hitbizományi javaslatot úgy tárgyalni, hogy abból egy örökösödési rend szabályozása legyen, nem tartom célravezetőnek. Mert ez a javaslat tulajdonképpen semani más, mint a hitbizományi örökösödési rend szabályozása, ezt pedig — ne tessék haragudni — nem tartom 'karszakalkotó reformnak és nem tartom ezt a javaslatot olyannak, hogy ebből a magyar nép millióinak és éppen a magyar nemzetnek szempontjából olyan előnyök .származhatnának, hogy a magyar nép legkisebb rétege is ebből kenyeret fog látni. (Ellenmondások a jobboldalon.) En látom már és majd rá fogok mutatni arra, hogy máris, amikor a javaslatot tárgyaljuk, előléptak olyan bizonyos aggályos és elítélendő jelenségek, amelyek már arra vannak beállítva, hogy ezt a törvényjavaslatot kijátsszák és azokkal az intenciókkal szemben, .amelyek itt le wannak fektetve és amelyek bizonyos mértékben megnyirbálnák ezeknek az egyes hitbizományoknak jogait, vagy bizonyos öröklési rendjét, már ab ovo intézkednek arról, hogy mire a törvényjavaslat életbe fog lépni, kautélákkal éljenek. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi az'l) T. Képviselőház! Az előttünk fekvő hitbizományi javaslat helytelen éppen az előbb említett okoknál fogva, mivel a hitbizományi, egy középkori intézményt tárgyal, amelyet, mondom, nem tartok helyesnek. Arról lehet beszélni, hogy az erdőbirtokoknál helyesnek tartom-e, vagy nem, de más művelési ágak alatt álló földterületekre hitbizomány létesítését nem tartom helyesnek. Amikor ezt leszögezem, sajnálattal kell látnom, hogy itt a javaslat továbbmegy és közép-hitbizományokat, sőt paraszt-, kishitbizományokat is létesít. {Helyeslés jobbfelöl.) Ez az a bizonyos differencia, amelyre az előbb voltam bátor hivatkozni. (Báró Berg Miksa: Amiben nem értünk egyet!) Mint minden törvénynél, az élet fogja megmondani, hogy mi helyes és mi nem. Az én megítélésem szerint ezek a paraszt-, kishitbizományok, amint később rá fogok mutatni, éppen a magyar paraszt lelkületétől nagyon, de nagyon távol állnak, amikor arra kényszerítik az apát, azt a parasztembert, hogy fiai közt különbséget tegyen, sőt vannak bizonyos részletek a javaslatban, amelyekre későbib ki fogok térni, amelyeken bizonyos tekintetben a középkor levegőjét érzem, (vitéz Csicsery-Rónay István: A Vitézi Kendben 15 éve megvan! Nagyon jól bevált!) Majd erre is rá fogok térni. Az előttem szólott képviselő urak a múlt üléseken a hitbizományi rendszer és általában a főnemesség mellett védőbeszédeket mondtak annak ellenére, hogy nem voltak főnemesek, akik felszólaltak. Elöljáróban kénytelen vagyok leszögezni azt a tényt, hogy én hajlandó vagyok koncedálni a magyar főnemességnek azokat a felhozott érdmeit, amelyeket .a nemzet életében és a magyar nemzet szempontjából szerzett. Ugyanakkor azonban kénytelen vagyok azt iis leszögezni, hogy a magyar középosztály, a magyar középbirtokososztály vagyoni képessége és vagyoni viszonyai összhangban, vagy arányban a főnemesekéhez és a hitbizományi birtokosok vagyoni helyzetével nem voltak és tessék a történelem lapjait végiglapozni, rá méltóztatnak jönni, hogy a magyar földbirtokos középosztály, az ú. n. magyar nemesség, amely nem rendelkezett ilyen megkötött birtokokkal, anyagi lehetőségei nem voltak, sokkal többet tett meg a magyarság szempontjából, az ő vagyoni viszonyaihoz mérten. Amiként nagyon jól tudjuk, az 1687:IX. te. értelmében hitbizományi lekötés tárgya csak a szerzeményi vagyon, nem pedig ősi vagyon lehet. Hogy ezek a szerzeményi vagyonok melyek voltak, erre vonatkozóan már történtek itt észrevételek és megjegyzések. Csak rá akarok mutatni arra, hogy akik hitbizományok alapjául szolgáló szerzeményi vadonnal rendelkeztek, azok elsősorban az osztrák családi háznak, a kamarillának tett szolgálatokért jutottak ezekhez a hitbizományi javakhoz. Méltóztassék csak visszagondolni Kákóczi Ferenc körülbelül 1,200.000 katasztrális hold kiterjedésű birtokára, amelyet mint nagyon jól tudjuk, a fölkelés végén elvettek, elkonfiskáltak, avagy méltóztassék Batthyány Lajos birtokára gondolni, aki a koronával, az osztrák császári házzal szemben más véleményt nyilvánított, nyíltan a korona, az osztrák uralkodóház, az udvar ellen fordult. Ezeknek a vagyonait elkonfiskáltak. Ezekből a vagyonokból keletkezett a Grassalkovich-típusú hitbizományi vagyon. Nagyon jól tudjuk, hogy Mária Terézia idejében a birtokokat akként kobozták el, hogy az elkobzó a saját maga javára ítéltette meg a fbirtekot az illető bírósággal. Az 16S7-es törvénycikk csak a főnemességnek adta meg ezt a bizonyos hitbizomány okra vonatkozó jogot, tehát mint nagyon jól tudjuk, az a főnemess éghez csatlakozott. Magyarországon még ma is meg van a »bresciai hiéna«, Haynau által alapított hitbizományi birtok. Méltóztassanak elhinni, a magyar nemzet birkatürelmére yall, hogy éppen annak az embernek hitbizományi vagyonát őrzi, .aki az 1848-as magyar ^szabadságharc folyamán és az azt követő illőkben a legexponáltabb ellenségünk volt ós azzal szerezte érdemeit, hogy a magyarok százait és ezreit börtönbe és akasztófára juttatta. Ennek a hitbizománynak jelenlegi tulajdonosa viszont külföldön költi el a pénzét. Ezt csak annak illusztrálására hoztam fel, hogy lássuk, ezek a szerzeményi vagyonok milyen módon keletkeztek. De továbo m egyeli;. Az 1687-es törvénycikk kimondja, hogy (olvassa): »Az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítása, a fekvő jószágok szokás szerint megkísérelt önkényes elidegenítésének és elpazarlásának megfékezése végett...« Méltán határozták ezt el, ugyebár! Elhatározták, hogy az elidegenítés ós a vagyon elfecsérlése megakadályoztassék. Imperative megivan ebben a törvényben és le van^ fektetve, hogy a főnemesség fényének emelését szolgálta ez az intézkedés. Valamikor, amikor egy Esterházy, vagy egy másik főnemes hitbizományos volt külföldi követ, az akkori viszonyok között nevének megfelelően fényes életet kellett élnie és jellemezte az akkori mentalitást és az akkori időket ez a hitbizományi intézmény. Az más kérdés, hogy jó volt-e vagy nem, de az akkori időkben ez az intézimény helytállott. De ma azzal az indokolással védeni a hitbizomány intézményét, hogy az azért szükséges, hogy a főnemesség fényét emelje, vagy pedig hogy azt a hitbizományi birtokot az elpaziarlás és elfecsérlés ellen kell védeni, idejétmúlt álláspont. Tény, hogy voltak Európa más országaiiban is hitbizományok. Miként a statisztikából láthatjuk, Franciaországban a napkirály idejében az országnak körülbelül négy ötödrésze 1*